Hétfő van.
Eszembe jut Palásti Mónika. A történészből lett rádióriporter, a végtelenül kedves, okos, életigenlő kolléga, aki a szolgálati autóval éppen hazafelé tartott egy vidéki riport után. Nem ő vezetett, hanem a hivatásos gépkocsivezető. Sötét volt, talán köd is, belerohantak egy kivilágítatlan szekérbe. A kocsi szélvédőjén áttörő rúd szétroncsolta Mónikát. A fejét találta el. Mentőhelikopter vitte kórházba, ahol egyik műtét követte a másikat. Agysérültként hónapokig élet és halál között lebegett. A Budakeszin lévő Országos Rehabilitációs Intézetben óvó kezek vigyáztak rá. Megmentették, a régi életét azonban soha senki nem tudta már visszaadni. Az orvosi bravúrnak valamint édesanyja lelkiismeretes és áldozatos munkájának is köszönhetően kapott még tizenkilenc évet, és láthatta a lányát felnőni.
Ha ma történt volna a baleset, ki tudja mennyi esély maradna a számára, hiszen a Budakeszin lévő kórházban, a miniszteri rendelet értelmében 200 ágyat kell felszabadítani a koronavírus járvány miatt. A kórház igazgatója ezt nem tudta, vagy nem akarta teljesíteni, hiszen hova küldje a súlyos betegeket, ezért menesztették állásából.
Az elbocsájtott igazgatót ma délelőtt tapssal búcsúztatták a kórház dolgozói.
Húsvét van, hétfő, 2020 tavasza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése