Utálok késni.Nem is szoktam. Két napja azonban úgy tűnt, elkerülhetetlen lesz. Húsz perc alatt kellett kocsival eljutnunk a lányom edzésére. A város bedugult, minden állt. Mi is. Kezdtem ideges lenni. A lányom nem.
- Apa, ki vagy te?
- Hogy érted?
- Ki vagy te?
- Már magam sem tudom...
- Te vagy a legjobb sofőr.
- Ez nem segít rajtunk. Nem haladunk.
- Hogy érted?
- Ki vagy te?
- Már magam sem tudom...
- Te vagy a legjobb sofőr.
- Ez nem segít rajtunk. Nem haladunk.
Végül mégis megérkeztünk. Időben. Három perccel az edzés kezdete előtt. Panni mosolyogva kiszállt, majd mielőtt belibbent volna a terembe, megint kérdezett.
- Most már elhiszed, hogy jó vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése