"A zászlókat
félárbócra engedve, ágyúdörgés kíséretében, állami tiszteletadással búcsúzunk a
haza nagy írójától, akinek földi
maradványait ágyútalpakon szállítják
végső nyughelyére. A nemzeti zászlóval leterített koporsón helyezték el a
szellemóriás kitüntetéseit és a hűség jelképévé vált, történelmi ereklyének
számító tagkönyvét.
A városra súlyos
csend telepedik, mindenki érzi mekkora veszteség érte a nemzetet. A lezárt utak
mentén elfojtva zokognak az emberek, kivétel nélkül mindenki frissen
vasalt fekete ruhába öltözve rója le
tiszteletét a tragikus körülmények között elhunyt írófejedelem előtt.
Mikor a katonai
konvoj eléri a temető bejáratát a levegőben a légierő három, még működőképes
harci járműve jelenik meg, ezzel is tisztelegve az elhunyt emléke előtt. Ezt
követően állami méltóságok mondanak
beszédeket, majd kihirdetik a nemzeti gyász kezdetét, valamint a választások
elhalasztását. A mozik, színházak, éttermek a minimum egy évig tartó gyászidő
leteltéig zárva tartanak, a televíziókban csakis az elhunytról szóló
emlékműsorokat sugároznak."
- Akkor ez sem
kell?
- Nem. De arra kérlek,
ezúttal próbálj meg nem káromkodni.
- Lehetetlent
kérsz tőlem.
- Tudom. Majd
otthon őrjöng. Itt ne. És hidd el, ugyanazt érzem amit te.
- Iszonyú sokat
dolgoztunk ezen a projekten. Le volt
szervezve minden, a beszédeket megírtuk, a katonai kiadásokat vállaltuk, az
emlékműsorokat előre legyártattuk a tartalomszolgáltatókkal, a jogászok
lepapírozták a gyászévre vonatkozó rendeleteket.
- És ez mind megy a levesbe.
- Megy. Pedig még
ő is benne volt. Sőt , ő javasolta az egészet. És a legnagyobb tételt, már
hetekkel korábban át is utaltunk neki, a családjának pedig örök időkre szóló
életjáradékot kezdtünk folyósítani. Nincs bőr a pofámon ezt visszautaltatni.
- Méltatlan lenne hozzánk.
- Nem is illik. Egy igazi hazafival szemben igazi sértés lenne.
- Csupán annyit
kért a sorstól, hogy megbízható, gyakorlott valaki végezze el a munkát és ne okozzon neki fájdalmat.
- Még ma reggel is
arról beszélt, hogy mártír lesz és a halálával örök szolgálatot tesz nekünk.
- Mindent
megtett az ügy érdekében. Bátor volt, most is ő ment legelől.
- Középen.
- Egy
mesterlövésznek nem gond egy ilyen. Sőt!
- Nem tudom mi
lesz most. Végigcsinált mindent, aztán nem történt semmi.
- Érthetetlen. De
majd este felhívom, megkérdezem tőle, hogyan tovább.
- Szerinted mi
történhetett?
- Nem akarták
lelőni és kész.
- Senki?
- Senki.
- Lépjünk ezen
tovább. Van új ötleted?