Anyukánk, a rokonok által is tisztelt, imádott Emese mama, Vitéz Boldogváry Hörghő-Havas Bertalan egykori alispán dédunokája, szereti a mozit. Kedvence az Elkúrtuk és a Goodbye, Lenin! Az Elkúrtukért talán jobban rajong, de ez érthető is, klasszisokkal nagyobb, erősebb alkotás, mint az endékás Lenin-film. Moziban kilencszer, tévében pedig amikor csak adták mindig megnézte, nagybátyánk, Kálomista Gabi bácsi művét, utoljára március 15-én. A szívében akkor is ünnep volt. A vetítés végén sokadjára is könnyes szemmel olvasta a stáblistát és jól hallhatóan azért imádkozott, hogy Gubás Gabi végre Oscar-díjat kapjon ezért az alakításáért.
Édesanyánk három héttel később, április harmadikán agyvérzést kapott, majd kómába esett.
Semmi előjele nem volt a tragédiának. Reggel elment a választási szentmisére., majd a prédikáció után áldást kért mind magára, mind pedig a miniszterelnökre. Ott találkozott Szikora bácsival és Cini nénivel, velük együtt indult a közeli választási körzetbe. Biztos volt az újabb győzelemben. Robi bá is, de pasaréti mélyhitűként úgy gondolta, szükség lehet segítő imára, ezért a 24-es válaszókörzet előterében, az óvoda folyosóján zenés imát mondott. Egy Kétfarkú delegált mesélte, ezt követően anyánk leszavazott, a borítékot bedobta az urnába, majd hang nélkül, mosolyogva összeesett, épp rá az urnára. A mentők eszméletlen állapotban vitték kórházba, de nem sok jóval biztattak, szinte semmivel. Azt mondták, el kell fogadnunk, hogy anyánk kómában marad. Elfogadtuk az elfogadhatatlant. Mindez két évvel ezelőtt történt.
Anyánk hitt az isteni csodákban, talán ennek és persze a rendszeres misézésnek is köszönhető, hogy tegnap kinyitotta a szemét. Csak nézett maga elé, majd percek múlva végre megszólalt. Engem hívott. Az ágyához rohantam Megöleltem, és azonnal értesítettem a nővéremet. Boldogok voltunk, hogy anyánk visszatért közénk.
Kezelőorvosa korábban arra figyelmeztetett, ha anyánk netán visszanyeri valaha a tudatát, kíméljük meg a rossz hírektől, óvjuk őt, ügyeljünk a nyugalmára. Hát, ez az. Ki mondja meg neki? Mikor? És hogyan?
Az sem biztos, hogy felfogná, de akkor legalább életben marad. Szerintem ha megtudja, meghal. Ilyen fájdalmat nem lenne képes elviselni. Mindig is azt vallotta, NER nélkül nincs értelme az életnek. Döntenem kellett. Soha sem tudhatja meg, hogy nincs már NER, és a miniszterelnököt Kovács Józsefnek hívják, aki korábban színész volt, azt hiszem a Keresztanyuban, vagy a másik népbutító katasztrófa sorozatban, a Hotel Margaretben kapott imádnivalóan ostoba szerepeket. Miniszterelnökként azonban rácáfolt ripacs múltjára. Ezt sem mondhatjuk el neki. A háborút sem. Anyámat álomvilágba kell ringatni. Legyen nyugodt, minden rendben, a NER örök és megbonthatatlan. Pedig dehogy. Semmi nem az.
Nem volt nehéz dolgom. A Goodbye, Lenin!, anyám másik kedvenc filmje adta az ötletet: úgy kell csinálni, mintha szilárdan állna a rendszer, még mindig a boldog és rendkívül sikeres NER galaxisban élnénk.
Az első este Bayer Zsolt korábbi nevetős showműsorát játszottuk be anyámnak. Zsolti, szokása szerint megint be akarta verni valakinek a pofáját, majd a Pesti Srácok különkiadása következett Jeszivel, aki szerint a narancsos lányok tudnak a legjobban.... Volt természetesen híradó is, tele fertőző betegségeket behurcoló migránsokkal, rezsicsökkentéssel, kisfiúvá műtött kislányokkal és fordítva, Iványi Gábor házkutatással, Mészáros Lőrinc Forbes-listán való sikeres szereplésével, rezsicsökkentéssel, orosz gázimporttal, Putyin-látogatással, Lavrov Petivel, Nagy Feró Kossuth díjával. Ez utóbbinak anyám nagyon örült, mert Feri bátyót is igazi patriótának, egyúttal korszakos zeneszerzőnek tartja.
Tévézés közben borozgattunk, bár a lefoglalások miatt nem volt könnyű megszerezni anyám kedvencét, a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány lankáiról származó száraz fehéret. Töltöttem, közben pedig bejátszottam a legutolsó évértékelőt, Brüsszellel, ellenségekkel, a nem múló, örök harccal. Ez nagyon tetszett neki. Jó kedve lett a rekedtes, harcos hangtól, a szöveg pedig rég eltemetett emlékekeket ásott ki elméje legmélyéről.
Vacsora után anyám a rokonok felől érdeklődött. Megnyugtattuk, hogy Ádámka szépen halad, továbbra is szépen gyarapszik, már nem csak Porschék, bútorgyárak és kastélyok, hanem három megye van a nevén, bár állítólag hosszú ideje egy meg nem nevezett afrikai államban él, de Pistiék is okosan gazdálkodnak spanyolban.
Az ország előre megy, nem hátra, az oltás működik, Magyarország működik, ez volt anyánk számára a lényeg. Éjfél körül azt kérte, nézzük meg együtt az Elkúrtukat. Dedikált deluxe DVD kiadást kaptam Gábor nagybátyámtól, mutattam is anyukámnak, simogatta kezével Gubás Gabi aláírását, nézte közben a filmet, majd szép csendben, békésen, elégedetten, igazi hazafiként, örökre elaludt.
Nővérem intézte a halottszállítást, én pedig másnap hajnalban bevonultam a börtönbe korrupció és uniós pénzek állítólagos elsikkasztása miatt. Nyugodt vagyok, mindent elrendeztem.
