- Kényelmesen ülnek?
- Igen. Jó ez a kanapé.
- Meséljenek magukról.
- Ami eszükbe jut.
- Hát, nem is tudom.
- Valami csak eszükbe jut.
- Kezdd te.
- Inkább te.
- Jobb lenne, ha te.
- Segítek. Meséljenek arról, hogy hol ismerkedtek meg?
- Nem emlékszem.
- Én sem. Egyszerűen csak összejöttünk.
- Meglátni és megszeretni?
- Nekem mindig az intelligens férfiak voltak az eseteim.
- Ezek szerint a párja intelligens.
- Nagyon.
- Ez jó.
- Ha nem lenne az, nem is mentem volna hozzá.
- Álompárnak tűnnek. Jó önökre nézni. Mégis, mi a gond?
- A pénz.
- Miért is? Szűkösen élnek?
- Ezt éppen nem mondhatjuk, csak szeretném, ha többet költene magára a feleségem.
- Garasoskodik?
- Nagyon.
- És ez nem tetszik önnek. Mondana egy példát?
- Vett magának egy nadrágot egymillió forintért.
- Hűha.
- De volt ott egy másik nadrág, négymillióért, abban sokkal csinosabb volt, és nem vette meg. Helyette vásárolt egy ridikült.
- És az olcsó volt?
- Nagyon. Ötmillió.
- Azt azért ne felejtsd el, hogy vettem száznégyért egy Bentley-t.
- De abból is az olcsóbb típust választottad.
- Persze, hogy azt. Sokkal kisebb osztalékot vehettem ki a cégemből, mint te!
- Még szép, hogy én vettem ki többet.
- Azt hiszed, különb vagy nálam?
- Ne kezdd már megint!
- Mit ne kezdjek? Mit? Nem azt mondtad, hogy egyenlők leszünk ebben a házasságban?
- Kérem, csillapodjanak!
- Hogy tudnék lecsillapodni? Gondolja már el, mit érezne, ha a férje huszonkét milliárdot venne ki osztalékként, maga pedig csak kettőt.
- Fel sem tudom fogni, mekkora pénz ez.
- Én nagyon is fel tudom. Ennek pedig semmi értelme. Részemről vége, befejeztem a terápiát. Viszlát.
- Sajnálom, hogy így alakult. Ketten maradtunk. Akar még beszélgetni?
