A fickó (divatos kifejezés) tévés műsorvezető volt, én pedig talpas szerkesztő. Az volt a feladatom, hogy estére műsort tegyek alá. A közéleti adásba meghívtunk egy ismert politikus fickót, akit indokolt okok miatt arról kellett kérdezni, vajon miért rendeltek háromszáz hullazsákot (a világban tombolt a madárinfluenza) továbbá a meghívott fickó éppen ünnepelt, napra pontosan immár tizenhatodik éve ült a Parlamentben képviselőként. A médium legfelső vezetése egyébként ezért és ezzel hívta be, jöjjön és meséljen erről a gyönyörű jubileumról. Engem ez a tizenvalahány évnyi parlamenti üldögélése nem érdekelt, de a főnökeim kötelezővé tették, hogy a műsorvezető kérdezze majd erről is. Ezt jeleztem neki, ő azonban csak a hullazsákokról érdeklődött, szinte élvezte amint többször is kimondhatta: hullazsák. A parlamenti munkáról egyetlen szó sem esett. Nekem, ismétlem, mindez nem hiányzott, de....
A politikus fickó kijött a stúdióból, majd a folyosón dühödten rám támadt.
- Te pöcs, kicsinállak - üvöltötte az arcomba, miközben a mutatóujját kis híján a homlokomhoz nyomta, centikre volt a keze, majd felrohant a vezetőséghez, kikérve magának ezt a méltatlan helyzetet. Ő nosztalgiázni/dicsekedni jött, nem pedig jövőbeni hullákról és hullazsákokról beszélni. A kertévé főnöksége ezek után "falhoz állított, mi az, hogy a fontos vendéget nem beszéltettük a parlamenti munkájáról.
A műsorvezetőt is megkérdezték az esetről, aki védekezésképpen, roppant jellemesen azt állította, még csak nem is hallott arról, hogy a vendégét ezért hívták be, neki a szerkesztő egyetlen szóval sem említette. Persze, ha tudta volna, akkor természetesen nem a hullazsákokról, csakis arról a szép és izgalmas tizenhat évről beszélgetett volna.
És hogy ez a régi, poros, teljességgel érdektelen történet miről jutott ismét az eszembe?
Arról, hogy ez az egykori műsorvezető fickó ezúttal igazgató lett.
