2022. május 6., péntek

LELTÁR

Különleges helyen dolgozom. Sokfelé megfordultam már, legutóbb az MTA-ban voltam kutató, de ez a legjobb. Igaz, korán kelek, ma is hajnali négykor csörgött a vekker, csak hogy elérjem az első buszt, de muszáj időben bent lennem, mert ha kések, megáll az élet. Hogy egykori tudományos kutatásom alanyát, a költő Servilius-t idézzem: "elsötétül az ég, néma lesz a táj."
Egész nap talpalok, targoncázok, lejelentek, kiadok, bevételezek, táblázatokat töltök ki, telefonokat intézek, etetek, itatok, sokszor vécézni sem tudok, de itt legalább sosem unatkozom. Mindig van valami. Amikor új termékek érkeznek, általában évente egyszer jön "friss" árukészlet, akkor nagyon oda kell figyelnem. Egy raktáros élete már csak ilyen.
Precíz munkaerő vagyok, ezért előző nap mindig előkészülök a másnapra. Tudom mire lesz szükség, mit vételeznek majd ki, de gyakran fordulnak elő váratlan helyzetek amikor nagyon észnél kell lennem. Nem lehet csak úgy kapkodni. Gondosan ellenőrzöm, hogy ki kér, mit kér, mire kér, mikor jönnek érte, de egyre többször fordul elő, hogy foxpost küldeményként nekem kell célba juttatnom az árut. Ezt is megoldom. Mindenért én felelek.
Hatra értem be, de még ki sem nyitottam a raktárat, máris jött az első telefon: azonnal két politológust és egy véleményvezért kérnek egy reggeli tévéműsorba. Vonát, Schiffert és Földit (vagy ha nincs, akkor Nógrádit) akarták vinni, de ők folyamatosan stúdióban vannak és beszélnek. Még szerencse, hogy tegnap visszahozták a Ceglédit,a Zárugot és a Hont Andrást, mert őket gyorsan ki tudtam adni. Mind a hárman örültek, mert nem bírnak sokáig szótlanul várni a raktárban. Teszem hozzá, több polcom tele van politológussal, mindenhez értő szakértővel.
Alighogy elvitték őket, máris jött a következő kérés, Korda Gyurit vinnék, természetesen Klárikával együtt, de sajnos nem adhattam ki egyiket sem, mert covidosak. Ment az alkudozás persze, hogy nagyon kellenének, de nem vagyok hülye, betegen nem mehetnek sehova. Helyettük kiadtam Pumped Gabót, mert ő bárhol használható. Rendes gyerek. Nem örült a korai indulásnak, szeret aludni, mondtam neki, felőlem mehet pucéron is, csak ne nyavajogjon már annyit. Kérdezte, beszélhet-e ma is a megmentett, beteg galambjáról, persze, bármiről.
Délben a Rónaiért (Egon) jöttek volna, de éppen Húzóst csinált, aztán 500-at, majd Csatt-ot, Egyenes beszédet, utána Aktuált, továbbá egyszerre hat könyvet ír, de mondtam, holnap talán már elvihetik egy rövidke órára. Nem tudtam mást tenni, helyette kiadtam a Kadarkait és a Dézsi L-t.
Érdekes, mostanában hírességek kutyáit, macskáit, gekkóit, aranyhalait is kikérik az adásokba. Raktári nyilvántartásom szerint Karcsi, Sváby András kutyája a legkeresettebb, őt minden héten kiadom-bevételezem, nélküle már nem készülhet egyetlen belpol magazin, vagy valami hasonló tévés tartalom sem.
Nagy a jövés-menés egész nap. Múlt hónapban bővítettük a raktárat, új szárnyat húztak fel a telepen, mert helyet kellett találnunk az exeknek is. Igen, a lecserélt, elhagyott nőknek, megcsalt férfiaknak. Természetes én adom ki Bocsi, Berki, Csuti, Hajdú, Árpa exeit is a csatornáknak, pl. Molnár Andit a 27-es épületben tároljuk, közvetlenül Edina mellett, de már az exek exeit is raktárkészletre vettük, mert rájuk is óriási az igény. Járaiék külön polcon vannak, hol együtt, hol külön.
Akadémiai múltamat okkal feledve immár sosem nyitok filozófiai vitát semmilyen témában, szorgos raktárosként csendben és alázattal végzem a munkámat. Pedig be sem vagyok jelentve. Főnökeimtől is csupán annyit kérdeztem, nem lenne-e időszerű selejtezni, netán frissíteni a raktárkészletet, de határozott nem volt a válaszuk.
Délután írókat kértek, de nem ám akárkiket, Grecsót és Nyáryt, őket kétnaponta viszik ki valamilyen műsorba. Bár bevételeztem, mégis be kellett néznem a raktárba, hogy valóban bent vannak-e, mert nem voltam biztos benne, hogy kedden visszahozták-e őket. Mostanában nagyon szemtelenek a médiások. A lapokról már nem is beszélve. Címlap mindenhol. Szegény Nyáryt februárban három hétig kint tartották és folyamatosan fotózták és beszéltették. Most szerencsém volt, a polcon megtaláltam Grecsóval együtt.
Már éppen zártam volna, mikor befutott még egy hívás, színészre volt szükség, persze azonnal és lehetőleg valamelyik tévésorozatból, ha éppen nincs bent raktáron, akkor influenszer is jó lesz, de szakács, sztárfodrász, vallásos popzenész is jöhet, valójában mindegy, csak tudjon beszélni bármiről bármeddig, megértem, kellenek celebek a műsorokba. Nem titok, körülbelül száz emberem van, őket viszik mindenhova. Nem nagy raktár a miénk, de egy ilyen (méretű) országban éppen elég. Most be kell fejeznem, mert megint kérnek valakit.

2022 május





SZIGET AZ ÖBÖLBEN

- Mondd, Jenő! Te tudtad, hogy a magyarok pálmafákon élnek?
- Nem tudtam, Lujza. De honnan veszed ezt a butaságot, hogy pálmafákon élnek?
- Azt írja az újság, hogy egy Zsolt nevű nemzeti nagyvállalkozó valami Palm micsodán lakik.
- Palm Jumeriah-n, de az nem pálmafa, Lujza, hanem egy mesterséges sziget.
- Ez a Zsolt, hajótörött?
- Miért lenne hajótörött, Lujza?
- Mert egy mesterséges szigeten kell élnie. Nyilván oda menekült. Szegény ember.
- Nem szegény, Lujza, hanem nagyon gazdag. Palm Jumeriah Dubaiban van és a világ egyik legdrágább helye.
- De ha gazdag, akkor miért él egy olyan szörnyű helyen, Jenő? Azt is írja az újság, hogy nagyon szenved ott.
- Nem szenved, csak zavarja a sok homok, Lujza.
- Engem is zavar, Jenő, mindig belemegy a papucsomba.
- Neki nem a papucsában van homok, hanem a tengerparti házának a teraszán, Lujza. A szél befújja oda. De ritkán megy erre a teraszra, csak amikor pihenni szeretne.
- Hogy tud ott pihenni, Jenő? Azt is írja az újság, hogy a plafonról folyik a víz. Tényleg rettenetes lehet neki.
- Biztosan elromlott a légkondicionáló, Lujza, abból szivároghat le a víz.
- Hogy került szegény Zsolt arra a pálmafára, ami tele van homokkal és a plafonról ömlik a víz?
- Lujza! Mondtam már, nem pálmafa, hanem mesterséges sziget a Perzsa-öbölben. Azért van ott, mert vett egy ingatlant.
- Nem értem, Jenő, miért vesz meg valaki egy ilyen tákolmányt?
- Befektetés, Lujza.
- Nyilván ilyen szörnyű lakásokat ingyen adnak, Jenő.
- Lujza! Egy ilyen lakás 380-400 millió eurót ér, de most már sokkal drágább, legalább 500 millió.
- Sajnálom ezt az embert, Jenő. Ennyi pénzt kidobott a semmire, és a terasza is tele van homokkal.
- Lujza, nyugodj meg, nem ő takarítja a teraszt.
- Én csak akkor nyugszom meg, Jenő, ha megígéred, mi soha nem fogunk ilyet venni!
- Megígérem, Lujza.

Fotó: Szalay Zoltán





KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...