2020. július 8., szerda

TÓDULNAK

Versengenek, mi több, verekednek az egyetemi hallgatók, csak hogy bejussanak a professzor,  Hogyan blokkolható az az agyi terület, amely a humanizmusért felelős?  című új kurzusára.A nagyhírű tudós nemzeti létkérdésként hirdeti kutatási területét.

JÓ HELYEN, JÓ IDŐBEN

A gyújtólánggal volt valami. Begyulladt, aztán kialudt. Megpiszkálta, a lerakódott kormot letisztította és öt perc múlva már ott se volt. De akkor hol volt? És mikor?

Otthon. Reggel.

Micsoda mázli, hogy aznap nem volt több bekrepált bojler, gázsütő, kilenckor már mehetett is haza a háztájiba. Leült a konyhában, kenyeret kent zsírral, aztán rádobott pár szelet felvágottat, mikor átjött hozzá a Jövő. Bekopogott, illedelmesen kezet csókolt anyukának, majd a maszek szerelővel jól belaktak, pari, ubi, Erős Pista, négy-négy szelet szalámis kenyér, jó vastag, közben pedig átbeszéltek mindent. Feladatkörök, lehetőségek, jutalék.

A nagy hazafi, az ismert zenész erről a sorsdöntő, történelmi pillanatról nyilatkozott egy orbitálisat. Szerinte a munkából hazatért mester egyszerűen csak jó helyen volt, jó időben, ennek köszönheti a szerencséjét. Meg persze a tehetségének. Mint ahogy ő is, a nemzet esze, gerince, aki szerint a dörgölőzés a hosszú élet titka.

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...