Nem készült fel Amerikára. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy kulturális sokkhatás érte, mert általában minden iránt teljességgel közönyös, ezt pedig az arcárai kiülő szívfájdító spleenje még feltűnőbbé teszi. Neki édesmindegy, hogy a Ferdinánd hídon, vagy a Golden Gate pillérei alatt teszi-e meg szokásos napi sétáját. Úgy tűnik, ez már így marad, vagyis Julius Etyeki leragad San Franciscóban. Innen már semmi kedve tovább cuccolni, repülőre ülni, vagy autózni végtelen országutakon, aztán megint elölről kezdeni mindent egy vidéki porfészekben. Végtére is nem rossz hely ez, a hídról mindent látni, és hát azok az óceáni illatok...
Ha létezik amerikai álom, és ez nem csak szóbeszéd, ócska legenda, akkor Julius beteljesítette az álmot. Önmagához, a tudásához, a benne rejlő szűken mért tehetségéhez képest mégis csak elért valamit. Nem is keveset. Békésen és gondtalanul (anyagi és érzelmi biztonságban) éli hétköznapjait. Nem sokan mondhatják ezt el magukról a Ferdinánd híd környékén élők közül.
Pár hónapja érkezett az Újvilágba, az ígéret földjére. Még minden új neki. A színek, Kalifornia klímája, az emberek, a kavargó, hangos nagyváros. Irigylésreméltó nyugalommal veszi birtokba életének új színterét. Julius Etyeki, vagyis Etyeki Gyula élete kész regény.
Szüleiről semmit nem tud. Azt is homály fedi, hol és mikor jött a világra. Tinédzser éveiben puskával meglőtték. Erre sem emlékszik. A lábába fúródott lövedék a mai napig ott van a testében, benne az izomban, de ez is csak akkor derült ki, amikor rutinvizsgálatra ment. Ki a franc ereszthetett bele egy golyót? És miért? Fojtogató bizonytalanság. És ki adta neki az idióta Römi nevet? A családja lemondott róla. Más magyarázatot ugyanis nem találni arra, hogy Römi miért élt nevelőotthonban, amit a felnőttkorában megismert társa inkább menhelyként emleget.
Römi eseménytelenül is tartalmas életét egy mindent elsöprő, addig ismeretlen szenvedély alapjaiban rengette meg. Szerelem volt ez első látásra. Römi még abba is beleegyezett, hogy nevet változtasson, így lett belőle Gyula. Etyeki Gyula.
Amerika sem Gyula döntése volt, hanem a szerelméé, akivel már a megismerkedésük estéjén azonnal összeköltözött. A nő, amerikai-magyar állampolgár, sok évvel ezelőtt tért vissza Magyarországra, abban bízva, hogy a felsőfokú képzettségének megfelelő, jól fizető állást talál magának. Talált, de aztán a munkaadónője, nincs rá jobb szó, és ez persze csak puszta találgatás, a Covid-19 járvány okozta gazdasági összeomlás miatt bekattant és kis híján megverte. Leírhatatlan szerencse, szinte isteni adomány, hogy a sors összehozta Gyulával, aki végtelenül békés teremtés.
Immár együtt mentek vissza az USA-ba. A nő azonnal elhelyezkedett. Két kézzel kapkodnak utána, remekül keres, és ehhez végre nem kell agyonhajszolnia magát. Van ideje magára, és persze Gyulára, akit póráz nélkül sétáltathat a Golden Gate hídon.
