- Készüljenek,
hamarosan felmegyünk. Mindenki itt van?
- Igen.
- Gyorsan fussuk
át a névsort, nehogy valaki kimaradjon. Szuper, minden stimmel, sőt még egy
kicsivel többen is vagyunk. Most arra kérek mindenkit, hogy emelje fel, vagy
tolja el a sírkövet.
- Én nem bírom.
Nem mozdul.
- Segítek a néninek,
tessék várni.
- Klára. Kérhetem,
hogy a néni helyett inkább a nevemen szólítson?
- Persze, és ne
haragudjon az udvariatlanságomért, de nem tudtam elolvasni a nevét. Lekopott a
felirat a kőről.
- Halmos Gézáné, született
Rezes Klára, 1896. december - 1976.
május.
- Szép, nagyon
szép kor. Nekem sajnos nem jutott ennyi
idő.
- Ön mikor ment
el?
- 2004-ben.
- Hány évesen?
- Negyvenegy.
- Jaj. Képzelem
mit élt át a családja!
- Szerencsére ők akkor már itt voltak.
- Szent ég!
Mindenkije meghalt?
- Mindenki. Apám,
már bocsánat, de totál hülye volt, spórolni akart az idővel,, ezért nem vitte
bevizsgáltatni a gombát, anyám pedig gyorsan megfőzte, bekajáltak, aztán....
- És maga?
- Én a saját
hülyeségemnek köszönhetem, hogy itt vagyok. Rosszkor, rossz helyen szólaltam
meg. Mindig sokat járt a szám, de akkor nagyon nem kellett volna.
- Mi történt?
- Hagyjuk.
- Kérem, mesélje
el!
- Semmi különös.
Csúnyát mondtam valakinek, erre agyonvert.
- Hol?
- Vácon.
- A főiskolán?
- Klára néni
nagyon kedves, de nem jártam főiskolára, még az elemiből is kimaradtam
hetedikben. Börtönben voltam. Ott ültem csalásért.
- Hát, nem
irigylem.
- Ha
újrakezdhetném, ügyvédnek tanulnék.
- Én hiszek a
feltámadásban és abban, hogy magának is lesz még új élete, akkor pedig biztosan
ügyvéd lesz, vagy közéleti ember. Látom a szemén.
- Legyen így! És
köszönöm.
- Akkor most levenné
rólam a sírkövet?
- Persze, már
emelem is.
- Nagyon nehéz,
fekete bazalt.
- Nem ez a baj,
hanem az, hogy rádőlt egy fa.
- Jaj szegényke,
mennyit kell dolgoznia.
- Az ügy a fontos,
ilyenkor nem érzek fáradtságot.
- Ennyire elég
lesz, ezen a résen már ki tud húzni.
- Tessék adni a
kezét!
- Adom, de
óvatosan, mert nagyon rossz állapotban van. Csontrikulásom is volt, most meg
már alig merek hozzáérni.
- Pedig a kezére nagy
szükség lesz. Óvatosan csinálom. Így jó? Nem fáj?
- Mindig fáj, de
próbálok nem figyelni rá. De hova is megyünk most?
- Először
kimegyünk a parkolóig, onnan buszokkal visznek majd tovább. A Hősök terén
különválunk, onnan mindenkit a megadott körzetbe visznek az aktivisták. Hol is
lakott Klárika?
- 12. kerület.
Közel a farkasréti temetőhöz.
- Akkor Klári néni oda megy. Emlékszik még? Szép hely. Elit
környék volt már akkor is.
- Igen, emlékszem, tele volt
pártemberekkel, meg egykori horthysta tisztekkel, de én mindegyiket utáltam.
- Gondolom ezért
nem akarta, hogy ott temessék el.
- Ezért persze, ám el kell ismerni, nagyon jó ott a levegő.
- Klári néni,
megvan még a személyije?
- Hogyne, azt mindig
magamnál tartom.
- Nem ment tönkre?
Olvasható rajta a cím?
- Kicsit rongyos,
de csoda, hogy ennyi idő elteltével is még egyben van.
- Csináljunk újat?
- Miért kellene
új? És pont nekem?
- Azért, hogy még
véletlenül se legyen gond.
- Velem már 1976. óta semmi gond.
- Tudom Klári
néni, de ma nem szabad hibáznunk.
- Mi is pontosan a dolgom?
- Elmegyünk oda, tudja,
korábban kapott erről tájékoztatást, Klári néni bemegy, leszavaz, és jövünk is vissza
ide.
- Nem fognak
kérdezni tőlem? A ruhám is dohos, át kellene öltöznöm.
- Erre valóban
gondolnunk kellett volna, de higgye el, nem fognak akadékoskodni. Azt ígérték,
ha mi megyünk be, akkor úgy tesznek, mintha ott sem lennénk.
- Azért van bennem
izgalom.
- Ne legyen. Amit
tudunk megteszünk. Ezren vagyunk, vagyis most már ezertizenketten, és ki tudja
hányan csatlakoznak még hozzánk a nap folyamán. Lehet, hogy éppen rajtunk múlik
majd a győzelem.
- Imádkozom, hogy
győzzünk. Mondtam a férjemnek, jöjjön velem ő is, de hallani sem akart erről.
Mindig ilyen volt, passzív.
- A legfontosabb
az, hogy Klári nénire számíthatnak. És persze rám is. Egyébként azt ígérték, ha
győzünk, akkor a mi sírkertünket biztosan felújítják, és járda is lesz a
sírunkig.
- És leveszik a
rám dőlt fát is?
- Mindent
megcsinálnak.
- Rendes fiúk
ezek.
- Nagyon. Akkor,
indulhatunk?
- Indulhatunk. De
hogy is hívják magát fiatalember?
