ÚJ TANÉV

Kedves kollégák, ez a nap is elérkezett. Szeptember elseje. Meghatottan, ugyanakkor büszkén állok önök előtt. Sokan mondták, nem lesz itt semmi, legkevésbé iskola. Brüsszelből is üzentek, nem adnak pénzt. És? Számít bármit is a brüsszelita ajvékolás? Mi, magyarok vagyunk! Nemet mondunk az elszámoltatásra! Sosem hittem a bérrettegőknek, sőt megvetettem őket mély pesszimizmusuk, nemzetromboló, akadékoskodó vészprognózisaik miatt. Tévedésük súlyos, és megbocsájthatatlan. A panaszkórus remélem most végre elhallgat és belátja, összefogással, hittel, ez nagyon fontos kedves kollégák, a hit, szóval mély meggyőződéssel és közös akarattal kikerülhetjük az utunkba kerülő akadályokat. És most szeretném megköszönnni Márkusfalvy Bán Alexandrának, a közbeszerzések állandó nyertesének, a Kard és Bilincs Biztonsági, Személyvédelmi és Hostess Szolgáltató Rt. vezérigazgatójának, valamint dr. Miskál Mihálynak vármegyénk főispánjának a segítséget. A Kard és Bilincs erre a tanévre negyvenöt rendkívül dekoratív hostess kolleginát irányít iskolánkba, míg a vármegye huszonkét közmunkást biztosít a katedrára. Minden órán, minden tanteremben lesz tehát ember a tábla előtt. Kréta decemberben, de legkésőbb februárban érkezik, minden kolléga névreszólóan két darabot kap. Addig is induljon hát a tanév, melyhez erőt és sok sikert kívánok.

Taps, éljenzés.

KÉPESLAP

Drágáink! Apátokkal szerencsésen megérkeztünk ebbe a gyönyörű városba! Kalandos volt az utunk, mert a vonat eltévedt, Eger helyett Keszthelyre vitt minket, majd Gyöngyösre, de a jó istenke megsegített, találtunk egy kedves taxist, aki némi alkudozás után végül negyvenötezer forintért elhozott ide. Sajnos a szálloda, ahova tavaly lefoglaltuk a szobánkat, a héten bezárt, de apátok régi kollégája kölcsönadta a garázsát, itt alszunk pár napig. Barátságos kuckó, jól elvagyunk a Papussal. Lehet fűteni is, de sajnos a gázpalack kifogyott, a benzinkúton pedig nem tudtak teli palackot adni. Semmi baj, hoztunk elég pulóvert! Úgy terveztük, hogy minden nap elmegyünk a gyógyfürdőbe, de az sincs nyitva. Jó hír viszont, hogy jövő tavaszig lesz csak zárva. Egész nap sétálunk, vagyis csak sötétedésig, mert takarékossági okok miatt lekapcsolták az utcai világítást, amúgy sem látunk jól, ki tudja mi lenne velünk koromsötétben. Apátok nagyon szeretett volna színházba menni, de nincsenek előadások, mert a színház is takarékoskodik. A koszt remek! Reggel a közértben veszünk harapnivalót, mert az éttermek és pizzázók üresek, nincs bent senki. Még jó hogy mindegyik bejáraton ott a tájékoztató, hogy eladó, vagy kiadó. Istenien érezzük magunkat! A helyiek nagyon barátságosak, mindenki vidám és elégedett! Nektek is el kellene ide jönnötök. Most búcsúzunk, és megyünk a postára feladni a képeslapot. Reméljük még idén megkapjátok! Millió puszi, Anya, Apa.

MEGSZENTELT ISKOLATÁSKÁK

Csoda történt abban a magyarországi iskolában, ahol a helyi plébános megszentelte az iskolatáskákat. Az egyházi szertartást követően az iskolatáskák súlya megváltozott, átlagosan öt-hat kilogrammal könnyebbé váltak, a korábban gyenge eredményeket produkáló gyerekek pedig immár mind kitűnő bizonyítványt szereztek.

A világsajtó is beszámolt a szenzációs hírről, melynek köszönhetően zarándokutakat szerveztek a kisközségi iskolába. A hit ereje legyőzi a távolságot, így tömegével jöttek zarándokok, csakhogy tanúi legyenek a fantasztikus jelenségnek. Hónapok teltek el az áhítat jegyében, mikor is egy lengyel testvér, a zarándokok közül elsőként, belenézett a pillekönnyű iskolatáskákba.

Nem volt azokban semmi. Persze, hogy nincs, válaszolták erre a magyar diákok, nem kaptuk meg a tankönyveket, füzeteket. Hogyan lettetek így kitűnő tanulók? - kérdezték ekkor többen is. Nincsenek már tanárok az iskolában, ezért magunkat osztályozzuk.

A zarándokok zavartan mosolyogtak, egyetlen szót sem értettek az egészből. Érthető.

A helyi plébános immár minden osztálynaplót, ellenőrzőt és bizonyítványt is megszentel.

KOROM EMŐKE

Járt-e Korom Emőke (a) bányában? Mikor? Melyikben? A pécsiben? Dorogiban? Az oroszlányiban? Ha igen, akkor mit csinált ott? Szenet fejtett? Barnát? Feketét? Vagy lignitet bányászott? Bauxitot? Dolomitot? Hogyan jutott le a mélybe? Művezető volt, vagy csupán beosztott vájár? Csillés? Netán diszpécser a külszíni fejtéseknél? Vagy robbantásvezető? Egyedüli nőként miért vették fel a bányához? Mi vetett véget karrierjének?

Csupa őrjítően izgalmas, megfejtésre váró kérdés, amely legalább annyira érdekfeszítő, mint a "hova tűnt Hajtó Lajos, majd hogyan került elő, szereti-e még nőjét, Ninit?", de Hajtó hallgat, éppen úgy, mint Korom Emőke. Titokzatos élet mindkettőjüké. De engedjük el Hajtót, ő csak Ninikéjének tartozik magyarázattal, míg Korom a választóinak.

Az állítólag több mint három évtizednyi bányászmúlttal "rendelkező" Emőke ugyanis feljött a mélyből, és elképesztő magasságokba jutott: politikai pályájára állt. Immár parlamenti képviselőként megkapta (miért is?) a Három évtized a magyar bányászatért emlékérmet. De vajon miként szolgálhatta harminc éven át a magyar bányászat ügyét a most haminckét éves Emőke? Valóban megtörtént, hogy már kétévesen, csákánnyal a kezében a mélyben dolgozott, miközben gyermeki arcát belepte a fekete szénpor? Akár. Miért is ne lehetne ő a világ legfiatalabb bányásza? Vagy egyszerűen csak a puszta létezésével járult hozzá a hazai bányászat sikeréhez? Vájár édesapjának az adott erőt a nehéz fizikai munka elviseléhez, hogy tudta, kicsiny lánya, Emőke, otthon várja őt? Vagy éppen ott mellette, a fejtésnél. Emőke csak ült a nagy feketeségben a Lipót-aknában, és nézte erőtől duzzadó, izzadó, szénfejtő apját. Arra már nem is merek gondolni, netán Emőke bányászkitüntetése is éppen olyan, mint a hobbivadász pápai üdvözlőlapja.

A történészek lázasan írják a Korom család históriáját.