Emese műkörmös. Műanyag körmöket épít, kopott, töredezett nem túl gusztusos eredeti szarukra, jelentősen javítva  ezzel a körömhöz tartozó személy vizuális megítését. Ahogy mondani szokta, dögöket, végzet asszonyait csinál a nőkből. Olykor férfiakból is, de ők egyelőre titokban járnak hozzá körömért. Emesének nem kenyérre kell a pénz, férje sikeres építőipari-és vagyonvédelmi cápa, rettegett üzletember, rendszeresen a Karmelitában ebédel, ezért Emese megteheti, hogy csak napi négy órában ragasszon, csiszoljon, fessen és lakkozon, vagy éppen tanácsot adjon. A színekhez nagyon ért. 

Mai első kliense kilencre jön, ha jön, mert általában mindig késik. Emese addig gyorsanfelhívja a könyvelőjét, hogy megkérdezze, mit csináljon, mi legyen a KATA helyett, mert eddig céges partikon is  műkörmözött, de most már nem tud, mert KATA-sként nem adhat számlát. Eszébe jut közben rég elhalt édesapja, aki szintén itt dolgozott. Korábban övé volt az üzlethelyiség, aztán államosították és a tanácsé lett, de tavaly, Emese férje visszaszerezte. Nem mondta hogyan. Domináns hím, keveset beszél, sokat kaszál, így semmi meglepő nem volt abban, hogy Emese névnapján a konyhaasztalon hagyta az üzlet kulcsát. A papa egyébként negyven évig vitte a cipészműhelyt, mígnem Jenő bácsit kiemelték, és ennek következtében, a szocialista munka hőseként először a szén ágazatért felelt, majd az Operaház igazgatójaként irányította a zenei életet.

Nagy idők voltak - sóhajtott Emese, mikor egy öltönyös férfi lépett a műhelybe. Nem beszélt sokat, csak annyit kérdezett Emesétől, hogy valóban ő Emese, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy igen, egy hivatalos iratot adott át a műkörmös asszonynak. Itt írja alá - mutatott a papírra a férfi, majd elköszönt és távozott. 

Emese óvatosan nyitotta ki a borítékot, attól félve, hogy máris milliós büntetést kap valami piszlicsáré mulasztásért, bár a férje azt is elrendezné. De nem! Emesét, épp úgy, mint Jenő bácsit, kiemelték. Hétfőtől Emese lesz a Richter gyógyszergyár új igazgatója, valamint az oltásfejlesztésért felelős miniszteri megbízott. Emese összepakolta a megmaradt műkörmöket, majd az interneten megnézte, hol lesz az új munkahelye. A szalont Bellácska, a tizenéves unokahúg viszi tovább. Hacsak nem fedezik fel őt is.

KATONÁK

A szervezők a közösségi médiában, valamint SMS üzenetekben is figyelmeztettek, mindenki alaposan fontolja meg, hogy részt vesz-e az ünnepségen. Tizennyolc éven aluli személyek megjelenését határozottan megtiltották. Néhányan ugyan gyerekkel akartak az ünnepségre menni, de őket a biztonságiak már a környező utcákban kiemelték a tömegből. De csakis a kiskorúakat és a tizennyolc év alatti személyeket. A helyszínen különleges szemüvegeket és speciális füldugókat osztottak szét, ahol ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy a ceremónia alatt még véletlenül se vegyék le a szemüveget, és ne húzzák ki a füldugókat.

A Himnusznál még minden rendben volt, mindenki fegyelmezetten viselkedett és betartotta a szabályokat. A katonák ezt követően bevonultak a térre, kezdődött a tisztavatás, majd a miniszter belekezdett az ünnepi beszédébe. Elmondta, "ha a polgárok meglátnak egy honvédtisztet, elismerő tisztelettel és szeretettel gondolják: ő a mi katonánk!"

Ekkor a harmadik sorban egy középkorú férfi a szemüvegéhez nyúlt, alaposabban szemügyre akarta venni az egyik délceg tisztet, nyilván a fiát. Levette a szemüveget, majd egyetlen pillanat alatt kámforrá vált. A mellette álló nő, talán a felesége, felsikoltott, és azonnal kihúzta füléből a dugót, de ahogy a dugó kijött a füléből ő is sisteregve eltűnt. Mindezt a hihetetlen jelenséget látva, ösztönösen szinte mindenki a szemüvegéhez kapott, levették azokat, és ugyanilyen hirtelen mozdulattal eltávolították a füldugóikat is. Leírhatatlan mindaz, ami ott történt.

A helyszínen lévő mentősök rémülten rohantak be a térre, miközben fogalmuk sem volt, vajon mi lehetett az elképesztő, tömeges eltűnés magyarázata.

Órákkal később derült csak ki, a jelen lévők amint szemüveg nékül nézték a katonákat, és füldugó nélkül hallgatták a minisztert, azonnal elolvadtak a gyönyörűségtől. De nem szabad szomorkodni, mert felemelő, "katonanemzethez" méltó, ünnepi pillanat volt ez, hiszen a fegyveresek okozta látvány miatt párologtak (olvadtak) el mindannyian. A betonon talált maradványok alapján, az azonosításhoz megkezdték a DNS-ek begyűjtését. A szervezők azt kérik, a jövőben mindenki tartsa magát a biztonsági előírásokhoz, mert csak akkor lehet ehhez hasonló szemfényvesztő, káprázatos ceremóniákat és beszédeket tartani.