KELL EGY CSAPAT!

Miki nem mosodás, hanem oligarcha. Amolyan helyi pénzember. Korábban uzsorázott, szőkített, használt cirkókkal és németből hozott dízelekkel üzletelt, de aztán egy benzinkút mellett megtalálta egy ismert oligarcha jangcei díjnyertes macskáját. Azóta van aranyélete a Mikinek. Három misit kapott zsebbe, további négyet pedig, amikor másodjára szedte fel valahol a kódorgó dögöt. Ezt követően már napi 24 órában bízták rá a macskát, vigye oltatni, furikázza a tenyésztőhöz. utána fűtött kocsival kozmetikushoz. A bizalom bűvkörének köszönhetően pedig Miki hamarosan jelentősebb melókat kapott. Stadiont építhetett Szurokszentivánon és Petnebaktán, utána pedig evezős tórendszert Csengettyűsotlakán.

Miki, némi porral az orrában eldumálta, másodjára már ő vitte (lopta) el a macskát. Ebből is kitűnik, van érzéke a bizniszhez. Most pedig egyetlen lépésre van attól, hogy végre a saját jogán, érdemei elismeréseként maga is olyan legyen, mint a macskás oligarcha. A rend nélkülözhetetlen, sziklaszilárdságú oszlopa. Mentelmi joggal bíró, feudális előjogokat élvező, feddhetetlen múltú és jelenű lovag. Ehhez azonban kell egy csapat.

- Zsombor, hogy néz ki a fogad? Melyik barom ütötte ki? A Zabrák? Hányat ? Ötöt? Ez nem ember.

Miki sajátos észjárását nehéz követni. Oligarcha társainak is hosszan magyarázta, mit jelent a PJE. És persze azt, hogy nincs mindig meccs a tévében. Mi van, ha éppen akkor nincs? Dráma. Így már minden érthető. Gyorsan összejött a pénz, kezdésként laza négyszáz millió dologi kiadásokra, fogpótlásokra, így pillanatok alatt megalakulhatott a Preventív Jégkorong Egylet.

Két csapattal indultak, a Pengékkel és az Acélbikákkal. A tévés stáb megszervezését rábízták a legendás Nemeskos Ákosra, az oligarcha tévéket jégszívvel és vasmarokkal irányító jogászra.

- Ákos, akkor tudsz negyven kamerát biztosítani?
- Ja, nem gond.
- A legjobb operatőrök és mérnökök dolgozzanak, élethűnek kell lennie minden apró mozdulatnak. A lassításokra külön figyeljetek, mert az imádja.
- MIkor lesz az első?
- Hat körül. Készüljünk fel a helyzetre. Ha veszít, leroskad a tévé elé és meccset néz. A fiúk tudnak mindent?
- Kaptak eligazítást.
- Figyeljétek a híreket. Minden azon múlik, milyen döntés születik. Ha bukik, kezdjetek, mert azonnal kapcsolunk a pályára.
- Értjük, Miklós.

18 órakor vált kritikussá a helyzet. A Pengék és az Acélbikák kezdősora a megbeszélés szerint ekkor már a pályán volt. A közvetítővonal is hiba nélkül továbbította a jeleket.A csapatok energikusan kezdtek. A preventív jégkorong derby első félidejét a Pengék nyerték, az Acélbikák azonban a másodikban egyenlítettek. Végül büntetők döntöttek. A célszemély laptopon nézte a meccset. Nagyon élvezte. Lába végig az asztalon volt. Mindenki megnyugodott. Semmi sem változott. És ez a lényeg. Hogy ne változzon semmi.

Mikit, a közvetítés másnapján, szűk körben, egy tengerjáró jacht fedélzetén lovaggá ütötték. Felszabadultan és önelégülten nézte a szinte már giccsesen izzó, aranyló Napot, s közben eszébe jutott egy focibolond mosodás a múltból. Minariknak hívták és nem vitte semmire.

KETTEN A BUSZON

Döbbenetes élményben volt részem. Ma délután történt. Kettő felé. A 149-es buszon. Még most sem igazán értem az egészet. Egész nap úton voltam, de ilyet sehol nem tapasztaltam. A villamoson, metrón, trolibuszon azt láttam, az emberek előre görnyednek és az okostelefonjukat nyomkodják, vagy üveges tekintettel bámulnak egy nekik tetsző pontot a koszos ablakon, vagy éppen a jegykezelőn. Egyébként néma csend, senki nem néz senkire.

Bezzeg, ők ketten, a 149-es járaton....

Ott ültek hátul. Egymás mellett. Egy fiú és egy lány. Szerintem 16 évesek lehettek. Furcsák voltak. Nagyon furcsák. A srác füléből nem lógott ki elektromos vezeték. A lányéból sem. A kezükben nem volt semmi. Se okostelelefon, se tablet. A lány a fiú felé fordult. A fiú a lány felé. Mozgott a szájuk. Beszélgettek. Egészen hihetetlen történet.