ATOMBOMBA

A radarok nem mutattak semmit, csak a szokásos állóképet. A tisztek nyugodtak voltak, leadták a szokásos jelentést, a helyzet változatlan, majd cigiztek egyet a megfigyelőállomás lépcsőjén. Az Enola Gay lassan és észrevétlenül repült be  Magyarország légterébe, majd ledobta a Little Boy-t, melynek persze volt rendes magyar neve, csak még nem merték kimondani. A robbanást kevesen érzékelték, de a hatása pusztító volt. 

UTOLSÓ KÍVÁNSÁG

Aranka, vagy ahogy barátnői nevezték Cica néni, meghalt. Április kilencedikén hunyta le a szemét, az éjszakás nővér szerint éppen a reggeli hat órai hírek alatt, amit pedig annyira várt, de sajnos akkor már nem volt tudatánál. Nem szenvedett, ellenben a halál beállta előtti percekben nagyon izgatottnak tűnt. Mivel állapota már korábban sem tette lehetővé, így nem tudta elmondani mit szeretne annyira nagyon azon a hajnali órán, csak tekintetével keresett valamit, vélhetően a telepes rádióját.

Cica néni 101 évesen távozott, maga mögött hagyva a viharos és tragikus múltját. Születésekor még dúlt az első világháború, aztán jött a Tanácsköztársaság, 133 nap, utána pedig a fehérterror. Megkapta Horthyt, a második világháborút, Treblinkát, Szálasit, Rákosit, Recsket, Kádárt, Antallt, Borosst, Hornt, Orbánt, Medgyessyt, Gyurcsányt, Bajnait, élete alkonyán pedig megint Orbánt.

Aranka udvarias ember lévén sosem panaszkodott, nem beszélt a szörnyűséges múltról, nem terhelt senkit az elborzasztó élményekkel, melyek végigkísérték az életét. Amikor már érezte, hogy nincs sok hátra,  két rövidke levelet diktált le egyetlen élő rokonának, az egyetemista Katának. Valójában ez egy levél, csak bizonyos részeken volt eltérés a sorok között.

Tisztelt Ellenzék!

Mielőtt köszönetet mondanék Önöknek el kell mondanom, rendkívül hosszú életet adott nekem a sors.  Hogy ez jó-e vagy rossz, magam sem tudom, pedig lett volna időm ezen elgondolkodni. De most az utam végére érve csupán egyetlen vágyam maradt. Olyan országban szerettem volna meghalni és a sírba szállni, amely szabad és demokratikus. Mivel Önök igazi hazafiként viselkedtek, képesek voltak az összefogásra, így megvalósulhat az álmom. / Mivel Önök nem viselkedtek hazafiként, nem voltak képesek az összefogásra, így az álmom nem válhat valóra.

Köszönöm, amit értem és honfitársaimért tettek/ nem tettek. Sok sikert kívánok Önöknek a jövőben.

Pál Aranka

Katára várt a feladat, hogy a levelet továbbítsa, de hogy végül a kettő közül melyiket kellett postára adnia, azt ő is csak április 9-én reggel hat órakor, az első hírösszefoglaló után tudta meg. Sietett, így reggel nyolckor már a postán volt. A levelet, ahogy Aranka meghagyta neki, ajánlottan adta fel.