Megindítóan szép és megható apa-fiú kapcsolat az övék. A kis Mirkó aprócska gyermekkora óta félve és rajongva tiszteli, imádja apját, Gyugyó bácsit. A Mirkó részéről megnyilvánuló gyermeki szeretet érthető, hiszen Gyugyó bácsi mindig is példásan, gyengéd figyelemmmel nevelte fiát, csak szépre, jóra tanította. Miközben másnak kegyetlen, indulatos, brutálisan durva apa jutott, Mirko apja maga volt a megtestesült szelídség, lágyság, figyelmesség és udvariasság. Egyszer sem emelt kezet olykor pokolfajzatként viselkedő fiára, mint ahogy az etikett írott és íratlan szabályai ellen sem vétett soha, bámulatos eleganciával viselkedett az éttermi asztalnál épp úgy, mint a lelátón, az Operaház VIP páholyában, vagy a bálterem táncparkettjén. Gyugyó bácsi halk szavú, kifinomultan fogalmazó, megnyerően szép férfi. Daliás alkat. Ideális tánctanár.
Első tánctanári állását még a hatvanas évek végén kapta, majd pár évvel később önállósította magát. Összespórolt tanári fizetéséből, és némi ügyeskedéssel kibérelte a helyi ÁFÉSZ használaton kívüli raktárát, és ott nyitotta meg a Kvarcit Tánc és Illemtanodát, a kisvárosi ifjak közkedvelt találkahelyét, ahol természetesen Gyugyó bácsi táncóráira iratkoztak be a legtöbben. Mirkó is ott tanult illemet, már amennyit, s lett belőle finom, jól nevelt fiatalember. Később a Kvarcit beköltözött az egykori pártszékházba, ahol immár komfortosabb környezetben adhatott órákat a messze földön híressé vált legendás tánc és illemtanár, Gyugyó bácsi.
A gondok akkor kezdődtek, mikor Mirkó, ez az imádnivaló enfant terrible, immár sikeres cégvezetőként, felkarolta édesapja vállalkozását. Országszerte egymás után nyíltak meg a Kvarcit Tánc és Illemtanodák helyi kirendeltségei, végül egy törvényi rendelkezés értelmében csakis a Kvarcitban lehetett táncot és illedelmes viselkedést tanulni. A sok munka egyre több időt és energiát követelt az idősödő Gyugyó bácsitól, aki azonban a nagy felelősség és terhelés ellenére még mindig makulátlan úrként viselkedett. A Kvarcitban energikusan táncolt, etikettet tanított, mindeközben érzékeny tanárként figyelte növendékeit, mint ahogy nem feledkezett meg imádott Mirkó fiáról sem, aki éppen tavaly karácsonykor adta át neki a kétszázötvenedik Kvarcit tánciskola kapukulcsát.
Ekkor történt a baj. Egy filigrán huszonéves tanítvány, a legutóbbi Anna-bál második helyezettje, Flash Daniela elvétette a lépést, éppen Gyugyó bácsi kedvenc keringője közben. A mindig fegyelmezett gentleman tánctanár, életében először, kiesett a nyugodt rezonőr szerepéből, és tőle szokatlan módon reagált.
- Eddig voltam udvarias. Figyeljenek, én híres vagyok arról, hogy goromba vagyok, és nem szeretnék gorombáskodni, különösen hölggyel szemben nem.
- Én csak a keringőről szeretnék tudni, azzal kapcsolatban, hogy…
- Nem érdekel.
- A fia, Mirko korábban azt mondta, hogy nem tartja jónak, ha ön újabb és újabb tánciskolákat nyit.
- Drága… Jó idő van, gyönyörű idő van, erről beszélhetünk. A tánciskolában, sajnos, ha eső van, akkor az rossz időnek számít. Ha süt a nap, akkor nekünk is jó időnk van. Viszontlátásra.
- Esetleg itt a jó időben körbenézhetünk a másik táncstúdióban?
- Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek. (…) Másik dolog, hogy ne zaklasson egy idős tánctanárt. Viszontlátásra.
Az esetnek nem lett következménye. Flash Daniela sem hagyta ott a Kvarcit Tánc és Illemtanodát, pedig a jogvédők mellé álltak, és arra bíztatták, jelentse fel az öreget. Danielának azonban tetszett ez a felkavaróan brutális, érzékekre ható macsóság, a Gyugyó bácsiból áradó tekintély és férfierő. Nem tett hát panaszt ellene sehol, hanem illedelmesen elvégezte az összes kurzust, majd meglepő módon Mirkó őt bízta meg az ötszázadik Kvarcit Tanoda PR-menedzseri feladatainak ellátásával. Gyugyó bácsi pedig azóta is folyamatosan órákat ad, alig lehet a kurzusaira bejutni. Nélkülözhetetlen ember, aki tudja magáról: ebben az országban ő a tánctanár.
