Nálánál szélesebb látókörű tudósok korábban ugyan figyelmeztették, hiába az akarat, nem lesz diadal, mert reménytelen mindaz, amire vállalkozik. Ilyen gép ugyanis nem létezik, az elképzelés ellentmond a a fizika törvényszerűségeinek, de még a józan észnek is. Ekkor azonban az innovátor erőre kapott és elhallgattatta a vészjósló károgást. Nincs immár, ki útját állná e rettentő erejű akarásnak. Lám, fél év sem kellett, hogy ünnepélyes keretek között bekapcsolják az ezer milliárdos költségből készült dunai fagyasztógépet, amely az év bármely szakában (nyáron is) kőkemény jégpáncéllá keményíti a korábban csillámló, szellő borzolta víztükröt. Alig tíz perccel később színe galamb-, majd acélszürkére változik, majd egybefüggő jégmezővé áll össze. Elhárult az utolsó előtti akadály is, már csak az időpontot kell megtalálni a koronázáshoz. A lovagok készen állnak.
A történelmi hűség azonban mást is megkíván. Ennek érdekében kormányhatározat rendelkezik a vár két részre osztásáról. Egyik felében állomásozik majd a Gülem Kovách Zsolt vezérkari főnök felügyelte oszmán gárda (a parancsnok kifejezetten e célból módosíttatta egyébként védett nevét), melynek janicsárjait a Ludovika frissen végzett hallgatóiból verbuválják, míg a keleti szárnyban a V-Jugend teljesít szolgálatot, ezt Gnómics F. Sándor, a különítmény megálmodója irányítja.
A királyi tér megtelik élettel. A koronázási ceremóniát megelőzik majd az impozáns várjátékok. Az immár csatatérként funkcionáló egykori könyvtár helyén rendezik a budavári ostromot, majd két nappal később a kitörés napi korhű ünnepséget.
Hát mi ez, ha nem az akarat diadala?
