EGY NYELVET BESZÉLÜNK?

 "Mások egy csapatot látnak, mi egy nemzetet. Mert egy nyelvet beszélünk" - mondja Anger Zsolt, aki temetkezési vállalkozónak, halálos nyugalmat árasztó dörzsölt lobbistának, adósságbehajtónak öltöztetve beszél a Sportfogadás reklámjában, majd úgy folytatja, mennyire hasonlóak vagyunk mi, magyarok. Már itt sántít a szöveg, hiszen én biztosan nem hasonlítok Erzsire, Ágira, Gáborra, akik velem ellentétben nem szoktak levelekre válaszolni, mint ahogy biztosan nem beszélek egy nyelvet még nagyon sok magyarral sem, az okokat most nem sorolnám, nem rohannék őrjöngve, meztelen felsőtesttel a lelátón egy benyesett gól miatt, mint ahogy biztosan nem kapaszkodnék mások nyakába és dűlöngélnék hol jobbra, hol balra. Ennek a reklámnak egyébként ez a legtalányosabb (idióta) vágóképe, vajon mit csinál az a sok magyar egy lépcsőn, azon kívül, hogy mind felfelé néznek és dűlöngélnek. Talán kint esik az eső, és ezzel szórakoztatják magukat ott lent, bár lehet, hogy nagyobb a baj, kitört a Gellért hegyen a tűzhányó és így közösen próbálnak valahogy túlélni. Pompeiben sem sikerült, csak szólok. Egyébként bevallom, nagyon szeretnék már végre egy nyelvet beszélni, mert elég klátástalan az aluljáróban toporogni és várni, hogy végre kisüssön a Nap. Remélem érti még valaki, mire is gondolok.