Személyiségi jogok védelme miatt nem mondhatok neveket, nem mutathatok fényképeket. Ilyen sebeket még a krokodilok sem tudnak okozni, pedig azok rendesen megkínozzák a prédát. Elkapják, lehúzzák a mélybe, jön a halálforgás, a szerencsétlen áldozat ilyenkor már csak a megváltó halált várja, a hüllő azonban még forgatja, húzza, dobálja a szerencsétlent, mennek le az iszap felé, fogy a levegő, újabb fájdalmas roppanás, több tonnányi erővel ismét összezár a fogsor, porlik a csont, szakad a hús, az ín, végül a kiszemelt élőlényt hosszában, vagy keresztben lenyeli.
Hetedik éve vezetem ezt a rehabilitációs intézetet, ahol hasonlóan kegyetlen támadások áldozatait kezeljük. A legtöbbjük emberi roncs amikor bekerül hozzánk, tudom, szörnyen hangzik ez éppen tőlem, de naponta hallom a panaszaikat, velük együtt újra és újra átélem a traumáikat. Számukra nem létezik megnyugvás. Sokan azért könyörögnek, adjak fegyvert a kezükbe, csak hogy bosszút álljanak, vagy ha azt nem, akkor legalább magukkal végezhessenek.
Megértem őket, de mégsem lehetek a bűntársuk. Jelenleg száztizenhét ápoltunk van, de naponta érkezik hozzánk a mentő újabb és újabb áldozatokkal, de arra is számtalan példa van, hogy a traumatizált emberek utolsó erejükkel maguk kopogtatnak kórházunk ajtaján.
Aznap este én voltam ügyeletben, így a felvételét is magam intéztem. A külseje elhanyagolt volt, ruházata koszos és hiányos. Cipő nélkül érkezett. November elején. Alkoholt nem éreztem a leheletén. Napokig meg sem szólalt, csak feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Nem kért se enni, se inni. Nekem úgy tűnt, egyszerűen csak meg akar halni. A helyében én is erre vágytam volna.
Mivel a terápia hatástalannak tűnt, át akartam térni a gyógyszeres kezelésére, ám váratlanul megszólalt. Mondandója nem lepett meg, sok ezer ehhez hasonló történetet hallottam az elmúlt években. Ezért is írtam meg az immár tizedik kiadásban megjelenő könyvemet, hogy segítsek az áldozatoknak a túlélésben, a rehabilitációban. Valójában minden eset ugyanolyan. Meseszerűen kezdődik, és horror lesz a vége.
November Man (a diszkréció miatt nevezem így) egy üzleti megbeszélés pillanatnyi szünetében, a felkapott pesti fine dining bisztróban futott össze először November Lady-vel (bírósági pereket elkerülendő kapja ezt a nevet), majd a varázslatosan sikerült véletlen találkozást másnap már egy tudatos randevú követte.
Gyertyafényes, hétszáznegyvennyolcezer forintos vacsorát költöttek el a városra káprázatos panorámát kínáló étteremben, November Man fizette, ezt követően órákig borozgattak Badacsony kedvencének borházában. Ott is páciensem állta a kilencvenezres számlát, közben az őrülten erotikus November Lady, mélyen November Man szemébe nézve, látszólag felszínes kérdésekkel érdeklődött partnere életkörülményei iránt. Hol él, házban, netán lakótelepi panelban?, van-e felesége, eddig hány volt, akar-e még, gyerek, munkahely, így szépen sorban.
November Lady gyakorlott kérdező, mondanám, profi HR-es, mert két testes, markáns savgerincű cabernet között eredményesen feltérképezte November Man vagyoni és magánéleti hátterét. Mire a desszert utolsó falatkája is eltűnt csináltatott hófehér fogai között, November Man mást sem akart jobban az életben, mint ezt a kívánatos szájat, és November Lady testét. November Lady, mert hát ugye úrhölgy, nem adta meg magát aznap, csak másnap, de addigra November Man behálózása megtörtént, a mesterterv hibátlanul működött.
A következő hónapok a mennyország illúziójával ajándékozták meg páciensemet, aki hálája jeléül körbeutazta a világot November Lady-vel, nem maradhatott ki a luxusjachtozás, Dubaj, Vegas és még ki tudja hány izgalmas szeglete a világnak. Ezt követően November Lady jelét adta annak, szeretné, ha páciensem ráíratná a budai villáját, valamint balatonparti nyaralóját. Ráíratta.
Pár hétnyi fergeteges szexuális és érzelmi tombolást követően November Lady felvetette, mi lenne akkor, ha November Man a cégeinek tulajdonjogát is átadná neki, ám szerencsére ekkor megszólalt a belső vészvillogó (mi szakemberek nevezzük így) és November Man nemet mondott. A tragédia utolsó felvonása volt mindez.
November Lady közölte, köztük mindennek vége, keressen magának más kurvát, mert neki elege van, megrendült a bizalma, számára nem férfi az, aki nem képes önzetlenségre és nem ad meg mindent a nőnek. És a jövőben ne is közeledjen többé, mert a hozzá hasonló alakokat keresztbe lenyeli.
November Man csak egy a sok lenyelt, megrágott majd kiköpött férfi közül. De örüljön, vigasztaltam a rendelőben, mert maga még viszonylag egészen jól megúszta. Egy bestia összeroppantotta, megrágta, de életben hagyta. Mázlista.
