Minimum harminc évvel megelőztük Ausztriát. Az iskolai oktatásunk színvonalát XXII. századivá emeltük. Az egészségügyünk megerősödött és bámulatos teljesítményt nyújt, ennek köszönhetően senkit sem kell elvesztenünk. Mi sose halunk meg! Barátunkká tettük az európai nemzeteket. Mindet! A külföldön kényszermunkát végző magyarok az országhatáron, szinte egymással versengve rohannak haza, csak hogy megint itt élhessenek végre. Mi ez, ha nem siker??
És akkor még nem is említettük az erős, büszke, betonszilárdságú nemzeti valutánkat a forintot, amelyre illik tisztelettel tekintenünk, mint jólétünk és biztonságunk alapjára.
És a mi csodálatos fizetőeszközünk, nemzeti felemelkedésünk kiapadhatatlan forrása, immár az anyaföld táptalajává válhat, köszönhetően egy hódospusztai feltalálónak, Hertesi Károlynak, aki nem titkolja, sokat szenvedett. Mélyszegénységben élt, egyik napról a másikra. De ennek vége. Találmánya örökre megváltoztatta az életét. Ma is élénken emlékszik arra a napra, (417 forintot kértek egy euróért) mikor megszületett fejében a nagy ötlet, a forintkomposztáló. A találmány lényege, hogy a forintot, csak papírpénzt, belehelyezi a komposztládába, majd betakarja lehullott falevelekkel, ágakkal, rothadt gyümölcsökkel és hagyja, hogy a természetes kémiai folyamat meginduljon. Hertesi megfigyelte, a forint rendkívüli gyorsasággal bomlik le, és válik folyékony masszává. Száz-, kétszázezer forint néhány nap alatt elrohad, de milliós nagyságrendben is betehetünk forintot a komposztba, utána pedig nincs más hátra, mint ezt az értékes anyagot bedolgozni a földbe. A talaj megújul, az ország virágba borul. Hertesi kiskertje is, köszönhetően a forintkomposztnak, bővebb termést ad, így végre van mit enni.
