Viktor nem félt semmitől. Van ilyen ember. Megvetette a halált. Kannibál törzsekhez utazott Pápua-Új Guineába. „Látni, tanulmányozni akarom azokat, akik még ott tartanak, hogy simán megeszik az embertársukat. Kíváncsi vagyok erre az egészre. Utolsó estéjén megkínálták a lábszárából készült füstölt hússal. Mindezt megtiszteltetésnek érezte, ezért mindenét új barátainak adta. Szép út volt.
2026. június 4., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Szénási Sándor a Klubrádió szombat délutáni politikai magazinjában rendkívül korrekt és tisztességes módon beszélt a közmédiában lévőkről,...
-
Megmozdult a Föld és a korábban soha nem tapasztalt erejű rengés maga alá temetett páratlan életműveket, csodálatra méltó karriereket. Ember...
-
2010 tavaszán, néhány héttel az országgyűlési választások előtt egy kávézóban ültem és beszélgettem a Németországban élő kettős (magyar-néme...
