2018. október 23., kedd

KÖZÉRT

- Itt rohad meg az ember, ilyen kurva közért a Földön nincs. Miért nem nyitják már meg a másik kasszát?
- Én sem értem. Itt állok húsz perce négy kiflivel és a kutyatáppal.
Az egyes kassza előtt a szokásos nyolcméteres sor, de ezt a húsz-harminc percnyi várakozást el kell elviselnie annak, aki itt akar vásárolni. Máshol persze nem is lehet árut beszerezni, mert a környéken ez az egyetlen élelmiszerbolt. A tulaj két héttel ezelőtt már ott tartott, hogy végleg lehúzza a rolót, mert alig talált eladókat, árufeltöltőket, raktárosokat.

A bejáratnál álldogáló biztonsági őr is némán, gépiesen pakolja a műanyag kosarakat egymásra. Látszik rajta, halálosan unja az egészet. A kettesben továbbra sincs ember.
- Olga, kimennél a kettesbe?
- Nem látod, hogy olvasok?
- Leszokhatnál már erről.
- Készülök.
- Aztán mire készülsz?
- Az árjegyzéket olvasom.
- Fejből kellene tudnod.
- Viccelsz? Ma jött új felvágott Csengődről, most nézem mennyi kilója.
- Na jól van kimegyek én, addig pakoljátok ki a krumplit.
Laci végre megmozdul, lassan emeli a zsákokat a targoncára. Amikor végez, azzal viszi be a krumplit az eladótérbe. A munkafolyamat végén részletekbe menően tudósítja a többieket az eredményről. Eközben a sajtpultnál Szilvia éppen Pannóniát szeletel, a vevő kérésére tíz dekát mér le, de elsőre nem tízet, hanem harmincnégy dekát vág, majd amikor a vevő szól, hogy ez túl sok, akkor hét dekát metsz le a tömbből, de az meg kevés. Mindjárt sírva fakad. Korábban nem voltak ilyen gondjai, mindig pontosan vágott.
- A mélyhűtő ládához takarítót kérek!
A hangosbemondó ismét megszólalt. Tíz hangszóróból árad az ismerős hang. Mély, férfias orgánum, tökéletes artikuláció. Rádiókban már nem hallani ilyet. A közértben igen.
- A mélyhűtő ládához takarítót kérek!
Pár perccel ezelőtt egy kismama kiejtette a kezéből a fagyis vödröt. Nagy mocskot csinált maga körül. Végül András vállalja a szétkenődött jégkrém felszedését. Gyorsan dolgozik, tekintete üres.
- Kedves vásárolóink, megnyitottuk a kettes kasszát.
Az eladótérben történő mozgásokat a zártkörű videólánc kamerái rögzítik. Péter ezt figyeli, joystick-kel mozgatja a kamerákat, gyorsan és rutinos váltogatja a képeket. Rendezői vénája van. Végül neki is mennie kell, mert Szilvát váltja a sajtos pultban. Végül Olga is feltűnik a pékáruk előtti szűk helyen, ahol azonban többen megrohanják. Nem engedik, hogy a frissen sült virslis rudacskákat kitegye a kosárba, mert rajongva körbeállják és kérdezni kezdik. Hogyan találta ezt a munkát?
- Protekcióval.
Ennyit mond csupán. Zárás után a kollégákkal együtt, fáradtan és fázósan várakozik a buszmegállóban. Amióta az utolsó rádióadás is lement, eladták a tévét, bedarálták az újságot, alig szólnak egymáshoz. Leszoktak a beszédről. Szilva viszont egyre ügyesebb, ma már majdnem pontosan mérte a Pannóniát.

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...