- Készpénz, kártya?
- Kártya.
- Nagyszerű. Kérem nézze meg, hogy rendben van-e az összeg, most még lehet korrigálni.
- Jaj nincs nálam a szemüvegem. Juditkám, te sem hoztad el?
- Nem.
- Semmi baj, olvasom én, 2 millió 540 ezer. Indíthatom a tranzakciót?
- Igen, indulhat.
- Köszönöm szépen, meg is történt a banki visszaigazolás. Ha javasolhatom, fussuk azért át még egyszer a különböző tételeket, nehogy valami lemaradjon a nagy napon.
- Maga nagyon precíz kedves János!
- Péter vagyok, a kollégám a János, de aki eddig segített Önöknek a választásban Szilvia, ma sajnos nem tudott itt lenni, de mindent előkészített. Itt van máris a virágok listája, ezt ugye holnap hajnalban viszik ki és minden asztalon lesz egy kisebb csokor. Ez akkor ugye rendben is lenne, terembérlet szintén, a meghívottaknak állófogadás, majd a VIP -vendégeknek, rokonoknak ötfogásos vacsora.
- A zenekar tud jönni?
- Szerencsére igent mondtak, előtte ugyan zsúfolt lesz a programjuk, mert stadionkoncertet adnak, aztán rohannak a tévébe, de a kezdésre itt lesznek.
- Ugye nem felejtette el, hogy a professzor úrnak kiemelt helyen kell ülnie?
- Hogy is feltételezhet ilyet! Természetesen neki külön bőrfotelt szállítunk ki az eseményterembe. Ő ugye a nagypapa?
- Nem az, de úgy tekintünk rá, mintha az lenne. Mi nagyapóként szeretjük és tiszteljük, végtére is elsősorban miatta rendezzük ezt. Egyébként az anyukám távoli unokatestvére.
- Nem fognak csalódást okozni neki, ebben biztos vagyok.
- Ő ugyan azt mondta, már gyerekkorban ösztönözni kell a gyerekeket a házasságkötésre, de mi úgy gondoljuk, ez kevés, miért várjunk erre, ha szeretik egymást, miért ne lennének már most férj és feleség?
- Igazuk van, maradéktalanul egyetértek Önökkel. Szép ünnepség lesz, ezt cégünk nevében garantálhatom.
- Maguknak pedig gondolom referenciaként szolgálhat az esemény, hiszen ha jól sikerül, mások is Önöket kérik majd fel.
- Így legyen. Nagyon köszönöm, hogy minket választottak, és holnap délutánra minden készen áll majd. Nagy öröm ez a szülőknek, de az egész családnak.
- Juditkámmal már nagyon nagy izgalomban vagyunk.
- És a gyerekek mit szólnak hozzá?
- Évikére gondol, vagy Lacikára?
- Mindkettőjükre.
- Mi nem mondtuk el Évikének, meglepetés lesz ez a számára. Lacika szintén holnap tudja meg, de annyira rendes fiú, jó vejem lesz, én pedig jó anyósa.
- Mindig öröm ilyet hallani, ezt a nagy szeretetet. Akkor holnap találkozunk a Rózsafüzér bejáratánál. A taxi pontosan érkezik majd, ezt is egyeztettük már.
- Kártya.
- Nagyszerű. Kérem nézze meg, hogy rendben van-e az összeg, most még lehet korrigálni.
- Jaj nincs nálam a szemüvegem. Juditkám, te sem hoztad el?
- Nem.
- Semmi baj, olvasom én, 2 millió 540 ezer. Indíthatom a tranzakciót?
- Igen, indulhat.
- Köszönöm szépen, meg is történt a banki visszaigazolás. Ha javasolhatom, fussuk azért át még egyszer a különböző tételeket, nehogy valami lemaradjon a nagy napon.
- Maga nagyon precíz kedves János!
- Péter vagyok, a kollégám a János, de aki eddig segített Önöknek a választásban Szilvia, ma sajnos nem tudott itt lenni, de mindent előkészített. Itt van máris a virágok listája, ezt ugye holnap hajnalban viszik ki és minden asztalon lesz egy kisebb csokor. Ez akkor ugye rendben is lenne, terembérlet szintén, a meghívottaknak állófogadás, majd a VIP -vendégeknek, rokonoknak ötfogásos vacsora.
- A zenekar tud jönni?
- Szerencsére igent mondtak, előtte ugyan zsúfolt lesz a programjuk, mert stadionkoncertet adnak, aztán rohannak a tévébe, de a kezdésre itt lesznek.
- Ugye nem felejtette el, hogy a professzor úrnak kiemelt helyen kell ülnie?
- Hogy is feltételezhet ilyet! Természetesen neki külön bőrfotelt szállítunk ki az eseményterembe. Ő ugye a nagypapa?
- Nem az, de úgy tekintünk rá, mintha az lenne. Mi nagyapóként szeretjük és tiszteljük, végtére is elsősorban miatta rendezzük ezt. Egyébként az anyukám távoli unokatestvére.
- Nem fognak csalódást okozni neki, ebben biztos vagyok.
- Ő ugyan azt mondta, már gyerekkorban ösztönözni kell a gyerekeket a házasságkötésre, de mi úgy gondoljuk, ez kevés, miért várjunk erre, ha szeretik egymást, miért ne lennének már most férj és feleség?
- Igazuk van, maradéktalanul egyetértek Önökkel. Szép ünnepség lesz, ezt cégünk nevében garantálhatom.
- Maguknak pedig gondolom referenciaként szolgálhat az esemény, hiszen ha jól sikerül, mások is Önöket kérik majd fel.
- Így legyen. Nagyon köszönöm, hogy minket választottak, és holnap délutánra minden készen áll majd. Nagy öröm ez a szülőknek, de az egész családnak.
- Juditkámmal már nagyon nagy izgalomban vagyunk.
- És a gyerekek mit szólnak hozzá?
- Évikére gondol, vagy Lacikára?
- Mindkettőjükre.
- Mi nem mondtuk el Évikének, meglepetés lesz ez a számára. Lacika szintén holnap tudja meg, de annyira rendes fiú, jó vejem lesz, én pedig jó anyósa.
- Mindig öröm ilyet hallani, ezt a nagy szeretetet. Akkor holnap találkozunk a Rózsafüzér bejáratánál. A taxi pontosan érkezik majd, ezt is egyeztettük már.
Alig több, mint 24 órával később a taxiban.
- Anyu, hova megyünk?
- Titok kislányom.
- Mondd meg anyu!
- Ne türelmetlenkedj Évike, nemsokára megtudod.
- Levehetem a ruhát?
- Hogy gondolsz ilyet! Alig tudtuk rád adni, varrónő kellett hozzá.
- De melegem van benne. Kényelmetlen.
- Ki fogod bírni. És ne piszkáld a hajad!
- Viszket.
- A hajlakk miatt viszket, majd holnap megmossuk.
- És milyen kemény. Szúr.
- Ne nyúlj oda és akkor nem szúr. És arra kérlek, ha odaértünk, és kérdeznek tőled, akkor mindenre válaszold azt, hogy igen.
- Muszáj anyu?
- Nem kötelező, de kérlek ne hozz ránk szégyent kislányom!
- Jó, de mikor érünk már oda?
- Öt perc.
- Szomjas vagyok.
- Itt van víz, igyál ebből.
- Kubu nincs?
- Az nincs. Víz van.
- Kivel találkozunk most?
- Meglepetés.
- Tudni akarom!
- Nagyon akaratos vagy, jó megmondom, Lacikával találkozunk és a szüleivel. Meg a rokonaival.
- Nem elég Lacika?
- Most nem.
- De én a Lacikát szeretem csak.
- Egész életedben szeretheted, de ahhoz, hogy együtt lehessetek, most fontos dolgotok lesz.
- Mi anyu?
- Megtudod mindjárt.
- Azért mert csak ötéves vagyok, még nem kell dedósnak nézni!
- Drága kicsi Évikém, dehogy vagy dedós, te már felnőtt nő vagy a szememben. Imádlak!
- Titok kislányom.
- Mondd meg anyu!
- Ne türelmetlenkedj Évike, nemsokára megtudod.
- Levehetem a ruhát?
- Hogy gondolsz ilyet! Alig tudtuk rád adni, varrónő kellett hozzá.
- De melegem van benne. Kényelmetlen.
- Ki fogod bírni. És ne piszkáld a hajad!
- Viszket.
- A hajlakk miatt viszket, majd holnap megmossuk.
- És milyen kemény. Szúr.
- Ne nyúlj oda és akkor nem szúr. És arra kérlek, ha odaértünk, és kérdeznek tőled, akkor mindenre válaszold azt, hogy igen.
- Muszáj anyu?
- Nem kötelező, de kérlek ne hozz ránk szégyent kislányom!
- Jó, de mikor érünk már oda?
- Öt perc.
- Szomjas vagyok.
- Itt van víz, igyál ebből.
- Kubu nincs?
- Az nincs. Víz van.
- Kivel találkozunk most?
- Meglepetés.
- Tudni akarom!
- Nagyon akaratos vagy, jó megmondom, Lacikával találkozunk és a szüleivel. Meg a rokonaival.
- Nem elég Lacika?
- Most nem.
- De én a Lacikát szeretem csak.
- Egész életedben szeretheted, de ahhoz, hogy együtt lehessetek, most fontos dolgotok lesz.
- Mi anyu?
- Megtudod mindjárt.
- Azért mert csak ötéves vagyok, még nem kell dedósnak nézni!
- Drága kicsi Évikém, dehogy vagy dedós, te már felnőtt nő vagy a szememben. Imádlak!
15 perccel később.
- Jönnek! Istenem, de gyönyörűek!
- Édesek.
- Lacikán milyen jól áll az öltöny. Mintha rá öntötték volna.
- Varratták, mert ilyen kis méretben nem találtak volna neki valót.
- Évikén pedig ez a fehér Givenchy, álomszép.
- Remélem boldogok lesznek!
- A professzor úr áldását adta rájuk, ez önmagában garancia a szeretetteli, boldog házaséletre.
- Édesek.
- Lacikán milyen jól áll az öltöny. Mintha rá öntötték volna.
- Varratták, mert ilyen kis méretben nem találtak volna neki valót.
- Évikén pedig ez a fehér Givenchy, álomszép.
- Remélem boldogok lesznek!
- A professzor úr áldását adta rájuk, ez önmagában garancia a szeretetteli, boldog házaséletre.
Érkezik Évike, Lacika elől várja.
- Tisztelt egybegyűltek, szülők, rokonok, barátok! Nagy nagy ez a mai, amikor is két fiatal összeköti élete fonalát és mi ennek tanúi lehetünk. Laci és Évi gyertek közelebb! Az élet nagy lehetőséget kínál fel számotokra és köszönhetően az előrelátó döntéshozóknak, immár törvényi akadálya sincs annak, hogy hivatalossá tegyétek kapcsolatotokat. Elsőként téged kérdezlek Lacika! Akarod-e hites feleségednek az itt megjelent Évikét?
- Igen.
- Most Évikét kérdezem. Elfogadod-e hites uradnak Lacikát, leszel-e jóban -rosszban, hűségben társa, aláveted-e magad az akaratának?
- Igen.
- Kimondtátok a legszebb szót, immár eggyé váltatok. Mától férj és feleség vagytok. És most Lacika húzd fel a hitvesi gyűrűt Évike ujjára. Végül pedig csókoljátok meg egymást. Gratulálok és nagyon sok boldogságot kívánok nektek!
- Igen.
- Most Évikét kérdezem. Elfogadod-e hites uradnak Lacikát, leszel-e jóban -rosszban, hűségben társa, aláveted-e magad az akaratának?
- Igen.
- Kimondtátok a legszebb szót, immár eggyé váltatok. Mától férj és feleség vagytok. És most Lacika húzd fel a hitvesi gyűrűt Évike ujjára. Végül pedig csókoljátok meg egymást. Gratulálok és nagyon sok boldogságot kívánok nektek!
Az ország első hivatalos gyermek esküvőjének híre lázba hozta a családokat, immár szinte nem múlik el nap anélkül, hogy ne házasodnának össze gyermekek és kiskorúak. Happy end.
