2019. július 21., vasárnap

SZABAD SZEX MÁGUSA



Éppen most szeretkezett. Igen, megint a szabadban. Hol máshol, ha nem ott és nem a júliusi, globálisan felmelegedett planéta egyik autós mozijában? Nyár van, forró szellő simogatta a hátát, miközben magáévá tette nőjét, aki jól hallhatóan hálás ezekért a a romantikus estékért. Nem zavarta őket senki. Este nyolctól a Pókembert vetítették. Szinkronnal . Mikor vágyuk elcsendesült, és már nem ziháltak, mint a béke fehér zászlaját, úgy tűzték ki az asszony lefejtett bugyiját, az év influencerének tartós használatra átadott Bentley sebességváltójára. Egy gondosan megkomponált okostelós fotó a bugyiról, és már mehetett is ki a hálóra az újabb kép az aktuális együttlétről.
A szabad szex mágusa telhetetlen férfi hírében áll. Most éppen egy egész várost akar maga alá gyűrni, hogy aztán főpolgármesterként megvalósítsa egyedi elképzeléseit, természetesen azért, hogy másoknak is annyira jó legyen. Nem kérdés, rátermett jelölt.
Tegnap interjút adott az egyik kábeltévén, ez is bizonyítja, komoly ember hírében áll, kérdezik a terveiről, a nagyszabású, városvezetői programjáról. De még óvatos, koncepcióját nem fedte fel teljes mélységében. Pedig, ezzel biztos befutó lehet, és győztes férfiként vonulhat be a városháza dísztermébe.
Mit akar? Mit kezd a várossal?
Először is, minden 18. életévét betöltött férfi, évente kétszer, érvényes TAJ-kártya bemutatása után ingyen kivasaltathatja a heréjét. A szép, sima zacskó nagyon fontos, ezt nála jobban senki sem tudhatja, hiszen korábban a kamerák kereszttüzében mutatta meg a vasalást és annak jótékony hatását.
Ha főpolgármesterré választják, eltörli az ÁFÁ-t, csakhogy ezek után ne legyen érdemes számlákkal bűvészkedni, senki se okozzon nagy vagyoni hátrányt az államnak.
Amennyiben bizalmat kap, rendeletet alkot arról is, hogy minden kerületnek saját stadionja legyen. Mert a foci legalább annyira fontos, mint a minőségi szex. A sebváltóra aggatott női bugyi egyértelmű bizonyítéka ennek.
Ősszel, újabb fülkeforradalom.

2019. július 19., péntek

ALTATUNK

Tibor, a leszázalékolt műszaki rajzoló, jelenleg zöldéges most ébred, mintha csak ma is hétköznap lenne, és a nagybani piacra menne burgonyáért, vöröshagymáért. Tibor már évek óta nem érzékeli a különbséget a munka és pihenőnapok között, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen sosem pihen, álmában is dolgozik, vagy éppen üldözi a nőket. Fordítva ez sosem történik meg, a nők még véletlenül sem keresik a vele való találkozás lehetőségét. Az esetek 99 százalékában csak átkúrják, kölcsön kérnek tőle, doromboló macskaként jelzik, ha éhesek. Ilyenkor Tibor készségesen elviszi őket egy garantáltan cool helyre, mert hát hogyan is nézne ki, ha az éjjel-nappali vegyesboltba ugrana be 30 deka borjúpárizsiért és kifliért, amit aztán a kocsiban ennének meg nejlonzacskóból. Tibornak van stílusa és persze némi megtakarítása is, amit az álmaiban rendszeresen elver abban a reményben, hogy neki is tartogat valami meglepetést az élet. Azt hiszi, végre megtörténik. Az. Még új boxeralsót is vesz az LIDL-ben, de a sztori vége a foglalt jelzés az összekaristolt fedlapú Nokiában.
Tibornak korábban is gyötrelem volt az éjszaka, tele szörnyű álmokkal. Pakolta a krumplit, rendett tett a hagymák között, tisztogatott, majd egy Himmler arcú fiatalember lépett hozzá.
- Mit adhatok uram? Van jó ceglédi hagymám, mérhetek esetleg abból?- kérdezte Tibor.
- Ne fáradjon, köszönöm.
- Akkor mi járatban a fiatalúr? - kedélyeskedett Tibor, de a zsigereiben érezte, valami készülőben van ellene. Nem tévedett.
- Arra kérem, pakolja össze az áruját, adja le a zöldséges engedélyét, és jelentkezzen holnap a közmunka program irodáján.
- De ezt így most hogy? - kérdezett vissza torockaianitásan Tibor.
- Ne rémüljön meg, csupán annyi történt, bár erről Önnek is tudnia kellene, hogy a burgonya és vöröshagyma árusítás kizárólag az állam joga és feladata lesz, így a piacokon a KKVEH (Központi Krumpli és Vöröhagyma Elosztó Holding) munkatársai fognak árusítani.
- Mi lesz velem?
- Nyugodjon meg, Önre szüksége van a hazának. Kéményseprő lesz.
- Kéményseprő? Nem értek én ahhoz. Ilyen testtel fel sem tudok menni a kéményhez.
- Csak annyit tudok mondani, nyugodjon meg. Sokan vannak még ilyen helyzetben, éppen ezért a jövő héten mindenkit felkészítünk a feladatra.
Tibor, koromfekete arccal, kimerülten állt a kémény mellett. Szédült és lihegett, kezében pedig ott himbálózott a vasgolyó. Amikor leért a bérház udvarára, megint a Himmler arcúval találkozott.
- Látom nagyon belejött a kéményseprésbe. Tudtam, hogy menni fog ez Önnek. De most arra kérem öltözzön át, mossa meg az arcát, és bemutatom az új kollégáit.
- Új kollégák? De hát négy napja dolgozom együtt Szentmihályi úrral, aki két hete még operaénekes volt.
- Tibor, új feladatot kap. Altatóorvos lesz a Rókusban.
Tibor szóhoz sem jutott percekig. Élete eddig is tele volt meglepetésekkel, de az álmai álmában sem gondolt arra, hogy műtéteknél aneszteziológusként betegeket altasson.
- Bemegyünk a kórházba, ott megmutatják magának a műtőt, és néhány altatószerről kap leírást. Azokat gondosan olvassa el, és máris kezdhet.
Tibor úgy érezte, ott menten belehal a kétségbeesésbe. Fogalma sem volt, mit fog csinálni a műtőben. De sok ideje nem maradt a gondolkodásra. Hétfőn már a műtőben állt, zöld ruhában, maszkkal a száján dolgozott.
- Kérem a gázt, kezdjünk.


A műtétet vezető professzor a szemével intett Tibornak, aki gázt adott. Nem tudta mennyi az optimális mennyiség, az anyagot is találomra választotta ki, de bízott a vakszerencsében. Mint később kiderült, túladagolta a szert, ám jó hír, hogy a beteg négy nap kóma után mégis magához tért. De Tibor ekkor már Kinshasában teljesített szolgálatot külügyi attaséként.

SEGÉLYHÍVÁS

Éjjel 11-kor akart felhívni. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen, jobb híján én jutottam eszébe. Hogy majd én kihúzom a reménytelen helyzetéből. Mert szerinte, nekem vannak érveim. Sírás kerülgette.
Egy éjszakai szórakozóhelyen a gimnáziumi barátnőjével találkozott, aki a szokásos, "hogy van a család, férjed mit csinál, mutass már képet róluk, de szép a lányod, van már udvarlója?" témakör kitárgyalása után Szabad nép félórát tartott neki. Lelkesen ecsetelte, hogy milyen jó nálunk a helyzet, mindenki boldog lehetne, máshol bezzeg szenvednek az emberek, itt azonban jó kezekben vagyunk, nem is érti azt a sok pesszimista, nyafogó embert. Ő maradéktalanul elégedett, a gyerekei is megtalálták a számításukat, jó munkahelyük van, a távolság nem számít, évente egyszer látja őket, akkor jönnek haza látogatóba svédből és németből, ja igen, ők már ott élnek, az unokák is kint születtek, a férje nem dolgozik, kitették a munkahelyéről, még nyolc év van nyugdíjig, nem esnek kétségbe, összehúzzák a nadrágszíjat, neki kisebb egészségügyi problémája adódott, jövő évre már elő is jegyezték vizsgálatra, addig is figyel magára, de reméli, hogy nem lesz áttét.
Mit lehet ilyenkor mondani? Semmit. Ezért nem hívott éjjel 11-kor a telefonom. Inkább kiment a mosdóba, letörölte a könnyeit, majd a sötét utcán leintett egy taxit.

2019. július 17., szerda

DILDÓ PALOTA

A nemzet becsülje meg nemzeti értékeit, óvja, ápolja, és teremtsen méltó körülményeket azok megőrzéséhez. Ennek a nemes gondolatnak és persze a határozott tetteknek köszönhetően, a hányatott sorsú, ugyanakkor felbecsülhetetlen jelentőségű gyűjtemény végre méltó helyére kerülhet. Amúgy érthetetlen, ez a páratlan kollekció miként porosodhatott éveken keresztül egy dohos raktárhelyiségben? Döbbenet. Mondhatni, szégyen. És csak a véletlenen, egy férfias sóhajon múlt, hogy nem veszett el örökre! De megmenekült, és végre jó kezekben lesz.
Korábbi tulajdonosa, az egykori híres filmmogul, az elmúlt években megpróbálta ugyan értékesíteni, de végül belátta, gyűjtéménye valóban a nemzet nagyságát hirdeti, ezért ingyen adta át az államnak. Csupán egyetlen apróságot őrzött meg, első filmjének egyik kinagyított filmkockáját. Az ünnepélyes, adományozó aktusnál jelen volt a Nemzőforrás Intézet igazgatója, valamint a kormány képviseltében, B.Zsolt, a férfias (heteroszexuális) nevelés hazai szószólója.
A gyűjtemény elhelyezése kiemelt nemzetstratégiai jelentőséggel bír, ezért soronkívüli kormányülésen döntöttek erről. 10 milliárd forintos kezdőtőkével elindítják a gyűjteménynek helyet adó Dildó-palota felépítését.
Korábban szó volt arról, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár, a CEU, a megszüntetett 56-os Intézet, az üresen álló Magyar Rádió, a János Kórház, vagy a Magyar Tudományos Akadémia egyik épületében helyezik el, végül úgy határoztak, építkezésbe kezdenek.
Ha minden a tervek szerint alakul, 2022-ben, a választások előtt immár a közönség is láthatja majd a Dildo-palotában Maya Gold vörös bugyiját, amit Little Tony húzott le róla a Piknikező bikák című film nyitójeletében, de ott lesz a kiállítóteremben Michelle Wild (Vad Kati) latex domina rucija és korbácsa, valamint Aleska Diamond kézbilincse, és a forgatásokra mindig magával vitt óvszeres dobozkája.
A nemzet, őrzi értékeit. Nincs ennél fontosabb.

2019. július 13., szombat

ALEX

Alexet nem lengi körbe nőbódító tesztoszteronfelhő, ellenben mindene megvan ahhoz, hogy sikeres férfi benyomását keltse. Háromszáznyolcvan lóerős, mindig makulátlanul tiszta, frissen vakszolt, tuningolt autócsoda, motor, persze, hogy Harley, jetski a Tiszán, vitorlás az Adrián, bankbetétek, kincstárjegyek, valuta a széfben, utazás Miamiba évente háromszor, saját edzőterem az elegáns, tehermentes penthouse lakása alatt, kiterjedt, befolyásos üzleti-baráti kör, és persze egy huszonéves bombanő, aki nem finnyáskodik az ágyban. Alex nem szerelmes belé, és erre mintha kényesen ügyelne is nehogy véletlenül elkötelezze magát. Szex és más semmi.
Az a fajta, vérforralóan izgalmas, tárgyszerűen egyszerű, mondhatni primitív mondatokat nagy hangerővel variáló alfahím ő, akinek már a puszta megjelenése a jólét ígérete (borostás arc, zselézett éjfekete haj)) ez ami garantáltan elindítja a nőkben a "van köztünk kémia" jellegű folyamatokat, ami egyúttal azt feledteti, hogy Alex olyan férfi, akit sosem láthatnak majd a játszótéren, amint éppen Nyulász Peti mondókákkal szórakoztatja a hintában ülő gyerekét. Éppen ezért mindig gumiban csinálja. Így nem annyira jó persze, de ahogy a barátainak mondja, "nem akarom megszopatni magam".
Alex a pénzt imádja, neki száz milla alatt nem ember az ember. Mivel ő már nagy ember, ezért ezt a százat szorozzuk meg tízzel. Már most ennyije van, de kitalált egy olyan üzletet, amellyel a már meglévő milliárdjait is megsokszorozhatja. Korábban szexorientált társkereső portált indított fiatal aranyásó csajoknak, és idősödő, de anyagilag jól eleresztett "vállalkozóknak". Ezzel nagyot kaszált, miközben a nőjét is természetesen ott szedte fel. Bár ez állítólag fordítva történt, a csaj írt neki valami bárgyú üzenetet, a szöveg lehangolóan gyenge volt, de a meztelen fotók megtették az ilyen esetekben elérendő hatást.
Izmos, sebhelyes férfiak, harci kutyák, kardok, balták, szigonyok, hálók, rengeteg vér, és ha nagyon akarják, akkor halál. Ez a lényege Alex pofonegyszerű ötletének, amely valójában nem is az övé, de vélhetően senki sem fogja követelni tőle a szerzői jogokat. Mindenesetre az állam azonnal fantáziát látott az új sporteseményben. Hogy mennyi pénzt pumpáltak bele , egyelőre még titok övezi, de vélhetően amit betettek, ki is fogják majd venni.
Alex álmát, a pesti Colosseumot a Fradi pálya közelében, a lebontott Planetárium helyén építették meg. Százezer néző befogadására alkalmas az új aréna, de igény esetén még ötvenezer ülőhelyet tudnak benne kialakítani. A porond süllyeszthető és vízzel elárasztható, így igazán látványosak a játékok, melynek tévés közvetítési jogait súlyos milliárdokért máris értékesítette.
A HGG, vagyis a Hungarian Gladiator Game (Magyar Gladiátor Játék), majd a a Gladiator World Championship életrehívása olyan jelentős esemény, mint Pierre Coubertin újkori olimpiája. Alex nevét vélhetően a világ nagy sportdiplomatáinak pantheonjában őrzik majd.
Az első budapesti gladiátorjátékokra 690 harcos jelentkezett, de ebből a nagy létszámból csupán ötszázan feleltek meg a szigorú szabályoknak. A gladiátorok másik részét a börtönök és átnevelőintézetek biztosították, azokról a helyekről ugyancsak ötszáz elítélt, főleg életfogytos érkezett.
Alex óriási szerencséje, hogy a gladiátorjátékokra valósággal ki volt éhezve az ország. A nép, az istenadta nép megint kenyeret és cirkuszt követelt, mert bármennyire is fásult, reménytelen, meggyötört és gyáva, mégis ösztönlények halmaza, amely enni akar és szórakozni, feledni az élet értelmetlenségét és múlandóságát. Olykor persze változhat a fontossági sorrend, attól függően, hogy éppen éhezik, vagy unatkozik-e a nép, de arra is adódott példa a magyar történelemben, mikor egyszerre éhezett és unatkozott. Ilyenkor a napi televíziós reality sorozatok, és a nyilvános megfeszítések sem enyhítették a feszültséget, ellenben az Alex ötlete nyomán megvalósuló gladiátorjáték egy időre elterelheti a figyelmet a gondokról.
A hetekig tartó "játékokat", mészárlásokat, vérfürdőket a legújabbkori kegyencek, híres és irigyelt celebritások, tévés showműsorok házigazdái, folytatásos szappanoperák szereplői vezették fel, ők izzították be a lelátókon "cirkuszt és kenyeret" követelő emberi masszát.
A fő látványosságot nem az állatszámok, hanem a gladiátorok harca jelentette. Nemcsak elítéltek, rabszolgák, kilakoltatottak, csődben lévő devizahitelesek, hanem kihívást kereső szabad állampolgárok is kézbe vették a szigonyt, hálót, bárdot és kardot. A módosabbak, elsősorban gazdag üzletemberek, bőrvérteket és pajzsot is használtak, amit a Murmillo bevásárlóközpontokban szereztek be. A rabszolgák a szabadságukért küzdöttek,míg a sikeremberek extrém sportként, izgalmas passzióként fogták fel a harcot, miközben fiatal, frissen mellplasztikázott, modell szépségű szeretőik a VIP páholyból nézték vakmerő kedveseik játszadozását.
Ha netán valaki (egy dühös életfogytos-rabszolga-gladiátor) mégis elvágta a gazdag és befolyásos férfiak torkát, szívükbe markolatig beledöfte a gladius-t, vagyis a római kardot, a VIP szépségek bánatukban elmorzsoltak egy könnycseppet, majd, rettegve a magánytól és szegénységtől (lakótelep, szociális bolt, Háda használtruha), azonnal hűségesküt tettek az ugyancsak VIP szektorban helyet foglaló módos polgárok egyikének.
Az Alex-féle cirkuszi játékokkal évezredekre biztosítottnak tűnt a rend és nyugalom, de a lecsendesített tömeg mégsem volt maradéktalanul elégedett.
A legutolsó "ünnepen" egy ismeretlen gladiátor lépett a vértől iszamos porondra. Karja erős, kardja éles, szíve bátor, nem is talált legyőzőre. Minden ellenfelét lemészárolta, majd amikor már nem tudtak kit beküldeni ellene, a merész thrák (egyébként Ceglédről származó) harcos kiugrott a harctérről, majd felmászott az uralkodó páholyába. Őrjöngő fenevadként esett neki a meglepett uralkodónak, A nép ujjongott, és azt várta, történjen már végre valami, ám a ceglédi gladiátor úgy vélte, ez nem kívánságműsor, ezért mégsem vágta le és tűzte kardja hegyére az uralkodó fejét. Inkább lezavarta az arénába, ahol szigonyt és hálót adott a kezébe, majd felvonták az aréna egyik ajtaját. A küzdőtéren az uralkodó szembetalálta magát egykori barátjával, aki az évek során a legnagyobb ellenségévé vált. Dühödten egymásnak estek, de sokáig nem lehetett tudni, melyikük marad életben. Közben országos lázadás tört ki, és az uralkodó összes hívét elfogták. Nagy részüket megfeszítették, de előtte a televízióban levetítették a bűneikről szóló filmeket, valamint "Az utolsó szó jogán" címmel interjút készítettek velük.
Alexnek, az Év Vállakozója címet elnyert üzletembernek a nagy kavarodásban nyoma veszett. Luxuslakásában azóta régi ágyasa él, egy szökött gladiátorral.

BAJUSZ



Erika, minden nap, pontban 10 óra 35 perckor érkezik a Zöld Oázis játszótérre. Sem előbb, sem később. Addigra szedi össze magát és a gyereket. Nem nevezhető klasszikus kismamának, finoman szólva sem lelkesítit a helyzet, a napi monotónia. Éjjel nappal szoptat, de ez sem elég, nem érti mi lehet ezzel a gyerekkel, mert egész nap csak enne, böfögne és kakálna. Unottan és halálosan kimerülten vonszolja magát az Oázis felé, és tolja a babakocsiban ülő kétéves Sebestyént. A hinta mellett áll meg, majd lép rá a kocsit rögzítő fékre. Utána kipakol. Lapát, labda, cumi. Mindig így.
Erika utálja ezt a helyet, mert a galambok teleszarják a padokat, a kerület szomjas bikái pedig éjjelente ott szórják szét az üres sörösdobozokat. A homokozó még mocskosabb, tele van gyanús eredetű bűzös húscafatokkal, csontokkal és csonkig szívott cigaretta maradékokkal. Amióta ide jár, vagyis gyesen lévő kismamaként működik, már számtalan panaszos levelet írt az önkormányzatnak, csináljanak végre valamit, mert  iszonyat ami itt van, ha pedig egy gyerek lenyel valamit, na, ebbe jobb is nem belegondolni. Mielőtt kivette volna Sebit a kocsiból, megint alaposan megvizsgálta a homokozót, nehogy éppen a saját gyereke kapjon be valamit, és éppen ő legyen az első áldozat.
Erika ismét talált valamit. Fogalma sem volt mit. Nézte hosszan, majd egy papírzsebkendővel felszedte a mocskot. Megmutatta a többi kismamának, hátha ők okosabbak nála. Hűha, de undorító, ennyit tudtak csak mondani, majd a gyesesek, érdekesebb témát találva megbeszélték, hogy Aleskának új pasija van, meg a Hosszúnak is.
Talán ha ismerték volna Jánost, akkor nem mutatják magukat ennyire tudatlannak és felismerik, mit talált valójában Erika. De ki az a János?
János egyszerű ember. Elvégezte a jogot, ám az ott tanultakból nem sokra emlékszik. Mintha nem is olvasta volna a római jogot. Diákként sokat focizott a koleszos társaival, aztán kilépett a nagybetűsbe. Életnek persze nem nevezném ezt a pár évtizedet, de neki ez így volt jó. Imádott pecázgatni, kondérban főzni, játszótereket avatni. Ja, és elég szép karriert futott be. Gyűjtötte a jól hangzó funkciókat, titulusokat, miközben valójában nem csinált semmit. 
Papírokat ír alá. Mosolytalanul, izgalmas, szexi faarccal. Mindent szignóz, amit csak elé pakolnak.   Aztán történt vele valami furcsa és megmagyarázhatatlan, de ezt észre sem vette. Az ilyet amúgy nehéz is érzékelni, mert nem fáj, nem köhög és lázasodik be tőle egy edzett hivatalnok.

Először a félelmetes erejű jobb lábát vesztette el, a legendásan izmos végtagját. Egyszerűen csak levált a testről, és valahol a 46-os út mellett elhagyta, amikor kiszállt könnyíteni magán. Pedig micsoda láb volt! Korábban azzal bikázta be a bőrbogyót a hálóba, de sajnálatos módon ezek után már nem focizhatott, helyette, halakat kezdett hajkurászni a honi vizekben. Micsoda dráma, leváltak a karjai is, így már ennek a szenvedélyének sem hódolhatott. Ezt követően az arcát veszítette el, majd a legendás humorérzékét, végül a becsülete is ment a kukába, Nem maradt Jánosból semmi, csak az ikonszerű bajusza. Egy koszlott szőrpamacs.
Ezt találta meg Erika a játszótéri homokozóban. Undorodva felszedte, majd kidobta a kukába. Végtére is, nem nagy ügy. Ez volt az egyetlen, kézenfekvő megoldás.

Sebi, játszótér legszomjasabb, legéhesebb kölyke közben megint keservesen felsírt, ezzel jelezve, ideje megint szopni egy nagyot.

2019. július 10., szerda

PALIKA A VONATON 2.0

Írt a Palika. Mindig ír. Minden nap. Ma is jött egy SMS. Ezt már Lancsouból küldte. Kínából. Ilyen gyerek a Palika. Imádja az anyját. Ő is a fiát. Szerelem ez. Nagy szerelem. Nem könnyű most nekik egymás nélkül. A mama megint sír. Az első, Odesszából érkezett üzenetnél orvost kellett hívni hozzá, mert annnyira felzaklatták a fiától jött sorok, de a rosztovi, krasznodari "levelek" is felkavarták. A bakui SMS-t már higgadtabban olvasta, de a tebrizi, teheráni, majd meshedi hírek megint aggodalommal töltötték el. Csak ne legyen baja Palikának, ezt kívánta, nem többet. Legközelebb Heratból jelentkezett Pali, majd Kabulból. Azt üzente, voltak apróbb nehézségei, de megy tovább. Iszlamabadból is küldött SMS-t, de arra csak annyit írt, csók Anyu. Mi történt vele? Csak nem bántották? Ugye, nem fejezték le? Könyörgöm az élő istenhez, ne bántsák Palikát! Pakisztán veszélyes hely, Oszama is ott halt meg.
Palika ezt követően egy hétig nem adott életjelet magáról, a mama majdnem belehalt az aggódásba, de amikor végre betűzhette Palika Urumcsiból küldött beszámolóját, megint ömlött szeméből a könny. Él a Pali! Él a drága gyermek! Van Isten!!
Palika, óvodás korában még kamionos akart lenni, aztán autóversenyző, végül italbolt vezető, de egyik sem jött össze neki. A sors másként rendezte a dolgokat. Tavaly tette le a szakvizsgát. Ezt követően elbeszélgettek vele, utána legfelsőbb szinten megfuttatták a nevét, majd a több körös ellenőrzés után megkapta a munkát. Nem sokan jelentkeztek erre, szinte senki, de azért akárkit mégsem bíznak meg ilyen feladattal. Makulátlan múlt kell ehhez. Mert, hát ugye, életek függnek tőle. Előfordul ugyan, amikor egyedül megy, most is ez történt, de a mama büszke a fiára. És, hát arra a nagy emberre, aki mindezt lehetővé tette a számára. Aki mert nagyot álmodni.
Két hónapja indult a Pali. Felcsúton vette át a járatot, aláírta a menetlevelet, majd felfűtötte a gépet. Dízelolajjal. Románia felé vette az irányt. Nem megy gyorsan a mozdony, de egy erdei kisvasúttal nem is lehet száguldozni. Ha minden rendben lesz, akkor Palika holnap eléri Pekinget, talán onnan is küld egy lapot, majd a kínai-orosz határ környékén, Qiqhartól nem messze, fordul is vissza. Két hét múlva a újra otthon lesz.
A mama, Palika Lancsouból írt SMS-ét olvassa. Zokog.
Mi is.

PALIKA A VONATON

Írt a Palika. Mindig ír. Minden nap. Ma is jött egy SMS. Ezt már Lancsouból küldte. Kínából. Ilyen gyerek a Palika. Imádja az anyját. Ő is a fiát. Szerelem ez. Nagy szerelem. Nem könnyű most nekik egymás nélkül. A mama megint sír. Az első, Odesszából érkezett üzenetnél orvost kellett hívni hozzá, mert annnyira felzaklatták a fiától jött sorok, de a rosztovi, krasznodari "levelek" is felkavarták. A bakui SMS-t már higgadtabban olvasta, de a tebrizi, teheráni, majd meshedi hírek megint aggodalommal töltötték el. Csak ne legyen baja Palikának, ezt kívánta, nem többet. Legközelebb Heratból jelentkezett Pali, majd Kabulból. Azt üzente, voltak apróbb nehézségei, de megy tovább. Iszlamabadból is küldött SMS-t, de arra csak annyit írt, csók Anyu. Mi történt vele? Csak nem bántották? Ugye, nem fejezték le? Könyörgöm az élő istenhez, ne bántsák Palikát! Pakisztán veszélyes hely, Oszama is ott halt meg.
Palika ezt követően egy hétig nem adott életjelet magáról, a mama majdnem belehalt az aggódásba, de amikor végre betűzhette Palika Urumcsiból küldött beszámolóját, megint ömlött szeméből a könny. Él a Pali! Él a drága gyermek! Van Isten!!
Palika, óvodás korában még kamionos akart lenni, aztán autóversenyző, végül italbolt vezető, de egyik sem jött össze neki. A sors másként rendezte a dolgokat. Tavaly tette le a szakvizsgát. Ezt követően elbeszélgettek vele, utána legfelsőbb szinten megfuttatták a nevét, majd a több körös ellenőrzés után megkapta a munkát. Nem sokan jelentkeztek erre, szinte senki, de azért akárkit mégsem bíznak meg ilyen feladattal. Makulátlan múlt kell ehhez. Mert, hát ugye, életek függnek tőle. Előfordul ugyan, amikor egyedül megy, most is ez történt, de a mama büszke a fiára. És, hát arra a nagy emberre, aki mindezt lehetővé tette a számára. Aki mert nagyot álmodni.
Két hónapja indult a Pali. Felcsúton vette át a járatot, aláírta a menetlevelet, majd felfűtötte a gépet. Dízelolajjal. Románia felé vette az irányt. Nem megy gyorsan a mozdony, de egy erdei kisvasúttal nem is lehet száguldozni. Ha minden rendben lesz, akkor Palika holnap eléri Pekinget, talán onnan is küld egy lapot, majd a kínai-orosz határ környékén, Qiqhartól nem messze, fordul is vissza. Két hét múlva a újra otthon lesz.
A mama, Palika Lancsouból írt SMS-ét olvassa. Zokog.
Mi is.

PSZICHO



A fekete batár amivel a bejárat elé parkol, több tonnás SUV. Azt nem tudom, hány lóerős és mennyit zabál száz kilométeren, de kétségkívül tekintélyes darab. Ezt a tankot egyszer már ellopták, majd a nyomkövetője segítségével, megtalálták. Tulajdonosa, elvált negyvenes férfi, kedves és rokonszenves, amolyan mosolygós életművész, aki gondtalan szingliként élvezi az életet. Minden mondata, gesztusa a laza hétköznapokról árulkodik. Legalábbis, ezt az imázst eddig gondosan őrizte.
- Hogy vagy? 
- Minden oké.
- Bővebben?
- Teljesen oké.
Kiver a veríték az ilyen válaszoktól. Manapság szokatlan és kényelmetlen, ha valaki többre kíváncsi, nem elégszik meg a felszín kapargatásával. Ebből a szempontból nyilván roppant idegesítő vagyok, de még nem sikerült kiirtani magamból a kíváncsiságot. Ha beszélgetek valakivel, valóban érdekel a másik élete. Nekem az oké, kevés. Semmi értelmet nem találok benne.
Az álarc végül lehull. Semmi sem ok. A magánélete a legkevésbé. Traumák sora, csalódások, átverések, nehézségek a gyerekneveléssel. És persze, a nők.
- Nekem már csak az elvált, problémás nők jutnak - mondja.
- Miért?
- Mert én is pszichó vagyok.
- Mi baj van veled?
- Rájöttem, hogy már a gyerekkoromban is rengeteg gondom volt. És ez kihat mindenre. Nem keresem már az igazit. 
- Pedig kereshetnéd.
- Á, dehogy. Manapság egy fiatal nőnél a BMW X6-os a belépő, na jó, az X5-ös, vagy egy Porsche. Ha nincs jó kocsid, szóba sem állnak veled.
Több, mint két órán keresztül beszélgettünk. Aztán jött egy telefonhívás, melynek nem volt vége. Talán egy elvált barátnő hívta. Beült a batárba. A SUV morogva, nagy lendülettel elhajtott.

FELJELENTŐK VAKÁCIÓJA

- Srácok, egyetlen percre tegyétek le a koktélos poharakat, és nézzetek ki az ablakon! Ez maga a paradicsom!
- Még sosem láttam ilyen szépet. El sem akarom hinni, hogy itt lehetek.
- Most már elhiheted, Mária. Megérdemled. Megdolgoztál érte. Éppen úgy, mint a többiek! Mi értékeljük, és meg is fizetjük a munkát, a hűséget.
- Küldhetek szelfit a bátyámnak?
- Később, ha nem gond, Lívia. Élvezd inkább a pillanatot! Hompolumpu legszebb vidéke felett repülünk. Ez is a Cortez szigetcsoporthoz tartozik, de független az anyaországtól.
- Itt még létezik autonómia! Ez kellene nekünk is.
- Nagyon jól mondod, Zsolt. Kérlek, ezt feltétlenül írd majd meg hozzászólásként a fészen. A múltkori bejegyzésed is csillagos ötös volt a titkos brüsszeli befalazóbrigádról.
- Hol szállunk le?
- Cydros szigetén. Itt nem lakik senki, csak a luxusszálloda működik.
- Milyen gyakran jössz ide, Péter?
- Általában kéthetente, a frakcióülések után, de ez most kiemelt projekt. A család ezzel jutalmazott meg titeket, és én lehetek a kísérőtök. Ha figyeltek, sokat elleshettek tőlem.
- Bocs, hogy ilyet kérdezek, de lesz "az" is?
- Mire gondolsz Kriszta?
- Olyan ciki kimondani...
- Por?
- Aha.
- Don'worry, be happy! Lesz. Egyenesen Kolumbiából.
- És lányok?
- Azok is. Szintén Dél-Amerikából.
- Ránk, már nem is gondoltok?
- Lívia! Azt feltételezed, hogy ilyen figyelmetlenek vagyunk? Brazil testépítőket hívtunk, akik csak veletek foglalkoznak majd a két hét alatt. Persze csakis esténként, amikor nincs szakképzés.
Alig két órával később, a szálloda légkondicionált márványtermében. A jelenlévők előtt bőséges rák és mangósaláta tálak, egzotikus gyümölcskosarak, koktélpoharak, jégkockákkal és mini napernyőkkel. És ezüst tálcán, az ígért fehér por.
- Na, hogy tetszik? Mindenki jól érzi magát?
- Csúcs az egész.
- Csak ismételni tudom magam, ti ezt a luxust megérdemlitek, keményen beleálltatok a dologba. Minden képzeletet túlszárnyalva teljesítettétek a Könyvégető Kiadó, a Mások Élete Kutatóintézet, valamint a család elvárását. Statisztikáink szerint, már az első napon 400 százalékot produkáltatok, veletek volt tele az internet. Őszintén szólva féltem, hogy ösztönzésként a hatvanezer magyar forint kevés lesz, de szerencsére tévedtem. Arra kérlek benneteket, hogy egy-egy mondattal mutatkozzatok be, és meséljétek el, mit csináltatok eddig. Zsolt!
- A Kőszegi Egyetem, honfoglaláskori tanszékén tanulok. Elekes Béla tanársegéd is ott tanít.
- Már nem tanít. Múlt idő. Zsolti, ez a te éberségednek köszönhető.
- Bevallom, nekem azonnal gyanús volt, amikor pedig megszólalt, rögtön tudtam, hogy cselekednem kell. E-mailt küldtem, utána pedig a rektornál jelentettem.
- Mi volt az, ami felháborított?
- Elekes azt mondta, Horthy szerepe negatív a történelemben.
- Miközben jól tudjuk, ez ócska, liberális torzítás! Kriszta! Te két bejelentést tettél.
- Összesen hármat.
- Jaj, igazad van, emlékszem, tényleg három feljelentésed volt.
- Az előadásaikról kép és hangfelvételt készítettem, azt felraktam felhőbe, majd elküldtem nektek.
- Szép munka volt. Mind a három tanárt azonnal eltávolítottuk az egyetemről. Azért ezt meg kellene írnod véleményként a facebook-on.
- Még ma megírom. Egyébként öt tanárt figyelek hosszabb ideje, kettőt biztosan feljelentek.
- Mit mondtak?
- Egyikük azt állította, hogy a törökök 150 évig megszállás alatt tartották az országot, a másik pedig rézmetszeteket mutatott az állítólagos kínzásokról, kivégzésekről.
- Orbitális hazugás mind! Még, hogy megszállás és kegyetlenkedés! Kulturális összeolvadás, az igen. Dumáltak mást is?
- Igen. Azt, hogy a Föld gömbölyű.
- Kérem a neveket! Most.
- Jancsovicsné és Mátrási Károly.
- Ezek sem tanítanak többé, ezt garantálom. Köszönöm Kriszta. Most következzék egy gyors lecke az iskolai lehallgatásról, a feljelentések optimális terjedelméről, a kulcsszavak bizonyító erejéről, és a troll-ügynöki munka fontosságáról. Ha ezen túlvagyunk, akkor csétcsapjuk magunkat. Irány a medence! Meztelenül természetesen!!!

2019. július 5., péntek

IRÉNKE TÉSZTÁJA 2.0

Irénke csendes asszony. Szerény fizetéssel ugyan, de békében lehúzott negyvenkét évet a tésztagyárban. A nyolctojásos csigatésztáért felelt, hogy mindig sárga legyen, minőségi, a zacskó pedig ne szakadjon ki. A tészta sárga volt, minőségi, a zacskó pedig sosem szakadt ki. Egyszer sem. Amikor utolsó munkanapján Irénke beállt az automata mellé, majd lemeózta a gépből kijövő nyolctojásost, a kollektíva megtapsolta, utána pedig kisebb ünnepséget tartottak a tiszteletére. Nyugdíjba vonulása alkalmából megkapta Kert Tivadar amatőr helytörténész, A tészta története című könyvét, amit az üzem minden tagja dedikált, kivéve a szerzőt, aki nem volt brigádtag, továbbá, sajnálatos módon néhány évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Irénke, az ünnepség végén elköszönt a lányoktól és az üzemvezetőtől, a cégtulajdonos 22 éves fiától, majd felült a váltó nélküli dinamós Csepeljére és hazabiciklizett. Lassan ment, mintha szándékosan húzná az időt. Igaz, normális ember sosem siet a pokolba. Vacsoraidőben ért haza. A konyhában égett a hatvanas izzó. Levette a kiskabátját, majd belenézett férje parázsló tekintetébe. Béla azonnal támadásba lendült, mintha egész nap erre várt volna.
- Mi ez a szarság? Betont baszol elém bazdmeg?
- Tészta. Túrós.
- És ki a faszom eszi ezt? Mert én nem, bazdmeg.
- Friss a túró, Béluskám - próbálta nyugtatni az urát.
- A dákóm friss, azt szagolhatod bazdmeg, nem ezt a fost amit elém baszol.
- Bélám, ne kiabálj velem.
- Ki a fasszal kiabáljak? A tésztával?
Irénke élete hét évvel ezelőtt változott meg. Az ő drága Bélája, a világ legszelídebb embere 2010 tavaszán vetkőzött ki emberi mivoltából. A választások másnapján káromkodott először és azóta képtelen emberi hangon beszélni.
- Basszák meg mind - ennyit mondott aznap reggel, de Irénke nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a mondatnak. Mindenkinek lehet nehéz napja, nyugtatta magát. Sajnos azonban Béla azóta nem képes normálisan beszélni. Már voltak pszichológusnál, jósnőnél, a polgármesternél, csináltak agyi CT-t, de nem találtak magyarázatot erre a megváltozott idegállapotra. Irénkének azt mondták, ez népbetegség, tiszta ideg mindenki, és mások még mocskosabb módon beszélnek, de hogy mi váltja ki, nem jöttek rá. Adtak ugyan tablettát, és gyógyteát, de semmi hatása.
- Béluskám, bevetted a nyugtatód?
- Mit basztatsz a nyugtatóval? Hagyjál már élni bazdmeg.
Irénke így élt hát napról napra, hónapról hónapra, évről évre, a választások éjszakája óta, az egykoron kedves és drága Bélájával, aki vélhetően megőrült. Munkája, pénze nincs, nem érdekli már semmi, csak a káromkodás. Az lenyugtatja. Ennyi maradt neki.
Pár hónappal később Irénkével is történt valami. A következő választások másnapján, a hírek után az asztalra csapta a tésztás bödönt.
- Zabálj bazdmeg,.
Béla ekkor felnézett az asszonyára. Ismét a régi fény csillogott a szemében. Az élet szép - gondolta magában.
Tényleg az. Őrülten szép.

ÁTOK HELYETT

Ha hinnék az átokban, könnyű dolgom lenne, csak szórnám ezeket, és ezzel letudnám a dolgot. A névsor a fejemben van, sőt, naponta újabb és újabb undorító alakok kerülnek elém (pontosabban szólva, elénk) akik megkapnák tőlem a személyre szabott átkot, de ahogy a woodoo bábukban, úgy ebben sem látom a megoldást. Pedig előbb vagy utóbb, helyre kell majd tenni ezt az egészet. Az elkövetett töméntelen bűnért bűnhődniük kell.
De ami jelen pillanatban ennél sokkal fontosabb, mi legyen azokkal, akik szenvednek, menekülnek, lelépnek, feladnak mindent, és (távoli, idegen országokban) keresik azt a helyet, ahol végre békén hagyják őket, nem kell állandóan résen lenniük és azt figyelni, mikor csapnak le rájuk. Csak egy nyugodt zug, ennyire vágynak. Nem többre. Hogyan éljék, hogyan éljük túl e korszakot?
Barátaimnak két dolgot szoktam tanácsolni. Egyfelől, felejtsék el, töröljék a szótárukból azt a szót, hogy megalázó. Senkik nem tudnak valakiket megalázni. Ez nagyon fontos felismerés kell hogy legyen azok számára, akik úgy érzik, megalázóan bánnak velük. Úgy kell felfogni, most a senkik kezében van a pénz, paripa, fegyver. De nem lesz ez örökké így.
Másik: örömforrásokat kell találni. Bármi lehet ez, csak örüljünk. Egy jó filmnek, könyvnek, zenének, sportnak, egy jó bornak, baráti beszélgetésnek. Mindenki maga választhat.
És nem feladni.
Az átok nem segít.

TALÁLMÁNY

Patási László tervező-mérnök, a műszaki tudományok doktora megkönnyebbülten nagyot sóhajtott és megitta a szokásos reggeli banános-epres-mangós turmixát, megette a hét tojásból készült, hagymás-kolbászos rántottáját, mellé négy szelet fehér kenyerét, majd felhívta kebelbarátját, a szintén jó húsban lévő hobbibirkózót, akinek felfelé ívelő pályája (megdobták pár milliárddal, abból épít újabb birkózócsarnokot) bátorítólag hat Patásira. Most, hogy sikerült a legjobb tudósokat, szakembereket ravaszsággal, erővel megszereznie, nem lesz akadálya annak, hogy megalkossák azt, amiről már kicsiny gyermekként is álmodott.
Elővett egy rajzlapot, majd sietősen felskiccelte a terveket. Ezt még ma beviszi a kutatóintézetbe és ráállítja a legjobb embereket. Innováció, tömeggyártás, a végén pedig a profit. A handabandázásnak, az öncélú kutatgatásnak, a múltba forduló javaslatoknak vége. Célirányosan fognak alkotni. Először a vegyészekkel beszél, aztán a robotikával foglalkozó doktori gárdával.
Patási agyában, bár küzdött ellene, megint feltolultak a kínzó emlékek, mikor anyja a szárszói szabadstrandon elővette táskájából a 49-es méretű gumipapucsot, majd ráparancsolt a fiára, hogy vegye fel, anélkül egyetlen lépést se tegyen, mert felfázik, megcsúszik a kövön, összeszed valamilyen undorító körömgombát. A diktátor anya szava szent volt, így Lacika belebújt a papucsba és elindult a víz felé.

Minden lépése maga volt a megszégyenülés, legszívesebben messzire rúgta volna a papucsot, de ehhez sem volt mersze. Így megadóan vonszolta magát, miközben a szabadidős lábbeli hangosan és feltűnően klaffogott. A papucs, bárhogy helyezte el benne méretes lábfejét, próbált szöget és tempót váltani, szörnyű hangokat adott ki magából. Ha víz érte, akkor a klaffogás máris cuppogásnak tűnt. Persze mások is cuppogtak és klaffogtak, hiszen a gumipapucs ilyen.
Ebből lett elege Patásinak. A gusztustalan, megalázó zajból. Eldöntötte, megalkotja a halk, észrevétlen, korszerű strandpapucsot.
Sikerülni fog. Eljött az ő ideje. Itt van.

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...