2018. március 15., csütörtök

EGY ELŐRE BEJELENTETT GYILKOSSÁG KRÓNIKÁJA


"A zászlókat félárbócra engedve, ágyúdörgés kíséretében, állami tiszteletadással búcsúzunk a haza nagy írójától, akinek  földi maradványait  ágyútalpakon szállítják végső nyughelyére. A nemzeti zászlóval leterített koporsón helyezték el a szellemóriás kitüntetéseit és a hűség jelképévé vált, történelmi ereklyének számító  tagkönyvét.

A városra súlyos csend telepedik, mindenki érzi mekkora veszteség érte a nemzetet. A lezárt utak mentén elfojtva zokognak az emberek, kivétel nélkül mindenki frissen vasalt  fekete ruhába öltözve rója le tiszteletét a tragikus körülmények között elhunyt írófejedelem előtt.

Mikor a katonai konvoj eléri a temető bejáratát a levegőben a légierő három, még működőképes harci járműve jelenik meg, ezzel is tisztelegve az elhunyt emléke előtt. Ezt követően  állami méltóságok mondanak beszédeket, majd kihirdetik a nemzeti gyász kezdetét, valamint a választások elhalasztását. A mozik, színházak, éttermek a minimum egy évig tartó gyászidő leteltéig zárva tartanak, a televíziókban csakis az elhunytról szóló emlékműsorokat sugároznak."

- Akkor ez sem kell?
- Nem. De arra kérlek, ezúttal próbálj meg nem káromkodni.
- Lehetetlent kérsz tőlem.
- Tudom. Majd otthon őrjöng. Itt ne. És hidd el, ugyanazt érzem amit te.
- Iszonyú sokat dolgoztunk ezen a projekten.  Le volt szervezve minden, a beszédeket megírtuk, a katonai kiadásokat vállaltuk, az emlékműsorokat előre legyártattuk a tartalomszolgáltatókkal, a jogászok lepapírozták a gyászévre vonatkozó rendeleteket. 
- És ez mind megy a levesbe.
- Megy. Pedig még ő is benne volt. Sőt , ő javasolta az egészet. És a legnagyobb tételt, már hetekkel korábban át is utaltunk neki, a családjának pedig örök időkre szóló életjáradékot kezdtünk folyósítani. Nincs bőr a pofámon ezt visszautaltatni.
- Méltatlan lenne hozzánk.
- Nem is illik. Egy igazi hazafival szemben igazi sértés lenne. 
- Csupán annyit kért a sorstól, hogy megbízható, gyakorlott valaki végezze el a munkát és ne okozzon neki fájdalmat.
- Még ma reggel is arról beszélt, hogy mártír lesz és a halálával örök szolgálatot tesz nekünk.
- Mindent megtett az ügy érdekében. Bátor volt, most is ő ment legelől.
- Középen.
- Egy mesterlövésznek nem gond egy ilyen. Sőt!
- Nem tudom mi lesz most. Végigcsinált mindent, aztán nem történt semmi.
- Érthetetlen. De majd este felhívom, megkérdezem tőle, hogyan tovább.
- Szerinted mi történhetett?
- Nem akarták lelőni és kész.
- Senki?
- Senki.
- Lépjünk ezen tovább. Van új ötleted?




BOSSZÚ A GANGON


- Elkapom azt a rohadékot. Vége az aranyéletnek.
- Csórókám mit tett, hogy ennyire gyűlölöd?
- Egy patkány. Okádok tőle.
- De mit csinált?
- Ide szaratta a macskáját a lábtörlőmre.
- Szerintem nem direkt  csinálta.
- Nem? Szerinted nem?
- Az a macska mindig kódorgott, sokszor hónapokra eltűnt, azt sem tudta, hogy  él-e még az a dög. Volt hogy szórólapon kereste. Biztosan nem ő kérte a macskáját, hogy éppen a te lábtörlődre kakáljon..
- Leszarom.  Kicsinálom mindkettőt.
- Nyugodj már le Béla! Kell neked a balhé?
- Szagoltál te már macskahúgyos lábtörlőt? Mert én igen. Na ebből elég.
- Ezért nem érdemes ekkora balhét csinálni.
- Nemcsak erről van szó.
- Hanem miről?
- Nem rendes magyar.
- Kavics bácsi nem rendes magyar? Hülyéskedsz? A dédapja is becsületes konzervatív tanyasi tanító volt,. Tudod te hány gyereket nevelt fel a hazának? Erre gondolj már Béla!
- Az a múlt. Engem a jelen érdekel. Pontosan tudom kire szavaz ez a vén tróger.
- És honnan tudod? Ott álltál mögötte a fülkében és nézted mit csinál?
- Nem álltam ott. Ezt mindenki tudja a másikról.
- És nem mindegy kire szavazott? Nem bántott téged soha.
- De a macskája ide vizel a lábtörlőmre. Mocskos komcsi az ilyen.
- Béla álljál már le! Nem lesz ennek jó vége.
- Ne dumálj bele a dolgomba Imre. Holnap leverem  Kavicsot, vagy lelököm a lépcsőn.
- Börtönbe kerülsz Béla!
- Most jött el a bosszú ideje. Hallottad te is! "Elégtételt fogunk venni!" Ha pedig ő mondja, akkor nincs mitől félni!  
- És ha meghal?
- Az az ő baja lesz. Idő van és kész.



BARRY ÖRÖKSÉGE

- Fel kellene söpörni az udvart.
- Kapok még tíz percet?
- Nem kapsz. Jön a vihar.
- És?
- Miért kell mindig visszakérdezned? Megőrülök ettől.  Nézz ki az ablakon! Tele van az udvar pénzzel. És az istálló is. Amit tudtam összegereblyéztem, de Wolffy is kikapart a kukoricásból két sporttáskányi pénzt. Nem tudom mire kellett neki. Ostoba kutya.
- Pedig a pénznek nincs is szaga.
- Ne röhögj Barry, valamit csinálni kellene ezzel a temérdek pénzzel. Már nem tudjuk hova pakolni.
- Megoldom.
- Mindig ezt mondod. Évek óta ezt hallgatom és nem csinálsz semmit.
- Csak hozom haza a pénzt. De cserélhetünk, én takarítok és te keresed a pénzt.
- Minek ennyi? El sem tudjuk költeni.
- Susan, relax. Nyugi, megoldom. Szeretkezzünk.

Láthatják, jelenleg ez a legnagyobb gondunk, hogy hova rámoljuk a pénzt. Tényleg mindenhol pénz van. Még a klotyóba is pakoltam néhány köteggel, jól jöhet, ha netán elfogyna a vécépapír. Nem hencegek, ez a realitás, a jelenlegi helyzet. Azt hiszem építek még egy házat a pénznek. Nem vicc, ez a megoldás. Bankba nem vihetem.


Egyébként még be sem mutatkoztam. A nevem Barry Osak, foglalkozásomat tekintve motorversenyző. Vagyis inkább csak volt versenyző. Hogy most mi vagyok? Nem is tudom. Talán jolly joker. Igen, ez jó, jolly joker.  Valóban az vagyok. Egyébként volt egy hasonló nevű srác, a PAN-AM belföldi járatain kezdett pilótaként, utána lett az ami én is vagyok. Sajnos már nem lehet közöttünk. Lelőtték. Barry Seal. Ő a példaképem, de még véletlenül sem szeretném úgy végezni ahogy ő. Szerintem nem fogom, legrosszabb esetben börtönbe kerülök, de azt is túl lehet élni. 

Most ki kell mennem pénzt gereblyézni, de közben egy fantasztikus történetet mesélek el. Magamról természetesen. Remélem nem zavarja önöket, hogy közben jár a kezem, de tényleg jön a vihar, addig pedig össze kell szednem, úgy becsülöm legalább négymillió dollárt, bár lehet, hogy eurót, szóval a szövegelés közben dolgoznom kell.

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy én voltam a megye legjobb crossmotorosa, a Nagyerdő örökös bajnoka, ennek köszönhetően kerültem be a MotoGP királykategóriájába. Mindent megnyertem, hat világbajnokságot, négy Amerika kupát, nem sorolom. Egy napon, akkor talán éppen a tizedik Szuperkupámat nyertem meg, szóval a verseny után megkeresett egy szakállas férfi. Beszélni akart velem.

- Barry, ugye tudja, hogy Ön a legjobb?
- Kösz, hogy ezt mondja. Valóban én vagyok a legjobb.
- Mi lenne, ha nem csak úgy motorozgatna?
- Ezt hogy érti?
- Barry, gondolkozzon.
- Én ehhez értek, a motorozáshoz. A századmásodpercekkel versenyzem. Számomra ezek a csaták jelentik az életet.
- Most is ezt kellene csinálnia, csak a motorjával elvinne bizonyos dolgokat.
- Nincs hely a versenygépen.
- Találjon helyet. Államérdek.
- Ön ügynök?
- Barry, mi ugye barátok vagyunk. Vállalja el.

Nem tehettem mást, igent mondtam. Onnantól kezdve motorosfutárként is dolgoztam. Kisebb dobozokat, táskákat vittem ide-oda. Susan erről persze semmit sem tudhatott, ő azt hitte, továbbra is a nagydíjakból van a pénz. Két hónapja csináltam ezt, amikor megkeresett egy kolumbiai férfi és arra kért, vállaljak be neki is néhány fuvart. Először nemet mondtam, de mutatott egy fényképet és felismertem a megbízóját. Bólintottam. Muszáj volt. Ha nem teszem, talán már nem is élnék. Onnantól kezdve nekik is szállítottam. Mexikó, Kolumbia, USA, Franciaország, Magyarország, állandóan úton voltam. A pénz pedig  ömleni kezdett hozzám. De ezzel még nem volt vége, mert egy régi haver is megkért, hogy vegyem fel a csomagjait. Felvettem. Utána újabb és újabb feladatokkal bízott meg, de ezekről nem beszélhetek. Jó, annyit elárulhatok, hogy egy idő múlva nem csak motorosfutár voltam, hanem a pénzt teljesen rám bízta, abból kellett vennem ezt-azt. Azt is akarta, hogy szálljak be a politikába, de nem vagyok én alkalmas arra. Túl bonyolult az nekem. Én csak egy egyszerű motoros vagyok. Igaz, a leggyorsabb. Amikor Susan gyanút fogott a sok pénz miatt, azt mondtam neki, hogy örököltem. Nem esett nehezemre a hazugság, ez is a melóm velejárója, hogy kiszínezzem a valóságot. Szerencsére azonban ő sem kérdezett többet, szerintem sejti a dolgokat. 

Hát itt tartok most. Ahogy látom Susannak igaza volt, nyakunkon a vihar. Sietek, összeseprem  azt a pár milliót az istálló előtt, remélem Wolffy sem kapar ki újabb táskákat a föld alól, aztán ha találok még helyet a pénznek, akkor berakom valahova. Ha pedig nem sikerül, akkor elfújja a szél.





NINCS MESE

Szexfüggőt meghívják a szexfüggőségről szóló műsorba, ahol megkívánja a szakértő szexterapeuta-pszichológusnőt, adás után SMS-t küld neki, ...