KOPOGÓS ÖREG BÁCSI

Vasárnap játszótérre mentem a gyerekekkel. Nem kellett volna. Unták az egészet. Ezt meg is mondták. Nem érdekelte őket a "mókuskerék", a hinta, de még a labirintus sem. Meleg is volt. Ott ültem a padon. Vártam hátha csoda történik és kedvet kapnak valamihez, persze nem kaptak, ellenben megszólított valaki. Egy négyévesnek tűnő kisfiú.

- Öreg bácsi! Tudod, hogy kopognod kell?
- Hol? - kérdeztem vissza meglepetten.
- Az ajtón. Amikor bejössz, kopogni kell. Kopogj!

Felálltam és odamentem a fából készült játék kapuhoz.

- Be is kell mutatkoznod! Ezt sem tudod?
- András vagyok.
- Kopogj!
- Kopogok. De kit keressek? Téged hogy hívnak?
- Kristóf.
- Rendben van! Kristóf! Nyisd ki az ajtót!
- Ki vagy? Kit keresel?
- Az öreg bácsi vagyok és Kristófot keresem.
- Nyitom.

Kristóf kinyitotta az ajtót, majd beengedett. A gyerekeim mindezt látták és hangosan nevettek. Hogy miért, azt nem értem. A játszótér nekem való. Legközelebb egyedül megyek. És kopogok. Remélem Kristóf is ott lesz, mert egyedül nem jó játszani.

ROCK ÉLETPÁLYA

- Mennyit fizet?
- Miért is?
- Az interjúért.
- Nem szoktunk ezért fizetni. Nem is tudunk. Ez egy gimnáziumi diákújság. Nincs pénzünk.
- Akkor itt hagyjuk abba.
- De az olvasóink kíváncsiak lennének Önre.
- Akkor kaparjatok össze valamit. Mit képzeltek, egy ilyen pályafutás után ingyen fogok beszélni?
- Csak néhány percről lenne szó.
- Kurva erőszakos vagy, barátom. Öt percet adok. Nem többet. Kérdezz. De gyorsan.
- A művész úr elsőként vett részt a 2020 után meghirdetett könnyűzenei életpálya modellben.
- És? Mi a kérdés?
- Mit gondolt akkor erről?
- Hogy kurva jó. Végre.
- Ezt hogy érti?
- Úgy, hogy sínre kerülök. És lesz nyugdíjam. A 25 milliárdból csak jut nekem is valami. Tavaly adtam el a mikrofonomat. Meg a bőrdzsekimet.
- Ön előtte is sínen volt. Sztár volt a rockszakmában.
- Ja.
- Kényes téma. Mi igaz abból, hogy korábban jelentéseket írt a társairól?
- Ha nem hagyod abba, pofán váglak. Mit képzelsz te magadról?
- Kérem, engedje el a mikrofonomat! Ne csavargassa!
- Akkor befejezed a szemétkedést?
- Mi lesz a feladata a programban?
- Írok egy új nemzeti rockoperát. A címszerepet magam énekelem. És tanítok majd.
- Hol, kiket?
- Komolyan, de tényleg, te ennyire gyenge elméjű vagy? Szerinted hol tanít egy tanár? Iskolában, te...
- Mit fog tanítani?
- Felkészítem a diákokat a könnyűzenei életre. Meg kell újulnia a műfajnak.
- Mi az ars poeticája?
- Na, most már menjél el, de gyorsan.

HALÁLOSAN KOMOLY KÖNNYŰZENE

Halálosan komolyan veszik végre a könnyűzene megújítását, társadalmiasítását. Mindez egy mélyreható, a generációk életét meghatározó, társadalmilag rendkívül indokolt és már régóta követelt átalakítási folyamat rendkívül fontos állomása! Félelmetesen hangzik, ugyanakkor mégis örülni kell ennek, hisz logikusan következik mindabból ami eddig történt. Az egyetemek bezárása, érthetetlennek tűnő átalakítása (csak a haszontalanoké és nemzetelleneseké) a tudományos műhelyek, intézmények felőrlése (csak a kártékonyaké) napilapok megszüntetése (csak a hülyeségeket és hazugságokat íróké) közintézmények megszállása, munkatársainak megbízhatóbb munkatársakra cserélése (csak a férgeké), a közpénzek átcímkézése, átnevezése, átirányítása a megbízható nemzeti erőkhöz (nagyon helyes) a társadalmi kontroll totális kiépítése (csak egyetérteni lehet ezzel) után a könnyűzene megújítása kellett, hogy következzen, hiszen láthatjuk mivé lesz a világ, ha olyan gyanús, kártékony gyökerek, nem is emberek, mint Justin Timberlake, Lady Gaga, vagy a sátáni Ozzy Osborne a helyükön maradhatnak és roncsolhatják az ártatlan szíveket, lelkekeket. Szükség van tehát a gyors, határozott, kőkemény, rendkívül hatékony beavatkozásra az egész világon! Sajnos, ennek megvalósítása még nagyon messze van! Elkeserítő, de mégis be kell látni, nem lehet egyik percről a másikra megszabadítani az emberiséget a gonoszoktól, szörnyektől, haszontalan csótányoktól. De végre elkezdték valahol!!

Hogy hol?? Ez kérdés? De most komolyan?

Hát Afrikában. Mint magam is beszámoltam róla, a Nemzeti Afrikai Voodoobábuk, Szertartások és Erőforrások varázslója a minap miniszteri biztost nevezett ki a könnyűzene megújítása érdekében. Egy agilis, tettrekész, igazi 21. századi polihisztort, aki maga is híres muzsikus, irodalmár és ökölvívó. A miniszteri biztos, mivel szereti a nyilvánosságot, meghívott magához, kövessem figyelemmel a könnyűzene nehéz és felelősségteljes átformálását.

Két nappal később elrepültem Afrikába. Legnagyobb meglepetésemre, mire megérkeztem a Nemzeti Afrikai Parlament több, törvényi rendelkezést igénylő döntést is megszavazott. Amíg a repülőtérről, a katonák által biztosított autókonvojjal, a főváros szíve felé haladtunk, az ifjú miniszteri biztos elmondta, ezzel persze meg is nyugtatott, hogy náluk minden ilyen rapid módon történik. Ő, vagy a társai kitalálnak valamit, és másnapra törvény lesz belőle. Így történt ez most is.

Első körben begyűjtötték, majd nyilvános szertartás keretében, a központi tévé és rádió élő adásban közvetítette, elégették a társadalmilag haszontalan előadók lemezeit, kottáit, szövegkönyveit. Óriási volt a tűz, emeletnyi lángoszlopok olvasztották a vinyleket, cédéket, ezer fokon égett a máglya, elevenítette fel lelkesen az ünnepi pillanatokat a miniszteri biztos, szinte izzott a szeme az örömtől, ez lehet talán a siker fénye, majd beszámolt arról, hogy a hangszerboltokat máris államosították és a zenészek a jövőben csak a központi bolthálózattól igényelhetnek hangszert. Persze nem mindenki kaphat zenei eszközt, csakis azok juthatnak hozzá, akik a nemzeti érdeket szolgálják.

Magam is cikkeztem arról, hogy mi minden történt a megújulás jegyében. Felállították a Nemzeti Afrikai Könnyűzenész Képzőt, de lesz Nemzeti Afrikai Rendezvényiroda (csak a NARI szervezésében turnézhatnak az afrikai előadók) valamint megalakult természetesen a Nemzeti Afrikai Jogdíjelosztó Központ is (a beérkezett összeg felett a nemzeti afrikai kormány rendelkezik, nagyon helyes) és végül, de nem utolsósorban, megszervezik a Nemzeti Afrikai Dal gálát.

Időközben létrehozták a Nemzeti Afrikai Dalirodát is, ahol egy gondosan kiválasztott szűk csapat, az afrikai Soká, és Óref irányításával írja a dalokat. Az országban immár csakis az általuk komponált számokat, nemzeti rockoperákat, a társadalom életét hasznossá tevő, a közösséget nemzeti egységbe kovácsoló dalokat lehet hanghordozókra rögzíteni és terjeszteni, a rádiókban játszani.

A sokszínűség érdekében természetesen ott van a két napja életre hívott Nemzeti Afrikai Sanzonbizottság is, melynek vezetője, ahogy korábban írtam, nem más, mint Dulube Bongwa, a katonái körében csak Big Francis-nak nevezett ezredes, a legendás Africa Corps rettegett parancsnoka.

A hadúr rendkívül kedvesen, zavarbaejtően, szinte már baráti hevülettel fogadott, hatalmas tenyerében szinte elveszett az enyém, majd átölelt és hosszú percekig szorongatott. Örült az érkezésemnek, kifejtette, testvéri országból érkeztem, sokat tanulnak tőlünk, továbbá a Nemzeti Afrikai Sanzonbizottság éppen aznap tartotta első összejövetelét. Sietősen be is vezetett a hatalmas tárgyalóterembe, nehogy lemaradjunk a fontos döntésekről.

Bent, a legnagyobb meglepetésemre nem zenészek, szövegírók, komponisták foglaltak helyet, hanem az Africa Corps magas rangú katonatisztjei. Előttük az asztalokon pisztolyok, kézigránátok, kések hevertek, persze hanglemezek, cédék is voltak. Ezeket az előző hanglemez és kottaégetés során még nem vetették a tűzre, sajnos nem sikerült mindent maradéktalanul begyűjteni, továbbá most éppen az a feladat, mit minősítsenek égetnivalóan eretnek, társadalmilag haszontalan fércműnek, vagy mit adjanak át fejlesztésre a Soká és Óref vezette dalszerző munkabrigádnak.

A Nemzeti Afrikai Sanzonbizottság a meghallgatásra szánt művek szerzőit is meghívta. A katonák alkotta Sanzonbizottság minden esetben személyesen közli a testület döntését. Ezúttal is így történt.

A Gyere, gyere ki a Szavannára! és Zöld asszony című dalok társszerzőjét, az ország leghíresebb zongoristáját, komponistáját hívták be elsőként. Megkérdezték tőle, szerinte valójában miről szól ez a két dal, és hogy ő ezt komolyan gondolja-e? Elmondta. Azt is hogy komolyan gondolja. És hogy mindkettő örök sláger, szeretik az emberek.

Csak szerették, csapott az asztalra Dulube Bongwa ezredes, majd ott helyben kettétörte a Durr című lemezt, rajta a Gyere, gyere ki a Szavannára! dallal. Végezetül azt kérdezte a döbbent és felháborodott muzsikustól, hajlandó-e átírni a műveit. Mivel nemleges választ kapott, de Dulube titkon szerette a dalok szerzőjét, továbbá fiatalkorában maga is ezekre a dalokra szeretkezett, így mentőkérdésként felvetette, hogy megtagadja-e a korábban írt szerzeményeit. Mivel erre is elutasító választ kapott, ezért Dulube Bongwa intett az őröknek, akik azonnal megragadták a zeneszerző-énekest, majd erővel kivezették a teremből. Ekkor a sanzonbizottság tagjai felálltak, majd maguk is elhagyták a termet. Dulube kézenfogott és magával vitt. Nem tehettem mást, mentem vele, de elismerem, a kíváncsiság is hajtott.

A sortűznél elfordítottam a fejem és próbáltam nem a lövések hangjára figyelni. A Zöld asszonyt és az Álomarcú pásztorlányt dúdoltam halkan, de úgy, hogy Dulube ne hallja. A katonák fegyverei még ki sem hűltek, amikor ismét a terembe vonultak tanácskozni. A Sanzonbizottság még nyolc előadó szerzeményét elemezte, majd meghozta az ítéletet.

Mindegyiknél ott voltam. Dulubé ragaszkodott ehhez.

Mondtam, hogy halálosan komolyan veszik a könnyűzene megújítását.

A (K) ZENE ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE

Az afrikai könnyűzene megújításáért felelős frissen kinevezett miniszteri biztos levette füléről a fejhallgatót, majd odabaszta a fehér elefántagyarból faragott súlyos íróasztalához. Olyan erővel verte oda, hogy a híradástechnikai eszköz megrepedt, a belső membránjai pedig használhatatlanná váltak. Hiába rázta, ütögette még percekig, a készülék elnémult. Blo-t vagy Ali Farka Touré-t hallgatott? Netán Salif Keita-t? Sosem tudjuk meg, de ennek nincs is jelentősége.

llyen fos többé nem készül, gondolta magában a frissen kinevezett miniszteri biztos, majd felhívta a Who makes soda című örökzöld legendás szerzőjét és előadóját, tudna-e vele találkozni. A férfi nem kérdezte miért, csak azt, hogy hol és mikor. Ő is olvasta a híreket, és szinte biztos volt abban, hogy hamarosan keresni fogják.

A jó hangulatú, szívélyes, ugyanakkor konstruktív munkamegbeszélésen a főbb pontokat egyeztették. Lesz végre ismét Nemzeti Afrikai Sanzonbizottság (ugye nem kérdés, a bizottság a történelmi idők gyakorlatát hozza vissza), létrejön a Nemzeti Afrikai Daliroda (ott gondosan kiválasztott szerzők írják majd a dalokat), életre keltik a Nemzeti Afrikai Hangelosztó Vállalatot (nem minden előadó kaphat ott lehetőséget), megszervezik a Nemzeti Afrikai Hangszerbolt Hálózatot (az afrikai előadók csak ott vásárolt hangszerekkel dolgozhatnak) megalapítják a Nemzeti Afrikai Könnyűzenész Képzőt, de lesz Nemzeti Afrikai Rendezvényiroda (csak a NARI szervezésében turnézhatnak az afrikai előadók) valamint lesz természetesen Nemzeti Afrikai Jogdíjelosztó Központ is (a beérkezett összeg felett a nemzeti afrikai kormány rendelkezik) és végül, de nem utolsósorban, megszervezik a Nemzeti Afrikai Dal gálát.

A hivatalos találkozó után közleményt adtak ki, amelyből mindenki értesülhetett a szívet melengető hírről, a Nemzeti Afrikai Sanzonbizottság élére Dulube Bongwa (katonái körében Big Francis) ezredest, az Africa Corps legendás vezetőjét nevezték ki.

A miniszteri biztos ezt követően találkozót hívott össze a Kwangwa Rezervátumban, hogy ott ismertesse a könnyűzene társadalmiasításáról szóló határozott és kőkemény koncepcióját, konkrétan kimondva azt, immár milyen dalokra lesz majd szüksége a nemzetnek, miről szóljanak, kik adhatják elő azokat, de ami ennél is hangsúlyosabb, az a nemzeti jelleg, de az afrikai könnyűzenészek nagy többségét ez egyáltalán nem érdekelte, nem is mentek el oda. A Hurure Wonga tábort ennek ellenére katonákkal őrizték, és hírzárlatot rendeltek el. Így csupán annyi szivárgott ki, hogy már az első megbeszélésen verekedés tört ki. Szerencsére senki sem sérült meg, de a miniszteri biztost, aki egyébként rajong a közelharcért, a férfias bunyóért, katonák menekítették ki a feldühödött zenészek gyűrűjéből.

Az afrikai könnyűzene megújítása tehát elkezdődött. Példa és kihívás ez valamennyi nagy nemzet számára.

Mert énekelni jó.

ÓBUDAI ANTAL

Az egész világot izgalomba hozta a tudományos szenzáció, mondjuk ki, csoda, az évezredeken átívelő túlélés hihetetlen története. Tegnap robbantotta fel a világhálót a fantasztikus hír, élve ástak ki egy halottnak hitt római kori gladiátort az óbudai amfiteátrumnál. A harcos, azt követően, hogy kiemelték a sírgödörből, először egy cigit kért, majd az ott megjelent újságíróknak elmondta, jól érzi magát és bármikor kész visszatérni a küzdőtérre.

Az emberiség történetének legidősebb élő képviselője, becslések szerint, minimum kétezer éves, bár erre rácáfol fiatalos megjelenése, izmos teste, ruganyos mozgása. A régészeket is meglepte, hogy a sír megnyitása után, segítség nélkül ült fel, majd egyedül lépett ki a szabad levegőre.

Hogyan lehetséges mindez? Netán átverés áldozatai lennénk?

Szó sincs erről. Az évezredekig a föld alatt pihenő egykori rabszolga-gladiátor maga fedte fel, miként volt képes életben maradni. Amíg a mentőautóban a vérnyomását mérték, az orvosoknak elmesélte, hogy az utolsó gladiátorjátékon, amely egyébként jól sikerült, a nép imádta a műsort, szóval ott és akkor szúrt sebet kapott, majd elájult. Azt hitték meghalt, de a shownak ugye folytatódni kellett, ezért gyorsan kivonszolták a porondról, majd az amfiteátrum mellett bedobták egy gödörbe. Óriási szerencséje volt, ugyanis a játékon leölt, döglött oroszlánok és tigrisek tetemeit is oda hantolták. Nos, ezekből evett, de gondosan beosztva, átlagosan száz évente vágott magának apró húsdarabokat az elhullott állatokból. Az ivóvizet pedig a római birodalomba hurcolt vízvezeték építő rabszolgák hanyagságának köszönheti, akik nem nagyon törődtek az illesztésekkel, a vezeték eresztett, így a víz egy része a sírgödörbe folyt.

A túlélését persze az elképesztő optimizmusának is köszönheti, ugyanis mindvégig hitt abban, hogy egyszer majd megtalálják és akkor új életet kezdhet.

Az orvosi ellenőrzést követően, a rögtönzött sajtótájékoztatóra a korábban viselt jellegzetes thrák szerelésében érkezett, majd a tévéstáboknak élvezetes beszámolót tartott gladiátor pályája legizgalmasabb eseményeiről.

A történelmi pillanatoknak tanúja lehetett a Veriklassz és a Kőrösi Csomós Ákos Magyarságkutató Intézet két képviselője is, akiknek azonnal feltűnt, másoknak nem, hogy a gladiátor nem latinul, nem görögül, hanem magyarul beszélt, mégpedig akcentus nélkül.

Tíz perccel később kiderült, köszönhetően a Veriklassz a és a Kőrösi Intézet éberségének, hogy a kihantolt gladiátor nem thrák származású, hanem magyar. Mivel a nevére nem emlékezett, ezért a helyszínen, Óbudai Antal néven állítottak ki a számára személyi igazolványt. A jóképű fiatalember nem sokáig maradt munka nélkül, azonnal felvették a honvédség 22-es számú gyalogezredébe.

Óbudai szerint lehetnek még túlélő magyarok az amfiteátrum alatt, ezért ha sikerülne őket megtalálni, akár a gladiátorjátékok felemelő, léleknemesítő hagyományát is újra lehetne éleszteni. A nép ugyanis nem változott, csupán cirkuszt és kenyeret követel.

Megkapja.

KÉSÉSBEN

Utálok késni.Nem is szoktam. Két napja azonban úgy tűnt, elkerülhetetlen lesz. Húsz perc alatt kellett kocsival eljutnunk a lányom edzésére. A város bedugult, minden állt. Mi is. Kezdtem ideges lenni. A lányom nem.

- Apa, ki vagy te?
- Hogy érted?
- Ki vagy te?
- Már magam sem tudom...
- Te vagy a legjobb sofőr.
- Ez nem segít rajtunk. Nem haladunk.

Végül mégis megérkeztünk. Időben. Három perccel az edzés kezdete előtt. Panni mosolyogva kiszállt, majd mielőtt belibbent volna a terembe, megint kérdezett.

- Most már elhiszed, hogy jó vagy?

SZERELMEM KORRUPCIÓ

A korrupciót az európai polgárok 69 százaléka elfogadhatatlannak tartja, viszont ez az arány Magyarországon csak 38 százalék, a legalacsonyabb az EU-ban - derül ki az Európai Bizottság 2019 decemberében végzett tematikus Eurobarométer felméréséből, amelyet az Eurológus idézett.

Szerencsére a kép ennél jóval árnyaltabb és szívderítőbb. A magyarok 62 százaléka ugyanis nemcsak hogy elfogadja a korrupciót, hanem kifejezetten igényli, sőt, sokan azt vallják, szenvedélyesen szeretik a társas emberi érintkezésnek ezt a romantikusan pragmatikus, izgalmas és rendkívül hasznos formáját.

Korrupció nélkül szart sem ér az egész! - fogalmaz tömören P. Zoltán, a ballonos ivóvizet forgalmazó garázscég ügyvezetője. A negyvenes évei elején járó vállalkozó éveken keresztül reménytelenül házalt az öt és tíz literes műanyag tartályaival, benne a sima csapvízzel, de senkit sem érdekelt. Aztán egy volt osztálytársa (sós pálcikákat adagoló automaták tulajdonosa) megsúgta neki, akkor tudja eladni a csapvizét, ha megajándékozza valami aprósággal (havi negyven százalék jutalék+ belépőként nagyméretű boríték, benne hétszámjegyű összeg) az irodai beszerzésekért felelős vezetőt. Zoltán, ezt követően gondosan kibélelte a borítékot és havonta, katonás precizitással utalja a negyven százalékot. Azóta mindenki elégedett, de ami a legfontosabb, a dolgozók boldogan adagolnak a folyosói oázis szűrt és hűtött vizéből. Összegzés: ha nincs korrupció, akkor talán többen is szomjan vesztek volna a sivár irodaépületekben.

A korrupciót élteti az idősődő házaspár is. Imola és Ernő, a halálra készülődvén beleszerettek egy árnyas sírhelybe, közel a temető bejáratához. Nem kell majd sokat gyalogolni a gyerekeknek ha látogatóba jönnek, gondolták a magányos szülők, szóval nagyon kellett nekik az éppen megüresedő gödör. Egy ilyen pöpec, menő helyen lévő "telek" azonban nem könnyen szerezhető meg. Sőt, szinte sehogy! Hacsak, nincs valaki, aki segíteni tud ebben. Szerencsére mindig van megfelelő ember, csak meg kell találni. Imola pedig némi telefonálgatás után összeköttetésbe került a titokzatos "kapoccsal", az ő síron túli jótevőjükkel. Háromszáz, mondta száraz és érdes hangon, a nevét nem közlő segítő, de ennyi elég is volt. Imola értett a szóból és időben eljutattta a megadott összeggel teli borítékot a megfelelő helyre. Utána kifizették még a milliós nagyságrendű megváltást is, mely két fő elhelyezését garantálja, de a második elhantolás feláras. Meg is kapták a sírhelyet, és most már csak arra várnak, mikor költözhetnek be a divatos, igen felkapott parcellába. A nyugalomnál nincs fontosabb, mondhatni, ez minden korrupciós pénzt megér.

Gyula is szereti ezt az izgalmas játékot, hiszen ha ez nem lenne, talán sosem jutna be a nagynevű orvoshoz. A veséjével bajlódó, több műtéten átesett, már-már orvosi csodának tekintett betegnek csupán egyetlen gondja adódik rendszeresen. Fogalma sincs, hogy éppen mennyi pénzt illik beletenni a borítékba, vagy csak észrevétlenül becsúsztatni a prof. zsebébe. Infláció, szokások, értik...Szerencsére, az állami rendelőben reggel óta várakozó páciensek naprakész információval segítik az este nyolcra berendelt Gyulát.

Végül ismerjék meg Zalánt, a korrupciót elfogadó, név és arc nélküli magyarok hatvankét százalékának egyik tagját. Bár korrektebb úgy fogalmazni, az ifjú politikus immár maga tartja életben az emberi civilizációnak, a túlélésnek ezt a csodálatos, kézzelfogható formáját. Zalán nem szemérmes, nem titkolózik, róla mindenki tudja, bármit elintéz, megszerez, átad, feltéve, ha időben megkapja a maga részét. Mr. Harminc százalék fényűzően él a donorvölgyi kastélyában szépséges feleségével, a nemzetközi playboy-nyuszi ügynökség tulajdonosával. Szerelmük egy sikeres (korrupciós) tranzakció után szökkent szárba. Zalán, állami földeket szerzett meg a nő előző férjének, aki ezt követően lemondott a feleségről, valamint az ügynökség tulajdonjogáról, így került a cég és az asszony Zalán birtokába.

Az élet tehát szép, de korrupcióval még gyönyörűbb!! Nincsenek kiélhetetlen vágyak, megvalósíthatatlan álmok! A magyarok hatvankét százaléka pedig szeret és mer nagyot álmodni.

Álomországban csak az ébredés nehéz.

ÍGY SZEREZTEK ŐK

"Kedvesem!

Hevesen ver a szívem, miközben Önnek írok. Tudja jól, hisz sosem titkoltam szenvedélyes vonzalmamat Ön iránt, tisztában lehet azzal, mennyire rajongok mindenért, amihez Önnek köze lehet. Csodálom a tehetségét, amit isteni adománynak értékelek. Amit csak megérint a kezével, magasztos művé nemesedik, én pedig leborulok a művészet ily egyértelmű bizonyítéka előtt. Láttam a munkáit, az alkotásait, bódultan a hatásuk alá kerültem, és azóta is képtelen vagyok szabadulni e lelket nemesítő érzés elől. Szerelmes vagyok."

Hamarosan az olvasók kezébe kerülhet az oly régóta várt sikerkönyv (előjegyzésben máris tizenkét példány elkelt), amely okkal emlékeztet Nyáry Krisztián, Így szerettek ők című, legutóbb hatvan évvel ezelőtt kiadott művére. Az új kötet, az Így szereztek ők szerzője, a méltán sikeres és ünnepelt bestseller író, a titokzatos, betegesen rejtőzködő, szigorúan csak inkognitóban publikáló, G.A. monogrammal megjelenő illető (nő, férfi?) azt nyilatkozta, az általa összegyűjtött levelek csodálatos vallomások, amelyek egyúttal kortörténeti jelentőségűek is.

A kötet kiadója, a hivatalos megjelenés előtt egy hónappal, csupán egyetlen levelet hozott nyilvánosságra a hétszáznegyven oldalas könyvből. Professzor Albaváry Sándorné, dr. Kormos Alíz, az Agy és Alváskutató Intézet néhai igazgatója, a Magyar Hold Társaság elnöke, valamint a Magyar Közgazdasági Prognózis Centrum alapítójának kézzel írott üzenetét.

"Nincs kétségem, magára van szükségem. A férjem mindent tud. Bármikor feljöhet hozzánk, nem fog zavarni senki. Csak mi leszünk itt, ketten. Arra az időre a férjem leköltözik a nyaralóba. Nem akar tudni semmiről. Azt mondta, csináljuk.

Kérem Önt, szinte könyörgök, jöjjön és tegyen csodát! Nagy dolgok várnak ránk. Ne fosszon meg csodálatos személyiségétől, és persze a varázslatos tudásától! Érzem, Ön tudna csak igazán boldoggá tenni engem. Én sem maradok adósa.

Ne ijedjen meg e szenvedélyes üzenettől! Kérhet tőlem bármit, alázatos szolgája leszek! Asszony vagyok, aki oly régóta vágyik arra, hogy végre egy igazi férfival találkozzon!

A hálószobában kezdenénk. Ott le kell majd leszedni a tapétát és a radiátort, volt egy beázásunk, nyilván ki kell majd festeni a hálót, utána következne a konyhai csap, csöpög, a szagelszívó évek óta nem működik, végül pedig az IKEA gardróbszekrény szeretném, ha összeszerelné!

Imádom Önt, kedvesem, Gyula! Mikor tud kezdeni?"

Halmos Gyula kisvállalkozó, klímaszerelő, lakásfelújító ezermester 2020 augusztusában végzett a munkával. Később többször is visszatért dr. Kormos Alízhoz, és kapcsolatuk egészen sokáig tartott, több ízben végzett teljes felújítást a nő, hetedik kerületi lakásán. Mindezt levéltári kutatások alapján állítja G.A. az Így szereztek ők című könyv szerzője, akinek új műve az év irodalmi szenzációjának ígérkezik.