SÁTÁNDOMBI ETEL A NŐK MEGMENTŐJE

Sátándombi Etelka idén tölti be a kilencvennegyedik életévét. Remeg a keze, kezeletlen Parkinson, szinte alig lát,  járókerettel tud csak menni, de legendája vármegyéken túl még ma is él, és élteti az agg asszonyt. Sátándombi az utolsó képviselője egy letűnt kornak, mikor a megesett gyereklányok, cselédek, úrasszonyok csak tőle remélhettek megváltást. Angyalcsináló volt, aki azóta sem felejtett semmit. Döngölt padlójú, sötét konyhája ma is olyan, mint régen. Középen van a fémvázra helyezett lavór, mellette pedig a rozzant ágy. Az eszközöket a kredenc fiókjaiban őrzi. 

A várostól távol eső tanyán megállt az idő. Kopasz tyúkok kapargatják a szikes baromfiudvart, a porta ajtajában pedig vak macska várja a semmit. Sátándombi alig érintkezik emberekkel, csupán a tanyagondnoki hálózat munkatársa kopogtat be hozzá, minden héten egyszer. Tőle tudta meg, hogy megint bajban vannak a nők, mert már alig van olyan kórház, ahol szülni lehetne.

Sátándombi Etel ravasz asszony, azonnal megértette, megint eljött az ő ideje. Megkérte a tanyagondnokot, legközelebb hozza magával Kereplyés Margitot és Kárász Erzsébetet, régi barátnőit. Egy hét múlva mindketten ott ültek Sátándombi mellett a lócán. Félszavakból is megértették egymást. 

A homokdombok közt rejtőző tanyán azóta nagy a forgalom. Naponta öt-hat alkalommal jön a mentő, az asszonyok pedig a sziréna hangját hallva azonnal melegítik a vizet, készítik elő a konyhát. A fészert, nehezen ugyan, átalakították, az lett a kórterem, a kismamák a szülés után három napig ott pihenhetnek.

Sátándombi azóta beindította a bábaképzést, bővítette a tanyát, és ha így mennek tovább a dolgok,  angyalcsinálást is vállal megint.   

BOTOND

Szigetszentmiklóson látogattam meg a Zöldesi családot. Takaros házukban élnek fiúkkal, a most harminckét éves Botonddal, aki a napokban tért haza külföldről. Az elmúlt időszakban Elon Musknál dolgozott, Teslákat tesztelt és programozott, azt megelőzően pedig a Boeing 747-es gyártóüzemében, a hajtóműfejlesztésnél kapott állást. Járja a világot, szó szerint kapkodnak érte a cégek. Még sosem volt munka nélkül, segélyre nem szorult. Idehaza is számos helyen megfordult már, és mindenhol maradéktalanul elégedettek voltak vele. Őt nem érintik a folytonosan változó, drasztikus munkaerőpiaci kihívások, minden területen megállja a helyét. Ha kell targoncát vezet egy raktárban, következő héten bankban hitelbírálattal foglalkozik, máskor általános iskolában tanít, vagy éppen beteghordóként segít az egészségügyben. A mai világban ritka az ennyire univerzális munkavállaló. Tizenöt diplomája van, legalább száz OKJ-s bizonyítványa, mindemellett harminchárom nyelven képes kommunikálni. Fiatal kora ellenére máris hihetetlen tudás birtokában van. Mindezt a szüleinek köszönheti, akik három évtizeddel ezelőtt felismerték, ha a fiuk talpon akar majd maradni, mindenre fel kell készíteniük. Éppen ezért szigorú menetrend szerint tanították, valósággal beprogramozták. Játékokat sosem kapott, gyerekközösségbe nem járt. Nevelése eltért a hagyományostól. Tudatosan nem babusgatták, szigorúan mindig a következő a feladatra koncentráltak. Vendéglátóim végül büszkén mutatták be fiukat, Botondot, aki hang- és távvezérléssel működik. A szemgödrébe ültetett kamerák segítségével tájékozódik, az apróbb tárgyakat pedig lézerrel tapogatja le. A kávét is így szolgálta fel, majd apró kerekein kigördült a szobából.

GELLERT KAPOTT TÖRTÉNETEK (11.) ANNÁCSKA

Nagy öröm érte a Szolnokon élő Pázsit családot. Megszületett kislányuk, Pázsit Anna, aki három évesen jött a világra. A tizenkét kilogrammos gyerek egészséges, beszél és a születését követő napon máris a bölcsödében játszott a többiekkel. Édesanyja a helyi lapnak elmondta, Anna érkezését ugyan korábbra várták, de nem voltak türelmetlenek, nem siettették az érkezését. Az elmúlt években ugyan többször is úgy tűnt, hogy Anna elhagyja a biztonságos anyaméhet, ám a szülési fájdalmak mindig kedden, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap jelentkeztek. Azokon a napokon az orvoshiány miatt nem lehet szülni Szolnokon, más városba pedig nem akartak menni, ezért Annával minden esetben megbeszélték, hogy várja meg a hétfőt vagy a szerdát, akkor bújjon elő, de az öntudatos Annácska erről nem vett tudomást. A Pázsit házaspár szerencsére nyugodt maradt, érezték, előbb vagy utóbb Anna is elfogadja a két optimális időpontot. Végül szerdán, nem sokkal éjfél előtt megszületett, igaz, ha néhány percet késik, talán megint évekig kellett volna várniuk.