Ma reggel Alain Delonnak érezhettem magam. Nem, inkább Kásás Tamásnak. Egy benzinkúton történt. Töltés után. A kasszánál. A Nő a gépnél állt. Mélyen a szemembe nézett. Szenvedélyesen. Aztán megszólalt.
- Szia édes!
- Jó reggelt.
- Neked is, drága.
- Ötös kút - mondom, kezemben tartva a kártyát.
- Dugd be.
- Bedugtam.
- Ügyes vagy.
- Köszönöm.
- Én köszönöm neked , édes.
Ekkor vettem észre, hogy a pénztárosnő barna haja eltakarta a lényeget. A fülhallgatót. A nő, miközben fizettem, végig rám nézett ugyan, de valakivel mással beszélt. Mielőtt elléptem volna a kasszától, még annyit mondott, "csodálatos voltál ma hajnalban, édes..."
