- Zsigmond,
figyelj, komolyan beszélek. Tudom imádod a szaftos kaját, de kérlek egy percre tedd
le villát. Rám nézz, ne a húsra. Így jó. Figyelj. Évek óta együtt ebédelünk,
vitatkozunk, amit sokan nem értenek, a nézetkülönbség ellenére is bírjuk
egymást. Te is mást csinálsz, én is. Nem zavarjuk egymás köreit, bár tudod, nem
értek veled egyet. Semmi gond, ettől szép a világ, hogy különbözünk a másiktól.
De. És itt jön a lényeg. Ha áprilisban oda, érted, oda, nevezd aminek akarod, szóval ha oda, akkor többé nem ülök veled egy asztalhoz. Várj, még nem fejeztem
be. Nem az zavar, hogy megint
oda, hogy megint rájuk, hanem az zavar, hogy
azzal a mozdulattal hozzájárulsz a pusztulásomhoz. És nem csak az enyémhez. Nem tarthatok fenn
tovább kapcsolatot olyan emberrel, aki hozzájárul ahhoz, hogy végérvényesen
szétbasszák az életemet. A türelmemnek
vége. Arra kérlek gondolkodj! És most edd meg a húst, mert kihűl.
