A NAGY KÖNYV

Bájdorong címmel ír regényt a zenész. Ne kerülgessük a forró témát, a könyv az előadó nemiszervéről szól, amit "édes, fahéjas-karamellás rakétámnak", valamint "leszedáló, kannabisz rudacskának" nevez. Mint mondja, régóta foglalkoztatta, hogy könyvet írjon a péniszről, mások nemzőszerveiről, de belátta, csak akkor tud hiteles lenni, ha a sajátjáról vall őszintén. Rajongói is erre biztatták. Hónapok óta jegyzetel, minden apró eseményt leír a "rakétájáról", annak állapotáról, hangulati változásairól, a kilövések ünnepi pillanatairól, de valójában csak most jött el az ideje annak, hogy mindezt egy nagy műben összegezze. A könyvkiadók között azonnal megindult a harc a megjelentetés jogáért, valamint a legnívósabbnak nevezett orgánumok is interjúért könyörögnek.  Felismerték végre az igazi értéket. 

TEHETETLENEK VAGYUNK

Súlyos állapotba került az ismert előadó. A kór évek alatt, alattomosan támadta meg szervezetét. A beteg gyakorlatilag állandóan merev testtartással áll a szoba közepén, gyakran tiszteleg is. Ez akkor következik be, mikor hírműsort néz vagy hallgat, és a híradásban meglátja, meghallja kedvenc politikusát. Ekkor izmai befeszülnek, közben pedig hangosan mindig ezt ismételgeti: "„Állj vigyázzba! Elöljáró!”

Az orvostudomány tehetetlen.

GENNYES GARAT KÖP

Az egész gyerekkoromat végig betegeskedtem. Vakbél, mumpsz, bárányhimlő, asztma, lábtörés, kanyaró, soroljam? Még nem voltam hat, amikor elkapott egy fertőzés, ráment a torkomra, alig kaptam levegőt, a ragacs elzárta a légutat, végül nagy nehezen végre kiszakadt belőlem a genny. Hónapokig kínlódva köptem azt a zöld szart, azt hittem nem élem túl, anyámon is láttam a rémületet, hát nem kívánom senkinek. Gennyes garatgyulladás.

A Gennyes Garat nevet is akkor kaptam, amikor végre kijöttem a kórházból. Valamelyik hülye gyerek kezdte ezt, a többieknek pedig nagyon tetszett, ők is "gennyesgaratoztak", így rajtam ragadt. Persze még mindig jobb, mintha Mély Toroknak hívtak volna. Az olyan pornós. Pfúj. Ok, elismerem, néha én is információkat szivárogtatok. Hogy miért? A kibaszott gyerekkorom miatt. Mert utálom a kölyköket. Negyven év alatt nekem nem ember senki.

Maradjunk annyiban, a politikában nyomulok, de csak csendesen, igazán a szélről. A partvonal partvonaláról. Mintha nem is léteznék. Nem mutatom magam, nem lopok. Nagyban nem. Néha tanácsot adok, de csak ha kérik, egyébként befogom a szám.

Ezen a héten, kedd délután, váratlanul behívott néhány ismert tag a frakcióból, nem mondom kik, befolyásos emberek, és azt kérdezték, olvastam-e a felmérés eredményét. Igen, azt. Hogy a negyven felettiek körében hasítás van, rajongás, biztos szavazatok, velük garantáltan meg lehet nyerni a választásokat még vagy hatvan évig, bezzeg a negyven év alatti, választásra jogosultak nagy többségének elege van. Mindenből. Ők beleköphetnek a levesbe.

Mit kéne tennünk, kérdezték tőlem a zárt ajtó mögött, mire azonnal rávágtam, nemzeti konzultáció, majd utána a konzultációra hivatkozva fel kell vinni a korhatárt, és csak a negyvenedik életévüket betöltött, és az annál idősebb magyar állampolgárok adhatják le voksaikat. Más nem.

Ez így lehetetlenség, teljes abszurditás, nem fog menni, mondták, de emlékeztettem őket arra, hogy immár az egész ország erre épül , a képtelenség maga a valóság, ezt persze nem akarták érteni, a média hatalmára való hivatkozásomat már igen, aki uralja a tömegtájékoztatást, azt csinálhat amit csak akar, sok plakát, tévés -rádiós reklám, harsogás egy percekben, 24 órában, és ide a bökőt, mutattam a garatomra, egy-két év alatt be fogja látni a többség, hogy éretlen kölykökre nem lehet rábízni a haza sorsát. Megbízható, koros negyvenesek, és az annál idősebbek, a nép megfontolt öregjei (Bölcsek Népi Tanácsa) választhatnának csak. Okos, nagyon okos, dicsértek, rázták a kezemet, én pedig szerényen hárítottam, lassan kijöttem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Most hirtelen ennyit tudtam nektek elmondani. De ne hivatkozzatok arra, hogy Gennyes Garattól hallottátok. Tudjátok, én nem is létezem.

Az összes reakció:

11Ildiko Gutper, Peter Domonics és további 9 ember

Az összes reakció:

2Bojár Iván András és Marianna Otz

HAJÓZNI MUSZÁJ

FRISS HÍR: Három darab új vitorlás hajót szerezne be a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC). A győztest nyílt eljárásban választanák ki, azt viszont egyelőre nem tudni, hogy pontosan mennyit költenének a hajókra – írta meg az rtl.hu.

HAJÓZNI KELL

A nevem Vizes László. Barátaimnak csak H2O. Technikát és testnevelést tanítok. Ma. Holnap földrajzot és kémiát. Azt hiszem. Vagy oroszt. Ez nagyon menő. Drasztvujtje. Pazsaluszta. Hárásó. Egyre jobb a kiejtésem. Két hete még gondnokként dolgoztam itt, de voltak kisebb mozgások mifelénk. A tanári kart, megboldogult karhatalmista nagyapám szavajárását idézve, rendesen megtizedelték. Hiába figyelmeztettem őket korábban, nem kéne engedetlenkedni, a fizu miatt Brüsszelt szidják meg a szankciókat, ne mást, amúgy pedig nem mindegy nekik, hogy milyen tankönyvből olvasnak fel, de nem hallgattak rám, azt mondták egy portás (GONDNOK, az anyátok úristenit!!!) ne dumáljon bele az értelmiség dolgába. És tessék. Ők már sehol nincsenek, én pedig itt állok büszkén, egyenes derékkal a katedrán. Anyám mondta mindig, különb vagy te mindenkinél, többre vagy hivatott annál, mintsem hogy zárakat olajozz, kazánt fűts, meg krétát vigyél a termekbe. Jut eszembe, ebben a hónapban még nem jött kréta. Szivacs sem. Mindegy, a tankerülettől húsz perccel ezelőtt hívtak, hogy holnaptól osztályfőnök leszek. Négy osztályban. Állok elébe.

De nem is erről szeretnék beszélni. Minek is, a mi házunk táján nincs semmi látnivaló. Bezzeg a csodálatos janicsárképzőben, a Hunyadi gyerekről elnevezett, száz százalékig független, abszolút semleges, a pártpolitikától fényévnyi távolságra lévő iskolában!. Az elitközpontban. Vagy ahogy magam szeretem becézgetni, a csúcsragadozók házikeltetőjében. A nagybetűs Kollégiumban. A Mátyásban.

Tisztelem, becsülöm őket, bár ott taníthatnék én is, nem türelmetlenkedek, kivárom azt is, de akár gondnoknak is elmennék oda, mert nagyon tetszik amit csinálnak. A fizetés is pörfekt. És minden döntésükkel egyetértek. Most például azzal, hogy a szállodák után három vitorlást is szeretnének szerezni a kolesznak. Igazuk van! Egy magára valamit is adó, közpénzből működő alapítványi intézménynek szüksége van hajóra, éppen úgy, mint hotelekre. Szerintem ennél többre is, például egy focicsapat nagyot dobna a portfólión, vagy egy sugárhajtású Fokker, a Bombardier Global Express talán még jobb, de a három hajó egyszerűen snassz. Minden évfolyamnak külön hajó kell. Én ezt mondom. A vitorlás kezdésnek rendben van, de hosszabb távon tengerjáró szükséges. Olyan, mint amilyen annak a Lacinak van, hogy is hívják, jaj, nem jut eszembe a neve. Nem akarok mohónak tűnni, de oktatói múltam, tapasztalatom feljogosít arra, hogy merjek nagyot álmodni.

És hogy miért kell (szerintem is) hajókat venni a kollégiumnak? Nos, egy fényűző hajó több, mint motivációs eszköz. A leghatékonyabb pedagógiai módszer manapság: a diákok meglátják a pompás hajótestet, kezükkel tapintják a mahagóniból faragott berendezési tárgyakat, kabinajtókat, tüdejükbe szívják a friss tengeri levegőt, és máris érzik: ez nekik is kell. A leggyorsabb tanulási folyamat. Feszítő, kanos-koleszos potenciával, fiatalos agresszivitással, bámulatos cselvetésekkel szerzik majd meg. Akarni fogják a hajót, a fényűzést, a luxust. Az akarat diadala lesz, mikor ők is elindulnak azon az úton, amelyen példaképeik. A kollégium megálmodói hatalmas, már eddig is megbecsülhetetlen távolságot tettek meg. És remélhetően tanítványaikat, a jövő elitjét is kizárólag a szerzés mámora hajtja majd: hajó, Ferrari, luxusapartman. szállodalánc, föld, offshore bankbetét. Kikötő. Minden kell. Nekik is. Erre késztetheti hát őket a kollégiumi tengeri vitorlás. De ennél többről van szó. Egy ilyen hajó felerősítheti a diákokban a kollégium vezetése iránti kötődést, lojalitást is. Egy hajóban...mit is? Élethosszig tartó, eltéphetetlen kötelék. Apák és fiaik. Hát nem nagyszerű?

A hajó maga a szabadság. Kint lenni a kéklő vizeken, nézni a sirályokat, hallgatni egy végtelennek tűnő, a fedélzeten előadott nimfás furulyakoncertet. Bizsergetően szép. Az elődök erről is sok gyönyörű, mámoros emléket tudnak felidézni a diákoknak.

Én tehát azt mondom, a kollégium csak nyugodtan szerezzen vitorlást, menjenek vele kirándulni, világot látni, tanulják meg a kiválasztott, szigorúan ellenőrzött kollegisták, hogy csak akarni kell, de azt kurvára. A csicskákkal pedig nem kell törődni.

Na, megyek. Csengettek. Kezdődik a tornaórám.