BOLDOGAN ÉS BUTÁN

A tekintete delejez.  Mozdulatlanná válva figyelem e rendkívüli asszonyt, akiben egyszerre van jelen Mona Lisa  rejtélyes, időtlen szépsége, és a nyolcadikon lakó, mosolytalanul is vonzó Sósáné Kresztovics Bak Evelin szétcigarettázott, varjúszerű arca, Monet-sárgára száradt bőre, meggyötört, vézna madárteste. Nem lehet több negyven kilónál. Két számmal nagyobb ruhájában egészen aprónak és elveszettnek tűnik. Beszéde lassú, ugyanakkor lényegretörő. Tévésorozatokról tesz említést, szereti a Mi kis falunkat, és a Drága örökösöket, ezeken őszintén, térdét csapkodva tud nevetni, levegővétel nélkül sorolja kedvenc karaktereit, a falu bolondját bírja a legjobban, aztán éles váltással a főzésről tart előadást, mi kell az egyszerű "rittyentett levesbe", meg a "kóró főzelékbe", szinte semmi nem kell csak víz meg só, más amúgy sincs már nála, mondja, lelkesen, csillogó szemmel szót ejt helyi pletykákról, ki kivel, mikor, miért, mindenki szemétláda, mocsok, aljadék, végül az új munkájáról beszél. Ez büszkeséggel, örömmel, elégedettséggel tölti el. Nem volt könnyű állást kapnia, főleg itt és most, de hála az új közprogramnak, és annak, hogy hajlandó volt kilépni a saját komfortzónájából, végül csak sikerült. 

Hazánkban egyre több a sikeres ember, köszönhetően a hazai fejlesztésű A.U.I -nak, amely tízezrével juttat, korábban megtévedt munkavállalókat jól fizető állásokba, lám, Sósáné KresztovicsBak Evelin is csúcspozícióba kerülhetett oly sok évnyi tétlenség után. Az egykor nyelveket beszélő, tudományos fokozattal rendelkező egyetemi oktató, az érthető és akceptálható munkahelyi racionális átszervezések következtében munka nélkül maradt, és hiába adta be életrajzát több ezer helyre, választ nem kapott, vagy ha mégis, akkor a túlképzettségére és kimagasló intelligenciájára való hivatkozással elutasították. Szerencsére  immár mindez a múlté, hiszen magasan kvalifikált, doktori disszertációval rendelkező munkavállalók is visszakerülhetnek a munkaerőpiaci vérkeringésbe, ami népgazdasági szempontok miatt sem elhanyagolható szempont.

Sósáné nem akar a múltjáról beszélni, ingerültté válik, amikor a külföldi ösztöndíjakról, a nemzetközi kutatóprogramokról, hálózatokról, az oktatás terén végzett tevékenységéről, vagy éppen a külföldi elismeréseiről, a tudományos élet Oscarjának tekintett Proncourt- és Hemoglobe díjairól kérdezném. Határozottan visszautasítja próbálkozásomat, arra hivatkozva, hogy nem emlékszik semmire, és biztosan összekeverem valakivel. 

Hasonlóképpen járt dr. Sasvári Elemér fizikus-matematikus, a Tudományos Akadémia levelező tagja is,  aki sajnálatos módon két éve nem tud elhelyezkedni. Korábban volt ugyan egy ígéretesnek tűnő állása a helyi húspogácsás gyorsétteremnél ahol biciklis ételfutárként dolgozott, de ahogyan korábbi munkahelyéről a városi Tüzép telepről, innen is túlképzettség miatt küldték el, jóval a próbaidő lejárta előtt. Ő sem beszél a múltjáról, szintén nem emlékszik, ellenben a megyei focibajnokság aktuális állásáról lelkesen beszél. A két évvel ezelőtt még csokornyakkendőt viselő, a sétapálcájához arisztokratikusan ragaszkodó matematikus előnyére változott, köszönhetően az A.U.I. fejlesztésnek. Ma már kopasz, fültől lefelé a bokááig tetovált, gyúr és amikor teheti, focimeccsekre jár verekedni. 

 A hazai igényekhez igazodó, azokat maradéktalanul kielégítő, a munkaerőpiacon való elhelyezkedést segítő intézet, itt kezelték Sósánés és Sasvárit, az ország agyközpontjának számító vármegyei jogú városban működik. Már a nyitás napján óriási volt az érdeklődés, több ezret is meghaladta azoknak a száma, akik azonnali segítséget kértek. Szinte kivétel nélkül diplomás, magasan kvalifikált férfi és nő adta be papírjait az irányítópultoknál. Köztük volt a már bemutatott Sósáné és dr. Sasvári is, 

Szerencséjük volt, hiszen nem kerültek várólistára, míg egyeseknek tíz-tizennyolc hónapot ígértek. Mivel Sósáné és Sasvári  is elsőként jelentkezett, mindketten választhattak az A.U.I. (Mesterséges Unintelligencia) két eljárása közül. Az egyiknél VR-szemüveget adnak a páciensekre, és heti 100-120 órában központi hírösszefoglalókat kell nézniük, hallgatniuk, míg a másik A.U.I. gyorsabb. Pár perc az egész, és altatásban történik. Rutinműtét. Endoszkóppal az orron át a koponyalebenyhez, majd onnan az agykéreghez elektromos áramot vezetnek, és nagyfeszültséggel kiégetik a gondolkodásért felelős agyi területet.

Sósáné ez utóbbit választotta, míg dr.Sasvári megpróbálta elkerülni a közvetlen agyi stimulációt, ezért inkább a VR-t viselte, két héten keresztül  híreket hallgatott, majd amikor a folyamatosan, nagy erővel összeszorított fogsorából egymás után nagyobb darabok törtek le, maga is kérte az égetést. 

A hazai fejlesztésű A.U.I. (Mesterséges Unintelligencia) tökéletesen vizsgázott, hiszen Sósáné és Sasvári, meg persze a többiek, a beavatkozás után már egyszerű személyiségszerkezettel, lebutított gondolkodásmóddal, kitörölt memóriával  megtalálták végre a helyüket, vagyis őket találták meg a munkáltatók. Sósánét örömmel fogadták és azonnal visszafoglalkoztatták egykori munkahelyén az egyetemen, ahol a legjobb takarítónőként szerzett magának hírnevet, míg Sasvári egy lítiumos akkumulátor összeszerelő üzemben kapott szerződést betanított munkásként.

Úgy tűnt, és ennek szívből örültünk, sínre került hát az életük, élvezhetik a Mesterséges Unintelligencia program áldásos hatását, de sajnos vannak még apró hibák a rendszerben. A napokban Sósánét és Sasvárit is egy tüntetésen látták, amint valamiért demonstráltak. Sasvári doktor ismét csokornyakkendőt viselt, sétapálcáját dühösen lengette, közben torkaszakadtából kiabált. Kiderült, a műtétjüket végző szakember  nem is orvos, csupán egy odavezényelt rendőr volt, aki a beavatkozást elrontotta, a gondolkodásért felelős agyi területet nem égette ki, így az épen maradt részek ismét működésbe léptek. 

Sósáné Kresztovics Bak Evelin emlékei visszatértek, mindent tud megint, mint ahogy dr. Sasvári Elemér is a régi életét szeretné visszakapni. Ennek következtében a héten megint elbocsájtották őket a munkahelyükről, egyúttal felajánlották, hogy ha valóban jót akarnak maguknak, ismételten részt vehetnek az A.U.I. közprogramon. 

 

FAGGYÚ

Új beteg érkezik. Fehérruhás emberek rohannak a bejárathoz, leemelik a csettegő, szalmával bélelt platójáról, és már viszik is a vizsgálóba. Minden perc számít. Szerencsére gondos kezek vigyáznak rá. Szédítő forgalom a nap huszonnégy órájában. 

Dergecén, az ország legjobb kórházában vagyunk, melyet a Tallowlight Kft. a hazai egészségügyi reform leginnovatívabb, egyben legsikeresebb cége működtet.  Elnök-vezérigazgatója Savó Pál korábban állattenyésztéssel foglalkozott, de polgárőrként is sokat tett közvetlen környezetéért, ám az elmúlt években profilt váltott és ma már komplex szolgáltatásokkal járul hozzá az egyre magasabb színvonalú ellátórendszerhez.  Betegszállítás, kórházi liftek fejlesztése és újszerű használata, a műtők világítási rendszerének tervezése és kiépítése, valamint az orvosi eszközök sterilizálása épp úgy a portfóliójuk része, mint a kórházi étkeztetés, különös figyelmet fordítva a tejtermékekre, melyek nem hiányozhatnak a betegek menüjéből. Savó szerint a napon érlelt, nem hőkezelt tej az elsőszámú feltétele a gyógyulásnak. Minden más, beleértve a műtéti és gyógyszeres kezeléseket, csak másodlagos jelentőségű.

A Tallowlight kft. tulajdonosa büszke a raklapgyártó üzemből átalakított vármegyei központi sürgősségi kórházára, amely modellértékű: miként lehet minimális anyagi ráfordítással is működőképes egészségügyi intézményt létrehozni. 

Savó Pál elsőként a saját tervezésű, energiatakarékos műtéti világítórendszert mutatja be, amely valóban  egyedülálló a világon. Az itt dolgozók hamar hozzászoktak ehhez, egyébként is mindent könnyen elfogadnak, nem okozott nehézséget számukra, hogy a kórházi folyosókon, közös terekben félhomály uralkodik, egyes területeken pedig teljes a sötétség. Ennek jótékony biológiai-fiziológiai hatása van, hiszen a műtétet végzők szeme fokozatosan szokik hozzá a nagyobb fényerőhöz.

A központi műtőben, korábban ez volt a raklapgyártó fűrészterme, nyolc nagy méretű gyertya kapott helyet, a műtőasztal fölött pedig tíz, csöpögésbiztos faggyúrúd, ezek elegendő fényt adnak a legbonyolultabb agytályogműtétekhez is. 

A hazai piac megrendelői azt kérték Savótól, hogy magyaros, könnyen kiejthető nevet válasszon a hangzatos Tallowlight helyett, ezért immár Faggyúfény kft-ként folytatják tevékenységüket.

A faggyú alapú világítási szisztémát Savó dolgozta ki, de a műtéti eszközök sterilizása is az ő nevéhez fűződik. Ennek lényege, hogy a műtétek végén nem hagyják kialudni a gyertyákat, hanem azok csonkig égéséig a gyertyaláng fölé helyezik a szikéket, ollókat, orvosi fűrészeket, így a tűz végzi el a baktérium-és általános kórokozómentesítést. Sikerült is a kórházi fertőzéseket visszaszorítani, immár csak minden harmadik beteg kap el valamilyen baktérium okozta kórt. A halálozási arányt is javították, ebben az évben már csak minden ötödik beteg hunyt el az osztályokon.

Savó megköszöni az érdeklődést, és reméli, hogy igaz beszámolót olvashat majd kórházáról. Megnyugtatom, csak a valóságot mutatjuk be olvasóinknak. Ezek után Savó Pál elnézést kér, de sietnie kell, mert a betegszállító lifteknél ma ő működteti a szintén saját tervezésű kézi csörlőberendezést.

JUTALOM

Elvesztette telefonját az ismert nemzeti nagyvállalkozó. A megtalálónak, mivel a készülékben rendkívül fontos személyes és bizalmas üzleti információkat tárolt, korlátlan összegű jutalmat ajánlott fel. Másnapra meglett a mobiltelefon. A garázsban felejtette. Mivel ő maga találta meg, így jogos volt a sikerdíj: egymilliárdot vett ki a páncélszekrényből.   

TANÁROK FÖLD ALATT

Elképesztő bűncselekmény borzolja a világ közvéleményét. Az Alföld közepén fekvő települést megszállták az újságírók, akik mind a feltételezett tettest akarják megszólaltatni. Gödi Béla falugazdát, két gyermek édesapját, akinek időközben nyoma veszett.

Néhány héttel ezelőtt a Google Earth utcaképeket készítő munkatársa jelezte, hogy különös felvételeket rögzített a faluban. A fotókat azonnal elküldte a cég központjába, ahol mindenki döbbenten nézte ezeket. Az egyik kihalt, poros utcában nőkből és férfiakból álló csoport vonszolta magát, és mindenki sötét napszemüveget viselt. Kik lehetnek ezek, kérdezték a Kalifornia állambeli Mountain Viewban, a Google főhadiszállásán.

A szokatlan jelenségről a magyar hatóságokat is azonnal tájékoztatták, de ahogy számítottak rá, nem történt semmi. Ekkor a Google a saját biztonsági embereit küldte Magyarországra, akik megtalálták és szóra bírták az utcán céltalanul bolyongó társaságot. Először nem akartak hinni a fülüknek, de amikor a fényre érzékeny csoport a tetthelyre vezette az amerikaiakat, maguk is belátták: minden szó igaz.

A "bejárással" egy időben a térség egyetlen középiskolájában ballagási ünnepséget tartottak, ahol a három végzős diákot, köztük Gödi Béla két gyerekét közmunkások búcsúztatták, mert az elmúlt években ők álltak a katedrákon, továbbá jelen volt a megye főispánja és rendőrfőkapitánya. Természetesen maga Gödi is az ünneplők között volt, bár az ő arca nem örömet tükrözött, hanem kétségbeesést. Erre minden oka meg is volt. Mintha maga is érezte volna, tizenkét ilyen év után nem titkolózhat tovább. És akkor még nem tudhatta, hogy mi történt, amíg ő és a gyerekei búcsúzkodtak.

A közeli iskolaszerűségből kiszűrödött a Himnusz és a Szózat, így tudták, kevés idejük van már, közeledik a ballagás vége, addig pedig lehetőleg mindent meg kell mutatniuk. S. Géza ment elöl, ő nyitotta fel a pincelejárót. Óvatosságra intette az ameriakat, mert a létrán könnyen meg lehet csúszni. Nekik sem volt könnyű ezen közlekedni, de szerencsére sikerült.

Géza először a hálóhelyiségeket mutatta. Tizennégyen osztoztak két szobán, a vécé és a zuhanyzó közös. Ezt követően léptek a tanterembe, ahol tizenkét éven keresztül keresztül szigorú órarend szerint tanították Gödi gyerekeit. Fizikát, matematikát, biológiát, irodalmat, angolt és németet tanultak, de kaptak testnevelést is. A Gödi gyerekek csak úgy szívták magukba a tudást.

És maguk hogy kerültek a föld alá? -- kérdezték a döbbent Google munkatársak. Ő. Annamária matematika szakos tanár vette át a szót. Szenvtelenül mesélte, miként csalta ide Gödi, majd vitte le őt is a ház alá épített, jól őrzött pincébe, a Gödi Suliba.

Tizenkét évvel ezelőtt, 2023. július ötödike után, amikor elfogadták a státusztörvénynek nevezett valamit, valamennyien felmondtak a munkahelyükön, és Budapesten álldogáltak a Széll Kálmán téren, azt remélve, hogy találnak maguknak valamilyen munkát, akár egy építkezésen. Ott szólította meg őket Gödi, aki egy vidéki vályogház felújításához keresett tanári végzettségű napszámosokat. Megnyerő modorával könnyen meggyőzte őket, azt ígérte, jól és pontosan fizet. Aranyéletük lesz. Végül az is lett, csak nem gondolták, hogy ilyen sokáig fog tartani.

Amikor Gödi összeszedte a tanári kart, a pincében mondta el nekik, nem volt más választása, ha taníttatni akarja a gyerekeit, tanárokra van szüksége. Ha másként nem megy, akkor így toboroz oktatni képes embereket. És attól a naptól kezdve, egészen az érettségiig ők tanították Gödi Tibit és Andreát. Színjelesre vizsgáztak, és ha minden igaz, még ma elrepülnek, mert mindenképpen külföldön akarnak élni.

A föld alatti tanári kar rendkívül büszke rájuk. Gödire sem haragszanak, hiszen jó dolguk volt odalent. Soha nem ellenőrizte őket, nem vezényelte át másik pincébe, rendesen megfizette őket. Nem titkolják, ők is megszerették "gazdájukat", mint Natascha Kampusch Wolfgang Priklopilt. Semmi rosszat nem tudnak rá mondani, azt pedig maguk is megértették, a falugazda helyes döntést hozott, amikor erre a lépésre szánta el magát. Mint mondják, ezt a tizenkét évet a Gödi Suli valamennyi tanára vissza fogja sírni, soha ennyire megbecsültnek nem érezték még magukat. Azt is bevallják, megbánták, hogy felnyitották a pince ajtaját, és ez is csak azért történt, mert nem tudták, hova mentek a gyerekek.

Mi lesz most velünk -- ezt kérdezik valamennyien, de a választ senki sem tudja. Gödi Béla a ballagási ünnepségről a gyerekeivel együtt távozott. Állítólag már Tenerife légterében repülnek.