- Nagyon megtisztelsz, igazán köszönöm a meghívást.
- Ne viccelj, nálam otthon vagy. Mindig. Mi, békeharcos patrióták tartsunk össze!
- Mit vigyek, minek örülnél?
- Nem kell semmi, csak magadat hozd!
- Nem szeretnék udvariatlan lenni, de a Master Good virslit és az Unilever mustárt azért vihetem? Meg a Hell Energy-t és a Country Chips-et?
- Lesz kaja, nyugi, nem halunk éhen.
- Ettől nem félek, csak tudod, a szponzorok miatt muszáj.
- Én nem vagyok elég jó reklám nekik? Már egy virsli is fontosabb nálam?
- Jaj, szó sincs erről, csak tudod a szerződés kötelez.
- Engem nem érdekelnek a szerződések. Mindegy, hozd a virslidet.
- Lehet, hogy neked is ízleni fog.
- Kizárt. Én a nehéz, férfias ételeket szeretem. Amúgy is háborúban állunk, kell a kalória a magunkfajtáknak.
- Azért vigyázni kell a zsírral, koleszterinnel.
- De ugye nem akarsz majd egész este okoskodni, meg tanácsokat osztogatni? Mert azt nagyon nem szeretem.
- Jaj, hova gondolsz? Én annyira, de annyira tisztellek, eszembe sem jutna a súlyodról beszélni.
- Akkor miről akarsz?
- Távol áll tőlem a tiszteletlenség, de ha nem csal az emlékezetem, te hívtál, hogy szeretnél a műsoromban szerepelni.
- Nem, először te üzentél, hogy nagyon szeretnél engem.
- Ezek után felhívtál az éjszaka közepén, hogy meghívsz magadhoz. Még szerencse, hogy nálam alvás közben is forog a kamera, így sikerült az utókornak megörökítenem a történelmi hívásodat. Miről beszéljünk majd?
- Csak a szokásos dolgokról. Brüsszel, ki ne nevessen a végén, háború és béke ahogy a csövön kifér.
- A bunkerben vesszük fel az adást?
- A kampányfelelősöm szerint ott érdemes. Szerinte az olyan megható és emberi.
- És tényleg együtt alszunk majd?
- Miért, külön akarsz?
- Már a feltételezés is sértő! Persze, hogy együtt! Azt is tudod, mit szeretnél üzenni a nézőknek?
- Hogyne tudnám. Oszt jó éjszakát!
