BARRY ÖRÖKSÉGE

- Fel kellene söpörni az udvart.

- Kapok még tíz percet?

- Nem kapsz. Jön a vihar.

- És?

- Miért kell mindig visszakérdezned? Megőrülök ettől.  Nézz ki az ablakon! Tele van az udvar pénzzel. És az istálló is. Amit tudtam összegereblyéztem, de Wolffy is kikapart a kukoricásból két sporttáskányi pénzt. Nem tudom mire kellett neki. Ostoba kutya.

- Pedig a pénznek nincs is szaga.

- Ne röhögj Barry, valamit csinálni kellene ezzel a temérdek pénzzel. Már nem tudjuk hova pakolni.

- Megoldom.

- Mindig ezt mondod. Évek óta ezt hallgatom és nem csinálsz semmit.

- Csak hozom haza a pénzt. De cserélhetünk, én takarítok és te keresed a pénzt.

- Minek ennyi? El sem tudjuk költeni.

- Susan, relax. Nyugi, megoldom. Szeretkezzünk.

Láthatják, jelenleg ez a legnagyobb gondunk, hogy hova rámoljuk a pénzt. Tényleg mindenhol pénz van. Még a klotyóba is pakoltam néhány köteggel, jól jöhet, ha netán elfogyna a vécépapír. Nem hencegek, ez a realitás, a jelenlegi helyzet. Azt hiszem építek még egy házat a pénznek. Nem vicc, ez a megoldás. Bankba nem vihetem.

Egyébként még be sem mutatkoztam. A nevem Barry Osak, foglalkozásomat tekintve motorversenyző. Vagyis inkább csak volt versenyző. Hogy most mi vagyok? Nem is tudom. Talán jolly joker. Igen, ez jó, jolly joker.  Valóban az vagyok. Egyébként volt egy hasonló nevű srác, a PAN-AM belföldi járatain kezdett pilótaként, utána lett az ami én is vagyok. Sajnos már nem lehet közöttünk. Lelőtték. Barry Seal. Ő a példaképem, de még véletlenül sem szeretném úgy végezni ahogy ő. Szerintem nem fogom, legrosszabb esetben börtönbe kerülök, de azt is túl lehet élni. 

Most ki kell mennem pénzt gereblyézni, de közben egy fantasztikus történetet mesélek el. Magamról természetesen. Remélem nem zavarja önöket, hogy közben jár a kezem, de tényleg jön a vihar, addig pedig össze kell szednem, úgy becsülöm legalább négymillió dollárt, bár lehet, hogy eurót, szóval a szövegelés közben dolgoznom kell.

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy én voltam a megye legjobb crossmotorosa, a Nagyerdő örökös bajnoka, ennek köszönhetően kerültem be a MotoGP királykategóriájába. Mindent megnyertem, hat világbajnokságot, négy Amerika kupát, nem sorolom. Egy napon, akkor talán éppen a tizedik Szuperkupámat nyertem meg, szóval a verseny után megkeresett egy szakállas férfi. Beszélni akart velem.

- Barry, ugye tudja, hogy Ön a legjobb?

- Kösz, hogy ezt mondja. Valóban én vagyok a legjobb.

- Mi lenne, ha nem csak úgy motorozgatna?

- Ezt hogy érti?

- Barry, gondolkozzon.

- Én ehhez értek, a motorozáshoz. A századmásodpercekkel versenyzem. Számomra ezek a csaták jelentik az életet.

- Most is ezt kellene csinálnia, csak a motorjával elvinne bizonyos dolgokat.

- Nincs hely a versenygépen.

- Találjon helyet. Államérdek.

- Ön ügynök?

- Barry, mi ugye barátok vagyunk. Vállalja el.

Nem tehettem mást, igent mondtam. Onnantól kezdve motorosfutárként is dolgoztam. Kisebb dobozokat, táskákat vittem ide-oda. Susan erről persze semmit sem tudhatott, ő azt hitte, továbbra is a nagydíjakból van a pénz. Két hónapja csináltam ezt, amikor megkeresett egy kolumbiai férfi és arra kért, vállaljak be neki is néhány fuvart. Először nemet mondtam, de mutatott egy fényképet és felismertem a megbízóját. Bólintottam. Muszáj volt. Ha nem teszem, talán már nem is élnék. Onnantól kezdve nekik is szállítottam. Mexikó, Kolumbia, USA, Franciaország, Magyarország, állandóan úton voltam. A pénz pedig  ömleni kezdett hozzám. De ezzel még nem volt vége, mert egy régi haver is megkért, hogy vegyem fel a csomagjait. Felvettem. Utána újabb és újabb feladatokkal bízott meg, de ezekről nem beszélhetek. Jó, annyit elárulhatok, hogy egy idő múlva nem csak motorosfutár voltam, hanem a pénzt teljesen rám bízta, abból kellett vennem ezt-azt. Azt is akarta, hogy szálljak be a politikába, de nem vagyok én alkalmas arra. Túl bonyolult az nekem. Én csak egy egyszerű motoros vagyok. Igaz, a leggyorsabb. Amikor Susan gyanút fogott a sok pénz miatt, azt mondtam neki, hogy örököltem. Nem esett nehezemre a hazugság, ez is a melóm velejárója, hogy kiszínezzem a valóságot. Szerencsére azonban ő sem kérdezett többet, szerintem sejti a dolgokat. 

Hát itt tartok most. Ahogy látom Susannak igaza volt, nyakunkon a vihar. Sietek, összeseprem  azt a pár milliót az istálló előtt, remélem Wolffy sem kapar ki újabb táskákat a föld alól, aztán ha találok még helyet a pénznek, akkor berakom valahova. Ha pedig nem sikerül, akkor elfújja a szél.