- Mennyit fizet?
- Miért is?
- Az interjúért.
- Nem szoktunk ezért fizetni. Nem is tudunk. Ez egy gimnáziumi diákújság. Nincs pénzünk.
- Akkor itt hagyjuk abba.
- De az olvasóink kíváncsiak lennének Önre.
- Akkor kaparjatok össze valamit. Mit képzeltek, egy ilyen pályafutás után ingyen fogok beszélni?
- Csak néhány percről lenne szó.
- Kurva erőszakos vagy, barátom. Öt percet adok. Nem többet. Kérdezz. De gyorsan.
- A művész úr elsőként vett részt a 2020 után meghirdetett könnyűzenei életpálya modellben.
- És? Mi a kérdés?
- Mit gondolt akkor erről?
- Hogy kurva jó. Végre.
- Ezt hogy érti?
- Úgy, hogy sínre kerülök. És lesz nyugdíjam. A 25 milliárdból csak jut nekem is valami. Tavaly adtam el a mikrofonomat. Meg a bőrdzsekimet.
- Ön előtte is sínen volt. Sztár volt a rockszakmában.
- Ja.
- Kényes téma. Mi igaz abból, hogy korábban jelentéseket írt a társairól?
- Ha nem hagyod abba, pofán váglak. Mit képzelsz te magadról?
- Kérem, engedje el a mikrofonomat! Ne csavargassa!
- Akkor befejezed a szemétkedést?
- Mi lesz a feladata a programban?
- Írok egy új nemzeti rockoperát. A címszerepet magam énekelem. És tanítok majd.
- Hol, kiket?
- Komolyan, de tényleg, te ennyire gyenge elméjű vagy? Szerinted hol tanít egy tanár? Iskolában, te...
- Mit fog tanítani?
- Felkészítem a diákokat a könnyűzenei életre. Meg kell újulnia a műfajnak.
- Mi az ars poeticája?
- Na, most már menjél el, de gyorsan.
