HŐHULLÁM

Pufimellény és gumicsizma. A vidék egyszerű fiának szokásos laza, fickós szerelése nehéz napokra. Tűz a Nap, a nylon felső szinte ráolvad a testére, de ezt egy igazi férfi meg sem érzi. Bőrét még védi a mellény alá felvett hosszú ujjú, kockás ing. A gumicsizmában a szokásosnál is jobban izzad a láb, de azt meg felszívja a vastag frottír zokni. A puszta elűzött fáraója dacosan áll a kiszáradt folyó porladozó gátján. Valamit mond. Hű szolgájának talán, az egykori katasztrófavédőnek, de az is lehet, hogy csak úgy magának. Szájról olvasók szerint azt közli, a nép ostoba volt, mert az utódja nem ért semmihez. Bezzeg amíg ő dirigált, volt minden. Korlátlanul. A víz az utolsó cseppig elfolyt és elpárolgott, a levegő izzik, az atomerőmű leáll, ki tudja mi még, az alsóállású délibábban azonban kirajzolódik egy távoli stadion kontúrja. A pufimellényes öröksége. Nézi. Mosolyog. 

SÍRÁSÓ

Harminchét év, kilenc hónap, és három nap. Ennyi telt el szerelemben, békében, boldogságban. Józsi imádta Elvirát, aki maga is rajongott az emberéért. Többször elmondta neki, ha netán Józsi előbb menne el mint ő, akkor a temetés másnapján követni fogja a túlvilágra. Ilyenkor Józsi dühös lett, leteremtette szerelmes asszonyát, ne beszéljen butaságot, neki élnie kell, és azt is megbocsájtja, sőt, támogatja, ha Elvira ismét szerelmes lesz. Elvira ilyenkor még ingerültebbé vált, mégis mit képzel róla, mert ránézni sem tudna másra. Na, na, dünnyögte Józsi, majd megint megkívánta Elvirát.

De Józsi, hiába a szívet, lelket tápláló sok gyönyör, mégis elment.

Egy hét múlva temették.

A beszéd szép volt, sokan is voltak, de Elvira figyelmét az egyik sírásó kötötte le, aki a szertartás végén a kezébe csúsztatott egy apró papírdarabot. Telefonszám volt rajta.

Azóta együtt vannak.

Józsi megmondta: na, na.

  

ÁLOM MELÓ

 - Ha fel is vesszük, csak félállásban tudjuk.

- Nem baj, az is jó lesz.

- A fizetés nem a legizmosabb. 

- Később lesz mód emelésre? Esetleg?

- Esetleg. De tudja, nem ömlik már hozzánk a pénz.

- Sajnos. 

- Nyilván tudja, mi történt?

- Én ne tudnám? Fáj is a szívem.

- A miénk is. Amúgy van már ilyen jellegű munkatapasztalata?

- Valami van. Imádom a focit.

- Az most nem számít.

- Igyekszem megtanulni a dolgokat.

- Először is: fontos a higiénia, ezért az öltözők tisztaságáért ön felel majd.

- Takarítanom kell?

- Minden nap.

- A melegített füves pálya is hozzám tartozik?

- Már nem fűtjük a pályát. Az egy őrültség volt. Csak vitte a pénzt.

- De volt pénz.

- Sajnos azok az idők már elmúltak. Most a létünkért küzdünk.

- Mint ahogy én is. A lényeg, hogy itt lehetek. Ez volt minden álmom!

- Jövő héten akár kezdhet is, de előbb meg kell futtatnunk a nevét a klubnál.

- Az enyémet?

- Muszáj. Új időket élünk.

- De tudják a nevemet.

- Éppen ezért kell.

- Hogy látja, van remény?

- Nem rajtam múlik. Köszönöm, hogy eljött. Hamarosan értesíteni fogjuk.

TUSVÁNYOS 2026.

Sikerült mikrofonvégre kapnom, és ráadásul egyszerre, a párthoz kötődő meghatározó arcokat. Éppen egy jellegzetes tusványosi söntésben ültek és söröztek.

- Üdvözlöm önöket, X.Y. vagyok a Z. médiumtól.

- Mit akar tőlünk?

- Néhány kérdést szeretnék feltenni.

- Mit mondott, honnan is jött?

- Z. internetes internetes portál.

- Zombi?

- Ki zombi?

- Maga.

- Miért lennék az?

- Mert ettől a Z-betűs izétől jött.

- Ismétlem, internetes újság.

- Ha internet, akkor miért van a kezében mikrofon? Meg a kollégája is itt videózgat. Kért erre engedélyt?

- Még csak a bemutatkozásnál tartottam, de most kérek.

- Maguk féknyúzosok, nem nyilatkozom. És hagyja, hogy végre megigyam a sörömet.

- Beszélgetés közben is ihat.

- Mit állít maga? Hogy alkoholista vagyok?

- Még véletlen sem mondtam ilyet.

- De, de, pontosan ezt mondta. És ez már zaklatás. Biztosan Brüsszel küldte! Ide jön nekem, és nem hagy békén.

- Nem a sörivásról kérdezném.

- Ne kérdezzen semmiről. Én már nem vagyok közszereplő, kérdezze az új gazdáit.

- Akkor önökhöz fordulok.

- Távolabb tudná vinni a mikrofonját? Még a végén belelógatja a sörömbe.

- Így jó?

- Még távolabb. És ne mozgassa közben.

- Mit gondolnak a választási vereségről?

- Semmit. Hogy a pázmányosok 80 százaléka is a tiszásokra szavazott. Ők baszták el nekünk.

- Csak ők?

- Miért, ki más?

- Például Önök.

- Na, hagyjon már ezzel a szar szöveggel. Mi előre vittük az országot, nem hátra.

- Semmiben nem hibáztak?

- De. Puhák voltunk. Keményebben kellett volna bánni a néppel.

- Így is elég kemények voltak. És gátlástalanok.

- Mi van? Véleményt mersz mondani, pöcsfej? Nem vetted észre, hogy hol vagy? Tusványoson! Érted? Tus-vá-nyos! Húzz el innen a faszba, mielőtt felhorgad bennem a kemény öklű szittya.

- Nem lenne hasznosabb, szembenézni a vereség okaival?

- Miért kellene? Volt vereség? Nem volt. Akkor miről beszélünk?

- De a politikai vetélytársuk kétharmados győzelmet aratott és megkezdte a kormányzást.

- Egészségükre. Csinálják csak. De ne mondja senki, ön se, hogy megbuktunk. Fenéket! Éppen most újulunk meg.

- Képesek még erre?

- Már hogyne lennék képesek? Nagyszerű politikusaink ülnek a Parlamentben és folyamatosan jön az utánpótlás. Kiváló koponyák mind.

- Eddig ennek épp az ellenkezőjét mutatták.

- Hogy ostobák, mi több, sötétek lennének?

- Nem én mondtam.

- Ugye, hallotta nagyszerű vezetőnk beszédét? Abban benne van minden. Józanság, felelős gondolkodás, soha nem múló harci kedv.

- Ennyi lenne az üzenet, hogy harcoljunk az utolsó töltényig?

- Maga nem ért semmit. De semmi baj, elnézzük önnek és a barátainak. Most menjen haza, gondolkodjon, mi pedig megisszuk a jól megérdemelt sörünket. Hajrá Magyarország!

TUSVÁNYOSI SZÍVCSAKRA

A szeretet csakrája a szívcsakra. Az abban pulzáló, majd onnan kiáradó földöntúli szeretet, elfogadás, békesség egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül Tusványoson érezhető. Csak ott. Minden nyáron. A bálványosi béketáborban, ahol a szelídség, jóság, és mély humánum járja át a résztvevők szívcsakráját. Ha Teréz anya még élne, és elmenne a bálványosi szabadegyetemnek nevezett találkozóra, alakja fel sem tűnne a rengeteg szent között.

A sok izgalmas, érdekfeszítő, a szebb magyar jövőről tartott szakmai- és mentálhigiénés előadás és igehirdetés is jelzi: jó itt lenni.

Felejthetetlen, valóban életre szóló élmény látni a kanapét, ahol ha szűkösen is, szinte egymás testéhez préselődve, de megfér egymás mellett az állását elveszítő egykori államtitkár, és az ismeretlen hátterű, hétköznapi, egyszerű gondolkodó, a szeretet nyelvén kommunikáló influencer. Szinte lebegni kezd az ember, amikor az orvos-politikus bejelenti: "A főnök holnap mond egy nagyon jó beszédet, a Fidesz jó tracken van". Félszavakból is ért mindenki mindent, a fidesznél nem akadt meg a lemezjátszó tűje, új track jön, és vele együtt a megújuló vezető, Viktor. Győzelem! Michelangelo vásznára, vagy inkább freskójára való téma, megrendítőbb mint az Ádám teremtése. És hát őket, e nagyszerű patriótákat hallgatni, felér egy beavatással! Léleksimogató, erőt adó szabadegyetemi szimpózium!

Vagy ott van az ötszázmilliós bevételt elkönyvelő tartalomgyártó, aki szerényen csak egy Tiborc-féle pufimellényre vágyva utazott idáig! Ezért jött!! Több száz kilométert megtéve! Hogy ő is olyan legyen! És az is lett! Csodálatos emberi történet ez is.

Hallhatjuk az igazmondó volt igazságügyest arról, hogy minden fel lesz jegyezve, reszkessetek betörők, jaj, miket is írok, a gyermekvédő egykori közszolga egyértelműen azt üzente, azok reszkessenek akik nem kérnek ebből a mindent elárasztó tusványosi szeretetből.

És micsoda feltöltődést jelent, amikor Németh Zsolt azt mondja, "megpróbáljuk meggyőzni Orbánt, hogy szükség van atlantista félfordulatra", nem teljesre, csak félre, de már ez is felfoghatatlan jelentőségű felismerés és óhaj, mire azonnal jön a válasz Orbán kedvenc igeforrásától a Vadhajtásoktól, "Büdös kurva anyádat te mocskos féreg! Ez a mi álláspontunk. Takarodj a liberális mocskos kurva anyádba”.

Semmihez sem fogható emberség. Itt tényleg imádás van.

És még egy jó hír a végén: eddig nem jeleztek medvetámadást a tábor környékén.

FIDESZES LÁMA

- A "Hogyan neveld a fideszes lámádat" című nagy sikerű kézikönyv szerzője, Paláné Tóth Erzsébet a vendégünk. Magától adódik adódik a kérdés: hogyan neveljük?

- Nem lehet őket nevelni.

- A könyv címe ellentmond ennek.

- A kiadó ragaszkodott ehhez.

- Ön milyen címet adott volna a műnek?

- Soha ne menj hozzá lámához!

- Fideszes lámához?

- Ahhoz még véletlenül se, bár ugye ízlések és pofonok, de saját tapasztalatból mondom, nagyon kínos és kellemetlen tud lenni a vele való együttélés. Kezdetben azonban sajnos sejteni sem lehet, hogy valójában milyen láma lesz belőle. Eleinte mind szelíd, kedves, figyelmes, jó hozzá bújni, simogatni.

- Az ön lámája is ilyen?

- A Gyuri?

- Nem tudtam, hogy Gyuri a neve, de akkor ő.

- Igen, ilyen volt. A hetvenes években ismerkedtünk össze egy KISZ-es építőtáborban, hamar össze is házasodtunk.

- Boldog volt vele?

- Nagyon. Imádtam a testéhez simulni. Ahhoz a semmihez sem hasonlítható szőrzethez. Még most is elönt a forróság.

- Tehát nem voltak előjelek.

- Nem. Semmi.

- Mikor kezdett lámásodni?

- Pár évvel ezelőtt. Békemenetekre járt, belépett mindenféle körbe, polgáriba, digitálisba, honfoglalóba, harcosok klubjába, védvonalba, már követni sem tudtam, hogy éppen hova. És állandóan a Zsoltit nézi.

- Milyen változásokat vett észre, milyen lett a férje?

- Nem szeretnék finomkodni. Már nem férjként, férfiként tekintettem rá, hanem lámaként.

- Miért is?

- Mert elkezdett harákolni, és köpködni.

- Köpködni?

- Igen.

- Mikor és mire köpött?

- Amikor a tévében megjelent egy ellenzéki politikus, vagy Soros-bérencnek nevezett közszereplő, azonnal harákolt, tudja, úgy megszívta magát és utána azonnal köpött. Akár többször is egymás után.

- Leköpte a tévét?

- Le.

- Miközben ön ott ült mellette.

- Együtt néztük a műsort, persze. De gyakorlatilag bárhonnan képes köpni, hat-hét méterről is pontosan céloz. Emlékszem, egyik alkalommal már készült elmenni otthonról, nagykabát rajta volt, és az ajtóban állva eltalálta a tévét.

- És ilyenkor mit tett?

- Kértem, hogy ne harákoljon, mert nem hallom mit mondanak.

- Miért, ez ennyire hangos?

- Az nem kifejezés. Még az arca is eltorzul, szinte remeg a feje amikor leszív, vagyis betölt. De a lövés hangja is kikészített, az a félelmetes surrogás, majd a csattanás.

- Értem, amikor eltalálta a tévét.

- Sosem hibázott. Pár perccel később már látni sem láttam semmit.

- A köpések miatt?

- Persze. Állandóan nálam volt az ablaktisztító. CIF spray. Az a legjobb erre. Fújtam, töröltem, de egy idő után már nem győztem letakarítani a képernyőt.

- Ön is veszélyben van?

- Úgy érti, engem is célba vett-e már?

- Igen, erre lennék kíváncsi.

- Volt rá példa, de maximum egy vagy két alkalommal. Nem tagadom, családi vita hevében könnyen elszakad nála a cérna, de jók a reflexeim, így szerencsére el tudtam hajolni a lövedék elől. Közöltem vele, még egy ilyen, és elválok.

- És a férje mit mondott, miért csinálja?

- Nem indokol. Csak köp.

- Ezek szerint nem tudta "nevelni".

- Ezért írtam a könyvet. Másoknak talán még tudok ezzel segíteni.

- Immár a hetedik kiadásnál tart, nem győzik utánnyomni, olyan nagy az igény erre a kézikönyvre. A beszélgetés végén egy utolsó kérdés: mi van most a lámájával?

- Semmi különös. Él, járja a várost, és köpköd.

- Tudja, hogy ma éppen hol járt?

- Fogalmam sincs.

- Szeretné tudni?

- Ha nem muszáj, akkor inkább nem.

- Megértem, kedves Erzsébet. Köszönöm a beszélgetést.

befalazottlelek.blogspot.com 2026. július 22.

@követő

Friss hír: Leköpték Magyar Pétert a Nyugati pályaudvaron. A kormány élő közvetítésében is látszott, ahogy egy férfi odamegy a miniszterelnökhöz és Vitézy Dávidhoz, majd hátulról leköpi a kormányfőt. Magyar Péter így reagált: A fideszes lámának üzenem, hogy nincs bennem harag, nem teszek

feljelentést

RETTEGÉS A HEGYEN

Több órányi rettegés, aggódás és bizonytalanság után végre megnyugodhattak a hozzátartozói, valamint az expedíció szponzorai. A csúcstámadás sajnos ezúttal is sikertelennek bizonyult, de jó hír, hogy az ereszkedés az alaptábor irányába megtörtént. A híres hegymászó egészségesen visszatért a Gellért-hegyről és már a Kálvin tér felé haladó villamoson ül

PATISZON VAGY MELÓN?

Kedves nézőink, vajon Patiszon vagy Melón viheti-e haza az aranyérmet és a világbajnoki trófeát? Kilencven perc múlva talán már tudni fogjuk. És akkor nézzük, mire megy egymás ellen a két csapat!

A bíró sípja jelzi, kezdődhet a mérkőzés. Amúgy ez a síp, az 1924-es világbajnoki döntőn használt síp replikája. Tökéletes másolat, a Colorado államban lévő Heart and Son hangszer- és sportszergyártó manufaktúrában készült, melynek tulajdonosa szeretett volna itt lenni a döntőn, de a két év múlva esedékes kontinensbajnokságra éppen ma érkezett be a megrendelés, több tucat sípot kell tehát legyártaniuk addig. Azonnal megkezdték a termelést, de teszem hozzá azt is, a vihar miatt a cégtulajdonos gépe amúgy sem tudott volna felszállni, pedig jelen pillanatban ez a legmodernebb és legbiztonságosabb jet a világon. A szárnyak fesztávja bámulatos, mint ahogy az egy tankolással megtehető távolság is. Négyszer tudja megkerülni a Földet, de még akkor is marad benne üzemanyag. Különleges kerozin hajtja, melybe búzaolaj adalékot kevernek.

A sípról még annyit érdemes megjegyezni, hogy D-dúr hangolású, nemesacélból készült, de a fúvókája perui bengafa. Ettől annyira szépen szól, hogy berlini filharmonikusok tavalyi Wagner-lemezfelvételén is ezt használták. Amúgy 1924-ben, a döntőt vezető Straser Mikola cseh-olasz származású játékvezető az öltözőben felejtette a sípját, emiatt közel négy perces csúszással kezdődhetett csak el a mérkőzés. Végül megtalálta, és egészen pontosan kilencvenhárom alkalommal kellett használnia az első félidőben, ebből tizenhétszer csak a les miatt, majd a második játékrészben jóval többször, ami a statisztikai mutatókon is nyomot hagyott. Máig élénken él az emlékezetben, hogy Straser Mikola kiállította az esélyesebbnek tartott csapat középpályását Diegó Mordomer-t, aki annyira zokon vette a döntést, hogy kikapta a bíró szájából a sípot, és elrohant vele. Még szerencse, hogy az egyik nézőnél volt síp, ugyan nem Heart and Son márkájú és minőségű, de mégis ennek köszönhetően folytatódhatott a mérkőzés.

Immár a huszonhetedik percben járunk, továbbra sincs még gól, mert bár Tetrosz Paulsen pár perccel ezelőtt a tizenhatoson belülre küzdötte magát, de ezúttal rosszul számolta ki a labda ívét, így nem tudott kapura fejelni. Mindez meglepő, hiszen Tetrosz, aki már tizenegy évesen a felnőttbajnokságban gólkirályi címet szerzett, az aláfutásos fejelések specialistája. A világbajnoki döntők történetében ő legeredményesebb aláfutásos, hiszen minden kilencedik aláfutása góllal végződik. Ezt csak 1928-ban tudták felülmúlni, amikor Petr Horocsek a hatodik aláfutásából bólintotta a hálóba a labdát.

Még tíz perc van a hivatalos játékidőből, de még mindig kiegyenlített a küzdelem, hiszen van gól mind a két oldalon, ugyan jóval kevesebb, mint az 1962-es döntőben, ahol a későbbi győztes jobbszélsője kilazult stoplival játszotta végig a hosszabbítást. Egyértelmű, Patiszon csapatának nem tett jót, hogy három játékost is kiállítottak, köztük a csapatkapitány Patiszont is, de ők soha nem adják fel.

Mindez Melonról is elmondható, aki éppen a világbajnokság kezdete előtt két hónappal veszítette el imádott macskáját Juanita-t, aki a mindene volt. Egy ritka és gyógyíthatatlan macskabetegség vitte el. Melon hónapokig küzdött cicája életéért, a legjobb orvosoktól kért segítséget, de sajnos hiába. Juanita Melon karjaiban hunyt el. Temetésén az egész csapat részt vett, a megható búcsúbeszédet Melon masszőre mondta el. Melon később azt nyilatkozta, Juanita emléke mindennél erősebben él benne, és minden gólt neki ajánl. Juanita-t kilenc évvel ezelőtt Buenos Aires-ben találta egy tangóbár bejárata előtt. Melon másik szenvedélye ugyanis a tangó, több országos bajnokságot megnyert már, és reméli, hogy ezúttal labdarúgóként is nyakába akaszthatja az aranyérmet.

Egy perc van még hátra hosszabbításból. Újabb csere, ezúttal Freddy Sweetro, a legendás csokoládékirály Egon Sweetro unokája és örököse lép pályára. A most harminckilenc éves középpályás vélhetően ma utoljára játszik a nemzeti tizenegyben, ugyanis bejelentette, a jövőben a csokoládégyártásra fókuszál. Kedvenc márkája a saját gyártású Muscatera, az epres-gyömbéres-szotyimagos étcsokoládé, melyből erre a világbajnokságra is több raklapnyi mennyiséget hozott magával. A döntő előtt az öltözőben is fogyasztott ebből, ezzel is növelve a vércukorszintjét, ami korábban rendkívül alacsony volt, emiatt többször szédült és hallucinált játék közben. Hat évvel ezelőtt a Real Madrid-Porto BL-mérkőzésen azt hitte, gól lőtt, pedig akkor végig a cserepadon ült.

És vége, nincs tovább, letelt a százhúsz perc, a bíró lefújta a mérkőzést! Óriási küzdelmet, emlékezetes világbajnoki döntőt láthattunk. Remélem önök is minden percét élvezték! Én búcsúzom, köszönöm a figyelmet. Jó éjszakát kívánok!

ZSÜLIKE

Mint ismeretes, az énekes és filmes szakember Zsülike elfogadta a kereskedelmi televízió meghívását, ám az adás előtt váratlanul lemondta a szereplését. Helyette egy idősebb férfi jelent meg a stúdióban, aki a bennfentesekre jellemző negédes kedveskedéssel, és magára erőltetett magabiztossággal köszöntötte a műsorvezetőt.

- Kedves Gyoma, köszönöm a meghívást, nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek.

- Egon vagyok.

- Jaj, ne haragudj, annyira siettem, minden összekavarodott a fejemben. De örülök, tényleg. Boldogság itt lenni veled és a kedves nézőkkel.

- Nem téged hívtunk.

- Nem? Akkor kit?

- Zsüliettet.

- Kit?

- Zsüliettet, ismertebb nevén Zsülikét.

- Ki ő?

- Nem tudod?

- Honnan kellene tudnom?

- Onnan, hogy a te lányod.

- És ezt ki mondta neked?

- Nem kell ezt mondani, mindenki tudja.

- Ki az a mindenki?

- Az egész ország.

- Ez nem jelent semmit.

- Akkor mit jelent?

- Nekem semmit.

- Ugyanaz a családi nevetek.

- Ez nem bizonyít semmit. Véletlen is lehet. Amúgy nagyon gyakori név.

- A kezemben tartok egy fotót. Ezen te vagy látható és Zsülike.

- Kérlek, mutasd a képet. Igen, tényleg én vagyok rajta.

- És Zsülike.

- Ne haragudj, de tényleg nem tudom ki az a nő mellettem. Nem ismerem.

- A lányod, Zsülike.

- Nem szeretnélek zavarba hozni, mert tényleg nagyon kedvellek, szóval ez csak egy kép, semmi egyéb. Nem bizonyít semmit.

- Most komolyan, de erről vitatkozunk, hogy Zsülike a lányod-e?

- Te vitatkozol. Nem is értem, miért.

- Mert megkérdőjelezhető, kétes ügybe keveredett, és te vagy az apja.

- Van DNS-vizsgálati eredményed erről?

- Miről?

- Hogy egyezik-e az én DNS-em a Zsülike nevű állítólagos rokonom DNS-vel.

- Nincs. Nem készültem DNS-vizsgálattal az interjúra.

- Akkor miként ülhettél be ide a stúdióba? Tetszettél volna alaposabban felkészülni.

- Már említettem, Zsülikét hívtuk, de ő végül nem jött.

- Nem jött, nem jött. És akkor mi van? Én viszont itt vagyok.

- De ha őt hívtuk, akkor miért te jöttél?

- A környéken jártam, és meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Közelebb jöttem, és már be is hoztak hozzád.

- Tudod miért vagy itt?

- Honnan tudnám?

- A lányod százmilliós közpénzt kapott egy el sem végzett munkáért.

- Nekem ehhez mi közöm van?

- Az a közöd, hogy ő a lányod.

- Ha majd előállsz a DNS-bizonyítékkal, akkor talán beszélhetünk megint, de addig hanyagoljatok. Most pedig felállok és elmegyek. Köszönöm a meghívást.

- Nem téged hívtunk, hanem Zsülikét.

- Szégyellheted magad, Gyoma! Legalább a nevét megtanulhattad volna. Juliette.

TŰZERŐ

Lőtér mellett lakni jó. Legalább annyira, mint egy dél-koreai akkumulátorgyár szomszédságában. Főnyeremény egy ilyen kégli. A kertes ház még ideálisabb, mert ha este kiülnek a kertbe grillezni , pattog a tűz a kolbász alatt, sül a zsír, a hús, vegánoknak a grillsajt és a padlizsán, felettük a csillagos ég, azonnal érezni a végtelen békességet, mindeközben pedig azt is hallhatják, amint a coltok és magnumok megszállottjai a közelükben durrogtatnak. Otthonosság és a biztonság érzése keveredik a Tejút iránti elvágyódással a csillagfényes, langymeleg nyári éjszakában. Ingatlantulajdonos ennél jobbat nem is kívánhat magának.

Mégis vannak olyan izgága alakok, akik ilyenkor kurvaanyáznak, remegő kézzel a kerületi kapitányság számát tárcsázzák, jöjjenek azonnal, mert biztosan ölnek valakit, amúgy pedig tiszta ideg mindenki.

Hülyeség. Lőtér kell. Kiemelt ügyfeleknek különösen, amúgy pedig ne feledjük a közelmúlt romantikusan hazafias kezdeményezését, a honvédelmi nevelési tervet, amely fegyvert adhatott volna a kicsinyek kezébe is. Tanulják meg, ha úgy hozza a politikai helyzet, lőni kell.

K. Ferenc különösen mázlista, hiszen telke egy akkumulátorgyár és egy lőtér közé ékelődött. Kicsinyke földje minimális mértékben ugyan de elszennyeződött, ez azt jelenti, hogy már uborkát sem mert termeszteni, az egyre korszerűbb, nagyobb tűzerejű fegyvereknek köszönhetően, valamint a lőtér 0-24 órás nyitvatartásának köszönhetően folyamatosan lőttek, ezért Ferenc, megunva a hatóságok impotenciáját maga vette kezébe az ügyintézést. Felrobbantotta a lőteret.

Hiba volt. A nyugtalanító csend miatt Ferenc nem tud aludni.

Friss hír: Nem akar levonulni a MÁV-területről a lőtér, amelyben Áder volt őrségparancsnoka is érdekelt. A terület tulajdonosa a MÁV, a lőtér működésével kapcsolatban pedig évek óta heves lakossági tiltakozások zajlottak. Baranyi állítása szerint a lőtér üzemeltetője rendszeresen megszegte az önkormányzati előírásokat és más szabályokat, miközben a hét nagy részében lőgyakorlatokat tartottak, amelyek jelentős zajterhelést okoztak a környéken élőknek.

A B-Pro Bellators SE viszont jelenleg is azt állítja, hogy a cég semmilyen jogszabálysértést nem követett el, a lőterekre vonatkozó összes szabályt betartotta és betartatta. „Minden ezzel ellenkező állítás valótlan tartalmú.”

  

JÓNAK LENNI JÓ

Biztonsági őr voltam a Holt Hangok Házában. Addigra már mindent és mindenkit elüldöztek onnan, csak az üres falak álltak. Utána már azok sem. Láttam a bontógolyót becsapódni a 6-os és 22-es oldalába, hallottam a gép rettenetes zaját, amint nekiment a betonbunkernek.

A mélységes gödör és a szégyen maradt mementóként.

Akkor csupán egyet kívántam. Hogy majd ott lehessek. Azon a napon. Annyira erősen vágytam rá, mint Messi az újabb VB-aranyra. És sikerült. Én lettem a kiválasztott. A kikísérő. Büszkeség és megtiszteltetés számomra. Azóta is a történtek hatása alatt állok. El is kezdtem írni a memoáromat. A címe már biztos. Jónak lenni jó!

NEMZETI HÁZISPORT

- Itt is alhatsz. Van hely bőven. 2700 négyzetméter.

- Összesen?

- Nem, ez csak a főépület.

- Elképesztő.

- Ezért mondom, nyugodtan cuccolj be. Amelyik szoba megtetszik, tiéd.

- Nagyon köszönöm, de van lakásom.

- Tudom, de így sokkal egyszerűbb lesz az egész. Itt írod és szerkeszted.

- Mi az elképzelésed, miniszterelnök úr?

- Napi két kiadás. Egy reggel, egy pedig este hatkor.

- Tehát két lapzárta.

- Igen, így értettem.

- Internetes megjelenést szeretnél vagy print kiadást?

- Printet, persze, csakis azt. Amikor reggel a szalonnás-hagymás tojásrántottámat eszem, közben ezt olvasom. Imádom, na.

- Egy igazi férfi evés közben sporthíreket olvas!

- Csak azt! Főleg, ha a sportújságírás Wass Albertje írja neki az újságot személyesen!

- És a Mediaworks nyomdájában készüljön?

- Kit érdekel már a Mediaworks? Van itt elég nyomtató. Színes is.

- Mekkora terjedelemben tervezzek?

- Bármekkorában. Írj, ez a lényeg.

- Milyen sportágakról?

- Ezt magadtól is tudhatnád. Fociról! Csak arról! Ami a csövön kijön.

- Mi legyen a lap címe?

- Nemzeti Házisport.

- Tökéletes cím, miniszterelnök úr!

- Szerintem is hibátlan.

- Az első szám címlapján ki legyen?

- Szerinted?

- Akkor le is kaplak a mobilommal.

- Mutasd! Egészen jól nézek ki rajta.

- Imád téged a kamera, miniszterelnök úr! Akkor ez mehet az első oldalra?

- Mehet.

- Van még valamilyen kérésed, miniszterelnök úr?

- Apróság, de nagyon fontos. Csak győzelmekről szeretnék olvasni!

- Ahogy parancsolod!

- Helyes. Reggelinél találkozunk. Jó munkát, főszerkesztő barátom!

FRISS HÍR: Azonnali hatállyal mentesítették a munkavégzés alól a Nemzeti Sport főszerkesztőjét. A Nemzeti Sport Kft. ügyvezetője a tulajdonosi jogokat gyakorló közmédia vezetőjének, Horváth Andrásnak kérésére döntött így Szöllősi György pozícióját illetően.

Kevesebb megjelenítése