Már akkor késésben volt, amikor azon az undok februári hajnalon a szülész-nőgyógyász masszázsának köszönhetően beindult a szíve, az ereiben lassan lüktetni kezdett a vér, a hamuszürke arcocskája pirulni kezdett, így pár másodperccel később az anyja és a jelenlévő kórházi szakmberek nagy megkönnyebbülésére végre felsírt, az ügyeleti naplóba pedig beírhatták: sikeres élveszülés. A komplikációkról, tartva az esetleges központi vizsgálattól, nem tettek említést. Lényeg, hogy megérkezett, igaz, három héttel a prognosztizált nap után.
Az élete, tekintve a ráérős, késleltetett világrajövetelét, egy hosszú és végtelenül kínos lemaradástörténetté állt össze, csupa elszalasztott lehetőséggel, ezernyi rosszul felismert helyzettel és az azokra adott döbbenetesen pocsék válaszokkal, amelyek egyre jobban lelassították az érvényesülésért folytatott versenyben, mígnem ráeszmélt: elment mellette a világ.
Ez persze önmagában még nem olyan tragédia, hiszen mindenki mellett elmegy a világ, és még csak észre sem veszik, ugyanolyan bárgyú módon boldogtalanok, mint azok, akik már tudják, menthetetlenül sodródnak a teljes jelentéktelenségbe. Kékharisnyás barátnői a nekik járó énidőben szervezett közös kocsmázásaik során még véletlenül hagyják ki a kötelező okoskodást, elmondják neki, nem az idő, az ember múlik.
Sziszi idén lesz harminckettő, de a szakmájában már haszontalan vén kurvának tartja a sikeres és magát nélkülözhetetlennek vélő huszonéves kollektíva. Sziszi az évek során valóban lelassult, a lehetőségek száma a nullára redukálódott, és amilyen kényelmesen arisztokratikus, az utolsó nagy esélyt sem vette észre, pedig a főnöke behívta magához, folyamatosan dicsérte, majd cirógatni kezdte az arcát, és ott lent. Nem tudott kedves lenni, pedig manapság az ilyenfajta, racionálisan irányított viszonosság felgyorsíthatja a dolgokat.
A hidegséget érzékelve már a főnöke is hülye kurvának nevezte, akinek semmi sem jó, majd két hónapnyi végkielégítést ígérve neki, felajánlotta számára a távozást. Ezzel a lehetőséggel bezzeg gyorsan élt és távozott.
Pechére pont abban az időben, amikor kitört a járvány. Akit addig még nem rúgtak ki a munkahelyéről, megtették most.
Sziszinek fogalma sem volt hogyan tovább. A szakmáját, érthetetlen ugyan, hogy miért, még mindig szerette, de érzelmi-szellemi állapotát tekintve menthetetlenül lelassulva csak arra volt képes, hogy belássa, a médiavilágban, és persze a karanténba szorult internetes művilágban totális a túlkínálat. Mindenki nyüzsgött, mutatta magát, a karanténban a sztáríró is sztárriportert játszott, a bizalmaskodás napi tevékenységgé vált, mekkora durranás, ha a kegyetlen rendező emberi arcát villanthatják fel a monitorban, lájkolták is, mi az amit nem mondtál még el magadról eddig, de itt és most el fogod, mert mi ugye jóbarátok vagyunk, hallgatunk, látod, isszuk a szavaidat, csak mesélj, médiás házaspárok vetekedtek a ki a jobb fej a karanténban? játékban, egyszóval Sziszi nem tudta, lehet-e, maradt-e még neki akárcsak egyetlen dobása is az életben.
Persze. Miért ne lehetne? Mindenkinek jár 15 perc hírnév.
Egy kiégett, még nálánál is jobban lelassult, valójában már évekkel ezelőtt leállított kollégája segített neki az újrakezdésben. Ötletet adott. Mivel a lakástalkshow már létező műfaj, meglévő, díjakkal elhalmozott műsor, az alany ott ül a riporter ágyán, cipő nincs rajtuk, teáznak és lelkiznek, az embernek már a látványtól sírhatnékja van, a végtelenül unalmas alanyoktól szintén, aztán van ugye beköltözős műsor, ahol a riporter becuccol az alanyához, ennél közelebb kerülni (testileg-lelkileg) a kiszemelt hírességhez szinte lehetetlen. Vagy talán mégsem?
Így született meg az új platform a "Bújj mellém!", ez a merészen bevállalós tartalomgyártás, Sziszi utolsó, nagyon nagy dobása. Nem csinál mást, mint meztelenül várja az alanyát az ágyban, aki a fürdőszobából lép be a hálóba, lassan jön, ezidő alatt narrációban életrajzi adatokat közölnek róla, majd amikor Sziszi ágyához ér, leveti a köntöst és csupaszon becsusszan Sziszi mellé. Ő finoman, rendkívül nőies mozdulattal megemeli a paplant, ezzel segítve alanyát a befekvésben. Arcuk egészen közel kerül egymáshoz, így beszélgetnek. Érzik egymás leheletét is. Ez valami egészen új minőség, lélekflow, totális feltárulkozás, levetkőzés. Semmi sem marad titokban. Ha túlságosan belemelegednek a beszélgetésbe, akkor lekapcsolják a fejlámpákat. Csak a hang marad. Eddig minden adás így ért véget.
Sziszi behozta a lemaradást. Képtelenség neki ellenállni.
