MÓNIKA

Hétfő van. 

Eszembe jut Palásti Mónika. A történészből lett rádióriporter, a végtelenül kedves, okos, életigenlő kolléga, aki a szolgálati autóval éppen hazafelé tartott egy vidéki riport után. Nem ő vezetett, hanem a hivatásos gépkocsivezető. Sötét volt, talán köd is, belerohantak egy kivilágítatlan szekérbe. A kocsi szélvédőjén áttörő rúd szétroncsolta Mónikát.  A fejét találta el. Mentőhelikopter vitte kórházba, ahol egyik műtét  követte a másikat. Agysérültként hónapokig élet és halál között lebegett. A Budakeszin lévő Országos Rehabilitációs Intézetben óvó kezek vigyáztak rá. Megmentették, a régi életét azonban soha senki nem tudta már visszaadni. Az orvosi bravúrnak valamint édesanyja lelkiismeretes és áldozatos munkájának is köszönhetően kapott még tizenkilenc évet,  és láthatta a lányát felnőni.

Ha ma történt volna a baleset, ki tudja mennyi esély maradna a számára, hiszen a Budakeszin lévő kórházban, a miniszteri rendelet értelmében 200 ágyat kell felszabadítani a koronavírus járvány miatt. A kórház igazgatója ezt nem tudta, vagy nem akarta teljesíteni, hiszen hova küldje a súlyos betegeket, ezért menesztették állásából.

Az elbocsájtott igazgatót ma délelőtt tapssal búcsúztatták a kórház dolgozói.

Húsvét van, hétfő, 2020 tavasza.

KORONÁS BALHÁTVÉD

Józsi világa egyszerű. Még véletlenül sem hasonlítanám ezt a faék működési elvéhez, amihez ugye még egy négysoros használati útmutató sem szükséges, szóval Józsi megbízhatóan és kiszámíthatóan mindig ugyanolyan, élete eddigi negyven év bizonyítja, hozza azt amit elvárnak tőle, vagy amit ő képes adni a világnak. Cefréz, takarmányt adagol, megbügyköli a szomszéd verdáját, amivel aztán elmennek a szomszédos faluba a járási bajnokság esedékes forduláját megtekinteni. Békés polgára szűk pátriájának, ahol többségében olyan emberek élnek, mint Józsi, akit nem érint meg falu határon túli univerzum.

Mostanában hallott ugyan valami vírusról, de azt mondja, hiszi ha látja, de ő még nem látott semmit, ezért aztán ne basztassák a fejét hülyeségekkel, meg ne akarják, hogy vasálarcot hordjon (a maga kedves módján így nevezi a védőmaszkot), meg mi az, hogy ne mehessen be a meccs után a Fregoli presszóba a haverokkal egy felesre és négy sörre.

Azt végképp nem értette, miért nincsenek meccsek.

Tegnap tudta meg, hogy meghalt Tóth III. balhátvéd, a kedvenc focistája, a csapat sztárja, egykori osztálytársa. Koronás volt.

Józsinak valami már dereng.

Talán.