Éjjel érkezett. Mint mindig. Olyan, mint egy kódorgó macska. Akkor megy haza, ha éhes. Vagy ha szexre vágyik. Legutóbb huszonhat évvel ezelőtt járt a lakóparkban, de mindenre emlékezett, így nem jelentett gondot a számára halkan behatolni a házba. Átvágott a kerten, majd óvatosan eltolta az üvegajtót, és máris a hálószobában állhatott, rég nem látott szerelme ágyánál. Kesztyűs kezével megcirógatta a nő arcát, majd kanosan a fülébe búgott.
- Phyllia Amontenész, imádott nőm, visszatértem hozzád.
A álmatlanságban szenvedő szépség, mintha csak áram rázta volna meg, azonnal felült, és a háta mögé tette a nagypárnát.
.
- Te vagy az, Suta?
- Igen, én. Hát nem feledtél el, Phyllia.
- Emese. Vagy összekeversz valamelyik nőddel? Mi ez a hülye név, hogy Phyllia?
- Gyönyörű név. A szenvedély és tűz ötvözete, a galaxisok összeolvadása.
- Hol a francban voltál Suta?
- Messze. Nagyon messze.
- Eszedbe sem jutott, hogy hívj, vagy írj egy sms-t?
- Akartam, de nem lehetett. Állandósultak az űrviharok.
- Ja. És ezt higgyem is el?
- Hidd. És az erényedet megőrizted-e számomra, Phyllia?
- Emese. Nem voltam férfival, amióta eltűntél a bögölyi Magyarok Nyilai fesztiválon.
- Mennem kellett. Most azért jöttem, hogy átvegyem a megérdemelt Kossuth-díjamat. És van még egy meglepetésem a számodra.
- Elegem van a hülye meglepetéseidből, Suta.
- Az új nevem Spriális Attumus Argamednon.
- Meg sem tudom jegyezni.
- Lesz rá időd. Kérlek, ismerkedj meg a barátaimmal.
Emese azt hitte hatott végre az altató és mindezt csak álmodja. Az ágya körül zöldes, sikamlós testű, fura fejű lények álltak, szemük pedig úgy világított, mintha ledes biciklilámpák lennének.
- Kik ezek, Suta?
- Az Omon birodalom vezérei. Atmophorsos nagyúr és testőrei. Köszönj nekik szépen.
- Hogy kell?
- Egyszerűen.
- Jó estét uraim. Megkínálhatom Önöket valamivel? Kávé?
- Nem kávéznak.
- Sör?
- Azt sem isznak.
- Mi lesz most? Adjak kókuszos kekszet?
- Ne aggódj, nem lesz gond. Tetszel nekik.
- Miről beszélsz, Suta? Mi ez itt?
- Lánykérés.
- De már házasok vagyunk. Vagyis voltunk.
- Ahova most megyünk, ott nem ismerik el a földi házasságot. Az Omon birodalomban kell törvényesítenünk.
- Hol?
- Az Omonban. Öltözz gyorsan. Tíz perc múlva felszállunk.
A tévében, a retro kábelcsatornán egy régi rockzenekar felvételeit adták, Suta egykori együttesének legnagyobb slágereit. Senki sem nézte a műsort. Emese Phyllia felkapott magára egy könnyű nyári ruhát, majd ő is eltűnt a kertben rájuk várakozó repülő csészealjban. Hetven fényévnyi távolságra innen, boldogan mondta ki az igent. A nagy sietségben a Kossuth-díjat az éjjeliszekrényen felejtették.
Befalazott lélek blog, Földöntúli szerelem (első megjelenés 2018. szeptember 12.)
