A tekintete delejez. Mozdulatlanná válva figyelem e rendkívüli asszonyt, akiben egyszerre van jelen Mona Lisa rejtélyes, időtlen szépsége, és a nyolcadikon lakó, mosolytalanul is vonzó Sósáné Kresztovics Bak Evelin szétcigarettázott, varjúszerű arca, Monet-sárgára száradt bőre, meggyötört, vézna madárteste. Nem lehet több negyven kilónál. Két számmal nagyobb ruhájában egészen aprónak és elveszettnek tűnik. Beszéde lassú, ugyanakkor lényegretörő. Tévésorozatokról tesz említést, szereti a Mi kis falunkat, és a Drága örökösöket, ezeken őszintén, térdét csapkodva tud nevetni, levegővétel nélkül sorolja kedvenc karaktereit, a falu bolondját bírja a legjobban, aztán éles váltással a főzésről tart előadást, mi kell az egyszerű "rittyentett levesbe", meg a "kóró főzelékbe", szinte semmi nem kell csak víz meg só, más amúgy sincs már nála, mondja, lelkesen, csillogó szemmel szót ejt helyi pletykákról, ki kivel, mikor, miért, mindenki szemétláda, mocsok, aljadék, végül az új munkájáról beszél. Ez büszkeséggel, örömmel, elégedettséggel tölti el. Nem volt könnyű állást kapnia, főleg itt és most, de hála az új közprogramnak, és annak, hogy hajlandó volt kilépni a saját komfortzónájából, végül csak sikerült.
Hazánkban egyre több a sikeres ember, köszönhetően a hazai fejlesztésű A.U.I -nak, amely tízezrével juttat, korábban megtévedt munkavállalókat jól fizető állásokba, lám, Sósáné KresztovicsBak Evelin is csúcspozícióba kerülhetett oly sok évnyi tétlenség után. Az egykor nyelveket beszélő, tudományos fokozattal rendelkező egyetemi oktató, az érthető és akceptálható munkahelyi racionális átszervezések következtében munka nélkül maradt, és hiába adta be életrajzát több ezer helyre, választ nem kapott, vagy ha mégis, akkor a túlképzettségére és kimagasló intelligenciájára való hivatkozással elutasították. Szerencsére immár mindez a múlté, hiszen magasan kvalifikált, doktori disszertációval rendelkező munkavállalók is visszakerülhetnek a munkaerőpiaci vérkeringésbe, ami népgazdasági szempontok miatt sem elhanyagolható szempont.
Sósáné nem akar a múltjáról beszélni, ingerültté válik, amikor a külföldi ösztöndíjakról, a nemzetközi kutatóprogramokról, hálózatokról, az oktatás terén végzett tevékenységéről, vagy éppen a külföldi elismeréseiről, a tudományos élet Oscarjának tekintett Proncourt- és Hemoglobe díjairól kérdezném. Határozottan visszautasítja próbálkozásomat, arra hivatkozva, hogy nem emlékszik semmire, és biztosan összekeverem valakivel.
Hasonlóképpen járt dr. Sasvári Elemér fizikus-matematikus, a Tudományos Akadémia levelező tagja is, aki sajnálatos módon két éve nem tud elhelyezkedni. Korábban volt ugyan egy ígéretesnek tűnő állása a helyi húspogácsás gyorsétteremnél ahol biciklis ételfutárként dolgozott, de ahogyan korábbi munkahelyéről a városi Tüzép telepről, innen is túlképzettség miatt küldték el, jóval a próbaidő lejárta előtt. Ő sem beszél a múltjáról, szintén nem emlékszik, ellenben a megyei focibajnokság aktuális állásáról lelkesen beszél. A két évvel ezelőtt még csokornyakkendőt viselő, a sétapálcájához arisztokratikusan ragaszkodó matematikus előnyére változott, köszönhetően az A.U.I. fejlesztésnek. Ma már kopasz, fültől lefelé a bokááig tetovált, gyúr és amikor teheti, focimeccsekre jár verekedni.
A hazai igényekhez igazodó, azokat maradéktalanul kielégítő, a munkaerőpiacon való elhelyezkedést segítő intézet, itt kezelték Sósánés és Sasvárit, az ország agyközpontjának számító vármegyei jogú városban működik. Már a nyitás napján óriási volt az érdeklődés, több ezret is meghaladta azoknak a száma, akik azonnali segítséget kértek. Szinte kivétel nélkül diplomás, magasan kvalifikált férfi és nő adta be papírjait az irányítópultoknál. Köztük volt a már bemutatott Sósáné és dr. Sasvári is,
Szerencséjük volt, hiszen nem kerültek várólistára, míg egyeseknek tíz-tizennyolc hónapot ígértek. Mivel Sósáné és Sasvári is elsőként jelentkezett, mindketten választhattak az A.U.I. (Mesterséges Unintelligencia) két eljárása közül. Az egyiknél VR-szemüveget adnak a páciensekre, és heti 100-120 órában központi hírösszefoglalókat kell nézniük, hallgatniuk, míg a másik A.U.I. gyorsabb. Pár perc az egész, és altatásban történik. Rutinműtét. Endoszkóppal az orron át a koponyalebenyhez, majd onnan az agykéreghez elektromos áramot vezetnek, és nagyfeszültséggel kiégetik a gondolkodásért felelős agyi területet.
Sósáné ez utóbbit választotta, míg dr.Sasvári megpróbálta elkerülni a közvetlen agyi stimulációt, ezért inkább a VR-t viselte, két héten keresztül híreket hallgatott, majd amikor a folyamatosan, nagy erővel összeszorított fogsorából egymás után nagyobb darabok törtek le, maga is kérte az égetést.
A hazai fejlesztésű A.U.I. (Mesterséges Unintelligencia) tökéletesen vizsgázott, hiszen Sósáné és Sasvári, meg persze a többiek, a beavatkozás után már egyszerű személyiségszerkezettel, lebutított gondolkodásmóddal, kitörölt memóriával megtalálták végre a helyüket, vagyis őket találták meg a munkáltatók. Sósánét örömmel fogadták és azonnal visszafoglalkoztatták egykori munkahelyén az egyetemen, ahol a legjobb takarítónőként szerzett magának hírnevet, míg Sasvári egy lítiumos akkumulátor összeszerelő üzemben kapott szerződést betanított munkásként.
Úgy tűnt, és ennek szívből örültünk, sínre került hát az életük, élvezhetik a Mesterséges Unintelligencia program áldásos hatását, de sajnos vannak még apró hibák a rendszerben. A napokban Sósánét és Sasvárit is egy tüntetésen látták, amint valamiért demonstráltak. Sasvári doktor ismét csokornyakkendőt viselt, sétapálcáját dühösen lengette, közben torkaszakadtából kiabált. Kiderült, a műtétjüket végző szakember nem is orvos, csupán egy odavezényelt rendőr volt, aki a beavatkozást elrontotta, a gondolkodásért felelős agyi területet nem égette ki, így az épen maradt részek ismét működésbe léptek.
Sósáné Kresztovics Bak Evelin emlékei visszatértek, mindent tud megint, mint ahogy dr. Sasvári Elemér is a régi életét szeretné visszakapni. Ennek következtében a héten megint elbocsájtották őket a munkahelyükről, egyúttal felajánlották, hogy ha valóban jót akarnak maguknak, ismételten részt vehetnek az A.U.I. közprogramon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése