EGY ELŐRE BEJELENTETT GYILKOSSÁG KRÓNIKÁJA

"A zászlókat félárbócra engedve, ágyúdörgés kíséretében, állami tiszteletadással búcsúzunk a haza nagy írójától, akinek  földi maradványait  ágyútalpakon szállítják végső nyughelyére. A nemzeti zászlóval leterített koporsón helyezték el a szellemóriás kitüntetéseit és a hűség jelképévé vált, történelmi ereklyének számító  tagkönyvét.

A városra súlyos csend telepedik, mindenki érzi mekkora veszteség érte a nemzetet. A lezárt utak mentén elfojtva zokognak az emberek, kivétel nélkül mindenki frissen vasalt  fekete ruhába öltözve rója le tiszteletét a tragikus körülmények között elhunyt írófejedelem előtt.

Mikor a katonai konvoj eléri a temető bejáratát a levegőben a légierő három, még működőképes harci járműve jelenik meg, ezzel is tisztelegve az elhunyt emléke előtt. Ezt követően  állami méltóságok mondanak beszédeket, majd kihirdetik a nemzeti gyász kezdetét, valamint a választások elhalasztását. A mozik, színházak, éttermek a minimum egy évig tartó gyászidő leteltéig zárva tartanak, a televíziókban csakis az elhunytról szóló emlékműsorokat sugároznak."

- Akkor ez sem kell?

- Nem. De arra kérlek, ezúttal próbálj meg nem káromkodni.

- Lehetetlent kérsz tőlem.

- Tudom. Majd otthon őrjöng. Itt ne. És hidd el, ugyanazt érzem amit te.

- Iszonyú sokat dolgoztunk ezen a projekten.  Le volt szervezve minden, a beszédeket megírtuk, a katonai kiadásokat vállaltuk, az emlékműsorokat előre legyártattuk a tartalomszolgáltatókkal, a jogászok lepapírozták a gyászévre vonatkozó rendeleteket. 

- És ez mind megy a levesbe.

- Megy. Pedig még ő is benne volt. Sőt , ő javasolta az egészet. És a legnagyobb tételt, már hetekkel korábban át is utaltunk neki, a családjának pedig örök időkre szóló életjáradékot kezdtünk folyósítani. Nincs bőr a pofámon ezt visszautaltatni.

- Méltatlan lenne hozzánk.

- Nem is illik. Egy igazi hazafival szemben igazi sértés lenne. 

- Csupán annyit kért a sorstól, hogy megbízható, gyakorlott valaki végezze el a munkát és ne okozzon neki fájdalmat.

- Még ma reggel is arról beszélt, hogy mártír lesz és a halálával örök szolgálatot tesz nekünk.

- Mindent megtett az ügy érdekében. Bátor volt, most is ő ment legelől.

- Középen.

- Egy mesterlövésznek nem gond egy ilyen. Sőt!

- Nem tudom mi lesz most. Végigcsinált mindent, aztán nem történt semmi.

- Érthetetlen. De majd este felhívom, megkérdezem tőle, hogyan tovább.

- Szerinted mi történhetett?

- Nem akarták lelőni és kész.

- Senki?

- Senki.

- Lépjünk ezen tovább. Van új ötleted?