TIBOR MEGINT SZART SZIPPANT

A hagyományos szarszippantás technológiája csődöt mondott. Talán emlékeznek még Tiborra a tettrekész iparosra, aki egy öreg IFA-val járta vidéket és takarította a mocskot mindenfelé. Budikkal kezdte, onnan szívta ki a beltartalmat, de aztán egy brutálisan lerendezett (ki nem fizetett) meló után kiterített mindent az adós teraszára, ám a fenyegetés hatására végül annyira bepöccent, hogy az őt szidalmazó helyi kádert beszívta az IFA szennytartályába. Utána csend lett. Félelmetes, nyomasztó csend.

Az esetnek híre ment és Tibit egyre többen kérték fel szippantásra. Helyi kiskirályok, feudális hűbérurak, műköröm építő földesasszonyok tűntek el a gép gyomrában. Tibor éjjel nappal dolgozott és úgy tűnhetett, megtisztult a vidék, nem kell már félni senkitől.

Tibor szép kis vagyonra tett szert, de szaknyelven szólva őt is elérte a kiégés szindróma, így eladta az IFA-t és visszavonult. Békésen élt és utazgatott a megtakarított pénzből, ám egy lidérces keddi napon névtelen levelet kapott. Ismét a segítségét kérték. Mint megtudta, a korábban eltakarított személyeknek sikerült megszökni a fekáliás telepről (bizonyára akadtak segítőik), majd visszatértek oda, ahol korábban Tibi beszívta őket a csőbe. A szorgalmas iparos szakmai hiúságát bántotta, hogy félkész munkát végzett, ezért egyheti töprengés után ismét elővette a pincéjében őrzött régi szippantós szerelését, nadrág, kabát, sapka, szerencsére nem hízott meg, jó volt rá mind, majd elkezdte böngészni a szaksajtót. Nem kellett sokáig keresgélnie, mert talált egy viszonylag jó áron kínált szippantós kamiont, a legmodernebb gépet. Megvette.

Holnap reggel kezd. Hogy hol, azt a titkárnőjével sem közölte, mert most már biztosra akar menni, ezért titok övezi útjait. Tibor immár tudja, a hagyományos szarszippantásnak vége, új eszközökre és módszerekre van szükség. Nehéz munka, egyedül nem fogja bírni.

FALÁNKSÁG

- A laboreredmények egészen jók.

- Vérnyomás?

- Rendben.

- EKG?

- Kitűnő.

- Akkor kezdhetem az altatást professzor úr?

- Semmi értelme.

- Én nem látok kockázatot. Nem is szükséges nagy dózis.

- Mondom, nincs értelme.

- De ha nem kezdjük meg a műtétet, elveszíthetjük a beteget.

- Így is, úgy is menthetetlen.

- De ez egy jól feltárható hasüreg, a bélelzáródás még nem drámai.

- Honnan hozták be a beteget?

- Egy vendéglőből.

- És miért hozták be? Miért?

- Rosszul lett, akkor hívtak hozzá mentőt.

- Nem ezt kérdeztem.

- Mire céloz professzor úr?

- Na mire?

- Esik a vérnyomás professzor úr.

- Látom.

- Mi legyen?

- Induljunk ki abból, miért van itt a beteg. Vendéglőből hozták....

- Igen onnan. És?

- Valóban nem érti kolléga?

- Nem.

- Mit csinált ez a jóember a vendéglőben?

- Nyilván evett.

- Na látja, tud maga.

- Ettől még megkezdhetnénk a műtétet.

- Kolléga, ebből fegyelmi lesz.

- Összeomlott a keringés.

- Ennek így kell történnie.

- De professzor úr!

- Ne professzor urazzon! Gondolkodjon végre!

- Leállt a szív!

- Nem kellett volna ennyit ennie a betegnek! Ez nem is evett, hanem falt!

- Mi köze ennek az egészhez? Újra kell élesztenünk.

- Álljon már le végre! Az egyetemi és egyházi tanács elé viszem az ügyét.

- Nem lélegzik a beteg.

- Ötös szindróma. Falánkság.

- Nem tudom visszahozni.

- Hagyja már békén. Ez az ember bűnös, elkövette a hét főbűn egyikét a falánkságot.

- Meghalt.

- Helyes. Az Úr döntött a sorsáról. Takarják le és vigyék le a hűtőbe.

- Mit mondjak a hozzátartozóknak?

- Itt vannak?

- Igen, kint ülnek a folyosón.

- Nem kell mondani semmit. Hívja le őket a kápolnába. Ott majd megvilágosodnak.

A LIGET HŐSE

- Hogy érzi magát? Jobban van egy kicsit?

- Gyengének érzem magam. Szédülök.

- Feküdjön nyugodtan. Most már jó kezekben van.

- Mennem kell.

- Maga most nem megy sehova. Pihennie kell, lehetőleg ne kelljen fel az ágyból.

- Vécére kell mennem.

- Majd hozunk kacsát. Juditka, hozzad gyorsan!

- Hol vagyok?

- Kórházban.

- Kórházban? Én? Mi történt?

- Semmire nem emlékszik?

- Semmire.

- Liget?

- Milyen liget?

- Városliget.

- Nem rémlik. Ki volt a ligetben?

- Maga.

- Én?

- Maga.

- Gyerekkoromban jártam ott utoljára, apukámmal csónakáztunk a tavon.

- Biztosan szép gyerekkora volt.

- Meg etettem a kacsákat. Apám vattacukrot vett nekem, így sétáltunk kéz a kézben.

- Nagyon szép.

- Most is csónakáztam?

- Most nem.

- Hát akkor?

- Harcolt.

- Én?

- Persze. Maga egy hős. Példakép.

- Nem értem.

- Nem baj. Az a lényeg, hogy mi tudjuk.

- Mit kerestem ott?

- Küzdött.

- Ki ellen?

- Egy amazon ellen.

- Amazon?

- Ligetvédő. Nagyon agresszív, veszélyes nő.

- Nem emlékszem. Mit csinált?

- A keze nem fáj?

- De, nagyon.

- Így sem dereng semmi?

- Semmi.

- Nekiment az az amazon.

- A kezemnek?

- Annak. Szerencsére magának olyan vastag és erős karja van, hogy nem tudtak benne kárt tenni.

- Mi lett a nővel?

- Nekivágódott magának, majd elájult. Szerintünk szimulált. A maga barátai már megtették a szükséges lépéseket.

- Mit ?

- Feljelentették, Reméljük hűvösre kerül majd.

- Velem mi lesz?

- Magának most nyugalomra van szüksége. A szteroidos izomépítő szereit továbbra is szedheti, de egyelőre nem mehet edzésekre.

- De ebből élek.

- Ne aggódjon, semmi gondja nem lesz. Kap jutalmat és a példamutató viselkedéséért már felterjesztették emlékplakettre. Büszke lehet magára. De most pihenjen. És igyon sok vizet. És csengessen ha valamire szüksége van. Jó?

ÉGŐ ARCOK

- Fogadjuk nagy tapssal az újoncokat!

- Éljen! Szép volt fiúk!

- Eszednél legyél már, nők is vannak köztük, nem látod?

- Ne már! A főnök szerint ők  is fiúknak számítanak!

- Ha már szültek, utána. Érted? Utána.

- Hajrá!

- Bravó!

- Kedves barátaink, szeretettel üdvözlünk titeket a karéjban! Négy gondtalan év vár rátok, vagy még több, ez csak rajtunk, rajtatok múlik!

- Köszönjük.

- Szép munkát végeztetek, így immár ti is a családhoz tartoztok. Most jön a pihenés és a megérdemelt, jól megfizetett édes élet!

- Éljen!

- Bravó!

- Hamarosan mindent megmutatunk nektek, így azt is, hogy hol van a büfé.

- Koccintsunk!

- Mindjárt felbontjuk Zalkavári Máté jubileumi vörösborát, erre az alkalomra küldte Tokaj Hegyhátról, de előtte kiosztanám a BF flakonokat, amelyek nélkül egyetlen lépést se tegyetek. Az öregek már évek óta használják, nekik nagyon bevált, ezért nektek is rendeltünk.

- BF? Ez mi?

- Megértem az újoncok izgatottságát, de kérek mindenkit, hogy ne heveskedjen.

A BF, azaz a Burning Face egy olyan kozmetikum, amely meggátolja az arc égését. Történjék bármi, ha reggel befújjátok vele magatokat, akkor sosem fog égni az arcotokon a bőr. Ezt kezdetben érdemes használni, sőt kötelező, de egy-két hónap múlva már nem lesz erre szükség. Egyrészt vastagabb lesz az arcbőrötök, másrészt semmitől sem fog égni.  Nem árt persze néha szolizni, ehhez adunk bérletet a Papaya Virgin Solarba. És most ünnepélyesen befújunk vele minden újoncot, csakhogy teljes tagokká váljatok! Kié lesz az első égésmentes arc?

- Jenő Miskolcról! Tapsoljuk meg!

- Fújhatom?

- Megtisztelsz vele Imre bátyám.

- Éljen! Bravó!

- Bort!

- Sok sikert mindenkinek!

NEMZŐFORRÁS INTÉZET

- Buborékkal, buborék nélkül?

- Nélkül.

- Akkor egy mentes, ugye?

- Igen, mentes, köszönöm.

- Kávé?

- Jaj, dehogy, ma már kilencet ittam.

- Hogy bírja a szíve?

- Üt nagyon, de szerintem nem a kávé miatt. Izgulok, bevallom.

- Felesleges aggódnia. Gyorsan végzünk. Mikorra kell visszamennie a munkahelyére?

- 30 perc az ebédszünetem, fél egyig van időm.

- Addig végzünk.

- Az jó.

- Először is szeretném megköszönni, hogy eljött, szánt ránk  időt. Tudnia kell, hogy Ön az első ügyfelünk akivel, ha minden a terveink szerint alakul szerződést kötünk, szóval első partnerként szeretettel átadnám ezt a csekélységet.

- Zavarba hoz, de köszönöm szépen. Mi ez?

- Kukkantson bele nyugodtan a zacskóba.

- Nem tudom mik ezek, kis üvegek azt látom...

- Lingam és jónimasszázs olaj.

- Még sosem használtam ilyet. Arcra kell kenni?

- Hát oda is lehet, de nem oda szokták. Egyébként van használati utasítás hozzá.

- Otthon kipróbálom, de nem túlzás ez, harminc üveg mindegyikből?

- Az egyik a férjéé, a másik az Öné. Az intim pillantokra.

- Így is nagyon sok, de köszönjük.

- Múlt héten elpostáztuk Önnek a Nemzőforrás Intézet kérdőívét. Megkapta?

- Tegnap jött meg, őszintén szólva még nem nagyon volt időm elolvasni. Baj?

- Nem, természetesen semmi baj, így akkor egy-két dolgot személyesen is megbeszélhetünk.

- Kicsit sokan vannak itt a kínai büfében. Nem hallják mit beszélünk?

- Hallják, de nem értik. Találkozhattunk volna természetesen az intézetben is, de ott minden olyan steril, ez valahogy emberibb. És közel van a munkahelye.

- Igaza van, én aztán tudom, egész nap az irodában ülök a neonfényben. Vagyis most már a ledes fényben, de így is alig bírom. Jut eszembe, próbálta már az édes-savanyús, tojásos szecsuáni kelbimbójukat rizstésztával?

- Nem, de legközelebb megkóstolom. Köszönöm a javaslatot.  Úgy látom rohan az idő, ezért ha megengedi térjünk rá a tárgyra.

- Igen, sietnünk kell.

- Önnek ugye már van gyereke?

- Igen kettő. Ikrek.

- Ők, ha jól informáltak engem a kollégák, már elhagyták az országot, tehát nem élnek itt?

- Egyik sem, tavaly az érettségi után mentek el. Délelőtt ballagtak, este pedig már Németországban voltak. Ezek a fapadosok nagyon jók, gyorsak. Az áraik is viszonylag elfogadhatóak.

- Szóval akkor itt maradt gyerekek nélkül?

- Mit tudok tenni? Tizennyolc éves voltam amikor szültem őket, és harminchat évesen itt állok gyerek nélkül.

- És gondolkodott már azon, hogy ismét anya legyen?

- Ebből a fizetésből semmire sem tudok gondolni. Még jó, hogy az ikrek, Ágika és Mónika hamar találtak munkát, ők küldenek haza pénzt. Így is éppen hogy megélünk.

- Kedves Mária, azt hiszem az érdekeink közösek. Önnek anyagi biztonságra lenne szüksége, nekünk pedig gyerekekre.

- Hát, igen. Nem haragszik, ha mégis kérnék egy kávét? Szerintem lement a vérnyomásom.

- Dehogy, máris kérem. Csiang Hu legyen kedves egy presszót a hölgynek! Már itt is van. Cukrot?

- Igen, négyet, vagy inkább most ötöt, köszönöm. Finom.

- Örülök. Szóval a gyerekvállalás...ezzel kapcsolatban

lenne néhány kérdésem, és akkor a kérdőívet már nem is kell hazavinnie, hanem együtt kitöltjük.

- Ha Önnek így is jó...

- Persze. Az első kérdés, szokott-e szeretkezni a partnerével, és ha igen, milyen gyakran? Heti 5-7 alkalommal, heti 1-2, vagy havi 1?

- Évente egy, maximum két alkalom. De tavaly...nem is emlékszem, azt hiszen kimaradt.

- Hát, ebből nehezen lenne gyerek. A Nemzőforrás Intézet tudományos kollokvíuma kifejlesztett egy pasztillát, melynek rendszeresen szedése segíthet Önöknek is. Ezt a szerződés aláírása esetén ingyen biztosítjuk, egytől-három évig terjedő idő intervallumban. Egy dobozkával azonban most is tudok adni Önnek, próbálják ki nyugodtan.

- A férjemet ismerve, mire hazaérek már biztosan aludni fog.

- Erre is van megoldás. A Vénuszdomb Hotelben foglalunk Önöknek szállást három éjszakára, teljes ellátással. Természetesen mindent a Nemzőforrás Intézet fizet. Oda elmenne a férje?

- Megpróbálom rábeszélni, de mindig olyan elutasító.

- Jó hírként mondom, a Nemzőforrás Intézet partneri együttműködést kötött az Erotic Plastic Island nevű céggel, így a velünk  szerződésben álló párok minden vágykeltő eszközt, ruhadarabot, felnőttfilmet ingyen megkapnak.

- Mit kell mindezért tennünk?

- Lehetőleg egy éven belül orvosilag igazolt terhességet kell bemutatniuk a Nemzőforrásban, majd ezt követően egy, vagy két gyermeket kell felnevelniük.

- És erről szerződés készülne?

- Természetesen.

- Mi történik abban az esetben, ha nem tudjuk teljesíteni azt amit kérnek?

- Jogos a felvetés, nyilván ennek nem örülnénk, és az már most tudható, hogy az eszközöket biztosan vissza kellene szolgáltatniuk.

- Ön mit tanácsol?

- Én csak a Nemzőforrás Intézet nevében mondhatok véleményt, szerintünk vágjon bele a projektbe.

- És ha a férjem...

- Holnap őt is megkeressük, beszélünk vele. Estére rá sem fog ismerni, a legjobb szakembereink foglalkoznak majd vele.

- Szóval...

- Igen. Ezt tudom mondani, hogy igen.  Ha most igent mond, Ön lesz az első akivel hosszútávú szerződést kötünk. Adhatom a tollat?