IZZÓ TESTEK 7.

Az első emberáldozatnak, a percekkel ezelőtt kirúgott kreatívnak ötlete sem volt, mihez kezd vajon, ha majd néhány perc múlva ki kell lépnie a Gyepű utcai tévés székházból. Okkal tartott Kalapos Imre kiszámíthatatlan, és olykor állatias megnyilvánulásaitól. Ha nem jelentkezik azonnal a WASP Stone Security irodájánál, (ők intézik az épületből történő kivezetését, munkaeszközeinek a bevételezését, szóval ők kísérik utolsó útjára) akkor Imre esetleg utána rohan, lefejeli, és kis köcsögnek nevezve maga rángatja ki az utcára. Egyelőre nem ez történt, mert Vad Péter, a jóképű 37 éves munkatárs (egykori kreatív) épségben leért a félemeleten lévő biztonsági szolgálat irodájába.

- Nahát, maga is? – kérdezte meglepetést színlelve Varrat Sándor biztonsági főnök Vadtól, aki ebből a kedélyeskedő kérdésből megérezhette, a fekete ninja munkaruhát viselő katona, alapjában véve jólelkű ember. Az övére függesztett működésképtelen replika maroklőfegyver (Patton tábornok volt a példaképe), és a hátán átvetve lelógatott, ugyancsak hatástalanított AK 47-es gépkarabély, a tankelhárító páncélököl, valamint a vasbetéttel megerősített eredeti Martens bakancs csupán az elrettentést szolgálta, a pszichológiai hadviselést, hogy minden itt alkalmazott tévés tudatában rögzüljön: ennél a cégnél fegyelem van és tűzparancs, bárki bármikor likvidálható, akár még egy akkora atomtöltetet is képesek megsemmisíteni, mint amilyen Kalapos Imre az Izzó testek erotikus valóságshow főszerkesztője. De egyelőre még nem neki van félnivalója, hanem az olyan közlegénynek, mint Vad Péter, vagy a galamblelkű (CBA eladóból átképzett vagyonvédelmi őrző-védő) Varrat Sándornak.

- Tudja, hogy a héten maga már az ötödik, pedig ma még csak kedd van? Azt beszélik, hogy Kalapos nagyon bedurvult, naponta dobál ki embereket. Közeledik az Izzó testek erotikus show és sehol nem tartanak az előkészületekkel.
- Engem ez már nem érdekel. De talán jobb is így. Intézzük el, amit el kell és köszönjünk el egymástól minél gyorsabban. – mondta szelíden Vad.
- Azért ez nem megy csak úgy ripsz-ropsz! Le kell adnia a mobilját, és Szalóki kolléga kihallgatja magát, majd jegyzőkönyvbe vezeti a vallomását Végül lekísérjük a főbejárathoz.
- Meg is fognak bilincselni?
- Csak ha ellenállást tanúsít. De jobban teszi, ha együttműködik.
- És ha nem működöm együtt?
- Akkor kényszerítő eszközöket kell alkalmaznom. Bilincset, de hátra is csavarhatom a kezét, és leteperhetem a földre.
- Nem lesz balhé, ígérem.

A halálsorról, így nevezték az a folyosót, ahol a WASP Stone Security irodái voltak a 65 fős fekete ruhás osztaggal, szóval innen indult utolsó útjára Vad Péter, hogy ezzel véget is érjen rövidre szabott televíziós élete.

- Az utolsó szó jogán akar még valamit mondani? – tette fel az ilyenkor szokásos rutinkérdést Varrat Sándor biztonsági főnök.
- Jó volt itt dolgozni, kár, hogy az Izzó testekben már nem lehetek benne.
- Még valami?
- Más nem jut eszembe.
- Ezt jegyzőkönyvezzük, és az irattárban megőrizzük.

Varrat ezt követően beleszólt a rádió adóvevőjébe

- A Sas elrepül, ismétlem a Sas elrepül. Káró 25 nyithatod az ajtót!
A távvezérelt betonbetétes acél kapu lassan kinyílt, Vad pedig "kirepült" az utcára. Szakmai értelemben halott volt, de emberként újjászületett. Akkor okkal hitte azt, neki már soha nem lesz köze a Gyepű utcához.

Tévedett. Mindenkinek köze van.

IZZÓ TESTEK 6.

Imre lerendezte Vilmát. Egyelőre még csak pénzről beszéltek, a javadalmazásáról, és hogy mindezért cserébe mit szeretne kérni (követelni) tőle a Mohács 26TV menedzsmentje. Elképesztően sok munkát, sőt, még annál is többet, és Thúri Vilma véletlenül se nézze soha az óráját. Itt nincs munkaidő, csak gályapad van, ostorcsattogás, indulatos vezényszavak, mert a hajónak repülnie kell a vízen. És ez csak akkor működik, ha egy csapatként húzzák az evezőket. Emberfeletti teljesítményt várnak el, mert – ahogy Kalapos Imre többször elismételte Vilmának - itt profik dolgoznak. A profik pedig szerinte ilyenek. Gépek, tökéletes alkatrészekből összerakott robotok, akik nem érzelgősködnek, nem robbannak le, csak mennek előre és mint a hókotrók, vagy jégtörők, takarítják az útjukba került havat, zúzzák a jeget. Ha pedig zökkenőmentes és persze elképesztően sikeres lesz az első közös projektjük, akkor Thúri Vilmának garantáltan nem lesz gondja a jövőben. Ebbe a nagy családba csak egyszer kell bekerülni, onnantól kezdve megszűnnek a napi gondok, a kifizetetlen számla ismeretlen fogalommá válik, valamint nem lesznek elintézetlen ügyek. Ez a család mindent elsikál, és akit arra érdemesnek tart, bőkezűen megfizet. Thúri Vilmán múlik tehát, hogy hova, és milyen magasra jut.

A munkamegbeszélés után a liftben Kalapos másodszor is lerendezte a beszédtanárnőt, de csak gondolatban, mert bármekkora spíler is az Izzó testek erotikus valóságshow főszerkesztője, időnként még ő is összemegy, Hüvelyk Matyivá zsugorítja a benne megbúvó gátlásos kamasz. Most is ez történ. A decens beszédtanárnőt, igaz, még csak gondolatban fektette le, bár többször is magáévá tette, mindent kipróbált vele, és a végén szokásához híven neki is beszólt. "Szerencsés nő vagy, hogy egy ilyen szuper férfit kaptál ma délután, de ne bízd el magad, sokan szeretnének a helyedben lenni"

Thúri Vilma, azokban a percekben mikor „másodszor rendezte le” Kalapos, éppen a villamoson zötykölődött, úton hazafelé. A híres Kalapos Imrét nem nyelte le, az irodájában nem tett pikírt megjegyzéseket neki, és nem is bizalmaskodott vele. Munkát akart csupán, de azt nagyon, és amiért jött, meg is szerezte. Csak arra tudott gondolni, a nehéz évek után ismét van feladata.

Kalapos, a maradandó élményt jelentő, Thúri Vilmával folytatott workshopping után az emeleti tárgyalóba vonult, ahol újból a kíméletlen diktátori arcát mutatta a kreatívok csapatának.

- Neveket akarok! Most! Nem holnap, nem délután, hanem azonnal! Akinek nincs ötlete, takarodjon el innen! – Imre már egészen más kottát használt, mint amikor Thúrival egyeztetett. – Ne húzzatok fel srácok, mert ennek nem lesz jó vége. Egy hónap múlva indul a műsor, de az egy beszédtanárnőn kívül még senkit sem találtunk. Utoljára kérdezem: ki legyen a zsűriben, és kiből lehetne mentor, aki ezt a sok agyalágyult barmot segíti majd?

Veress Rozi szólalt meg elsőként. Nem volt rossz az ötlete, leszámítva azt, hogy jelöltje dr. Berinkov József egyetemi tanár, viselkedéskutató, szexológus négy évvel ezelőtt meghalt.

- Gratulálok! És sokat gondolkodott ezen? – kérdezte Kalapos, de olyan penetráns stílusban, hogy többen arra gondoltak, eljött az ideje a halálbüntetés visszaállításának.
– Ha még vannak halottakra ötleteik, akkor most mondják el! – folytatta emelt hangon Kalapos.
- Mitől ennyire nehéz, épkézlábnak tűnő egyedek javasolni ide? Nem űrhajósokat keresünk Mars utazáshoz, hanem egy tévéműsorba szexelni tudó embereket!!
Vad Péter a kreatív részleg legfiatalabb munkatársa (21 éves) azt javasolta, hogy mindenképpen ismert embert ültessenek a zsűribe.
- Bravó! Erre hogy nem jöttünk rá eddig? – Kalapos már a kólásüveget kereste, hogy megdobjon vele valakit. Ez esetben nem volt kétséges, hogy kit. – És kire gondolsz kedves és nagyon okos Péterünk?
- Majka.
- Aha. Jó gondolat. Na most szépen leballagsz a biztonságiakhoz, és megmondod nekik, hogy én küldtelek. Mindent érteni fognak. Na, sok szerencsét az új munkahelyeden. Feltéve ha találsz újat – tette még hozzá gonoszul Kalapos, majd kilátásba helyezte, hogy ha továbbra is ilyen neveket kap, akkor kénytelen lesz megtizedelni a társaságot.

Kalapos Imre főszerkesztő sosem viccel. Egy hónap múlva pedig el kell indítani a valóságshow-t, akár emberáldozatok árán is.

IZZÓ TESTEK 5.

- Itt van.
- Ki?
- A 9 órás, akit áttettünk 11-re.
- Nekem mindent tudnom kell? Nyögd már ki, kivel kell az időmet elcsesznem!
- Az a beszédtanárnő.
- A francba. Várjon. Mondd azt neki, hogy fontos megbeszélésen vagyok az elnöknél, de igyekezni fogok.
- Megkínáljam valamivel? Kávé, keksz, valami apróság?
- Nem kell elkényeztetni.
- És meddig várjon?
- Háromnegyed óra elég lesz. Meccset nézek. Félkor szólj, és engedd be a nőt.

Kalapos Imre belesüppedt a bőrfotelbe és kéjesen bámulta, amint a Barcát leverik a gallok, Zlatannal.

Thúri Vilma az első munkamegbeszélésre finom, elegáns , pasztellzöld kosztümben érkezett. Türelmesen várakozott a főszerkesztő irodája előtt, immár negyvenöt perce. Szomjas volt, de érzékelte, hogy a titkárnő ügyet sem vet rá, a büszkesége azonban nem engedte, hogy innivalót kérjen. A nyálát próbálta a szájában összegyűjteni, hátha a nagyobb mennyiség enyhíti a kínzó szárazságot. A mosdóba sem ment ki, mert attól tartott, pechére éppen akkor hívná be Kalapos, és kínos lenne, ha rá kellene várnia az elfoglalt főszerkesztőnek.

Imre még megvárta a gól nélküli szögletrúgást, majd ezt követően a kirúgást. Ekkor az órájára nézett és látta, nem várakoztathatja tovább a készülő műsor beszédtanárát. Kriszta is tudta a dolgát, jelezte Vilmának, hogy megérkezett a főnök. Bemehetett végre.

A kemény fából faragott beszédtanárnő először nézhetett bele a rettegett hírű tévés, a hazai valóságshow császára, Kalapos Imre szemébe.
A férfi megpróbálta a legjobb arcát mutatni, bár az ilyenfajta alakoskodás mindig untatta. Legszívesebben most is önmagát adta volna, az örökké prédára leső vadállatot, a bőrnadrágot viselő csődört, az ellenállhatatlan szórakoztatóipari fenegyereket, a hazai televíziózás (trash reality) császárát, kinek korlátlan hatalom összpontosul a kezében. Bármerre jár, elhalkulnak körülötte az emberek, ő pedig úgy vonul be a stúdiókba, mint egykoron Líbia örökös és fényes tekintetű ura, Moammer K. az amazonjai közé. Kalapos is szeretett volna magának egy kizárólag nőkből álló testőrséget a tévében, amely vigyáz rá, lesi a gondolatait, és a testőrnők a hálóban (teakonyhában) sem hagyják hogy pillanatnyi magányában előtörjön belőle a gyógyszerekkel kezelt depressziója, de erre még Steve és Dick (a Mohács 26TV tulajdonosa valamint a programokért felelős vezérigazgatója) is azt mondta, "Imre, azért ez a női testőrség kissé túlzás, de ha sikeres lesz az Izzó testek valóságshow, akkor megkapod. De maximum 12 fős lehet a csapatod." Kalapos beérte az ígérettel, bár Dick is tudja, amit Imre a fejébe vesz, annak úgy kell lennie. A testőrségre tehát előbb-utóbb elő kell teremteni a pénzt, vagy ki kell rúgni Imrét. Kalapos azonban giganév ebben a műfajban, ezért jobban járnak, ha mindent megadnak neki és a cégnél tartják, mert ha elengedik, azonnal leszerződteti valaki más, és akár még a testőrcsajokat is megkaphatja. Már a Golden Myrtus Bankból is érdeklődtek utána, ahol nemcsak pénzzel és aranykészlettel foglalkoznak, hanem szinte mindennel, így házi filmstúdiójuk is van, saját szereplőgárdával. Főrendezőjük még nincs.

Kalapos miközben hellyel kínálta a dekoratív beszédtanárt, felmérte a nő adottságait. Nem a hangjára figyelt elsősorban, hanem a lábaira és a melleire. Elégedett volt a látottakkal, csupán a kora aggasztotta. 50 felett nem biztos, hogy alkalmas lenne testőrnek a csapatába. De most nagyon koncentrált, próbált jó benyomást tenni a szemmel láthatóan szívós, eltiporhatatlan asszonyra, akit végtére is azért hívott be és várakoztatott a párnázott ajtajú 150 négyzetméteres irodája előtt, hogy az Izzó testekről beszélgessen vele.
- Sok jót hallottam magáról - kezdte bizalmaskodó hangon.
- Rólam csak jókat hallhat - riposztozott Thúri. Neki amúgy ez az erőssége, a gyors és lényegre törő válaszadás, és ezt a képességét azonnal megvillantotta.
- Tudja, miért kértem Önt, hogy fáradjon be hozzánk?
- Sejtem, bár manapság annyi meglepetés éri a magamfajta nőket.
- Azt szeretnénk, ha maga lenne a beszédtanár a készülő műsorunkban. A HR-es kollégák előkészítettek egy terjedelmes anyagot önről, de mégis arra kérem, meséljen magáról. Szeretném jobban megismerni.
- Mennyi ideje van? - kérdezte viccelődve Thúri.
- Időm korlátlan - válaszolta Kalapos, aki ekkor már enyhe feszülést érzett a bőrnadrágjában.

Vilma beszélni kezdett, Az elmúlt évtizedek emlékei forró lávalént ömlöttek ki belőle, de bölcs és sokat megélt asszonyként csakis a szépre emlékezett. Imre itta a szavait, és tudta, ez a nő kell neki.

NYÁRIKONYHA

Nyárikonyha az udvar hátsó részében. Valamikor disznóól volt, majd amikor a faluból kertvárosi kerület lett, eltűntek a sertések, az üresen maradt tákolmányba a gazda szerszámai és mindenféle haszontalan lomok kerültek. Most bérlő lakik benne. Szilvia.

Mindent megmutat. A dohos szagú szobát, amit a macskájával oszt meg, aztán a lerobbant fürdőszobát, ahol a vizesedés miatt több helyen lehullott a csempe. Itt nincs fűtés, télen befagy minden. Van még egy aprócska lyuk az egykori ólban, oda már csak a penészes, vetemedő szekrény fér be.

Az ötvenes évei elején járó nőnek korábban egészen tűrhető élete volt. Papa, mama, testvér, szülőknek kiutalt szolgáti lakás. Szerény, de tisztes környezet a Kádár-kor lassan kimúló, gyengülő szakaszában. A családi örökségből is csupán arra tellett, hogy később, amikor árva lett, megvehesse a szolgálati lakást. Aztán az is elveszett.

Szilvia sok évvel ezelőtt kórházba került. Ott látogatta meg a főnöke, és kérte, írjon alá néhány céges papírt, mert hát ugye nem állhat meg az élet, amíg ő lábadozik. Később derült ki, a nevére írattak egy adósságokkal terhelt, becsődölt vállalkozást. Feljelentés, büntetőper, majd kártérítés. Szilvia fizetett mindent, hiszen papíron ő volt a főnök. Ráment a lakás. Az ügyvédjének köszönhetően "csak" ennyi, ha megengedően nem számítjuk hozzá Szilvia életét is.

A nyárikonyhában addig maradhat amíg él a ház tulajdonosa, aki most nyolcvanöt éves. Ha meghal, az ingatlant eladják, vagy lebontják. Az óllal együtt. Normális albérletre nem futja.

Szilvia kikísér. Búcsúzáskor a köszönésen kívül mást nem mond. Bezárja mögöttem az ajtót. Siet vissza. A macskája bent várja. Megeteti, aztán leoltja a lámpát. Elment ez a nap is.

TÁRSAT KERES A GAZDA

Egész nap hajtás. Embert próbáló meló. Hajnalban az állatokat etetik, aztán irány a föld, trágyaszóróval rámennek, terítenek, este megint etetnek, itatnak....és mindezt egyedül. A teljes magányban. Távol a falutól. Kint a pusztában. Társat keresnének, de ez még nehezebb feladvány, mint a borjakat ellátni. Erre a hiányra épül a gazdák társkereső műsora, amely gyönyörűen fotografált, szinte már festői képeken mutatja meg a földet, a naplementét, és az a búza/kukoricatáblák közt bóklászó ifjú mezőgazdászokat. Ekkor tűnik fel tűzpiros Minijével az egykori valóságshow szereplő, aki azért utazik ezer kilométereket, hogy mélyre ásson, le a lélek legmélyéig, csakhogy megtudja, milyen szív keres egy másik magányos szívet. Így jut el a tetovált szívtipróig, aki, ha éppen nem trágyázik, vagy arat, akkor Panamába utazik feltöltődni. Kapja is a kérdést, milyen kapcsolatai voltak eddig. Hosszúak, mondja a sármőr állattartó nagygazda, mert neki minden kapcsolata ilyen volt. Három szerelem, és mindegyik hat évnél tovább tartott. A riporter azonnal reagál. "Ez durva".

Tényleg nincsenek szavak erre.

MEDVEBARÁT

- Mit csinál az az őrült? Nagyítsd fel a képet! Bemászik!! Laci és Tihamér azonnal induljatok a medvekifutóhoz!!
- Ha tényleg bemegy, akkor vége a krapeknak. Két másodperc alatt szétkapják.
- Mit csináljunk főnök?
- Menjetek utána.
- Én ide be nem megyek.
- Akkor ki vagy rúgva.
- De főnök...
- Ez parancs.
- Mi van ha megtámadja őket a grizzly?
- Védekezzenek.
- De csak gumibot és paprikaspray van náluk.
- Akkor fújják le azzal. A lényeg, hogy azt az eszementet hozzák ki onnan. Az állatkert hírneve forog kockán. Ha meghal, mi repülünk.

Tihamér és László, az állatkert biztonsági őrei négykézlábra ereszkedve lassan bekúsztak a barlangba. Fél perccel később velőtrázó sikoly hangja rázta meg a kézi adóvevőt.
- Mi történt? Hallotok? Tihamér jelentkezz!
- Itt Zoltán.
- Mi van?
- Tihamért elkapta a grizzly. Letépte a fejét.
- Te nem sérültél meg?
- Nem tudom. Valami meleget érzek a karomon. Vaksötét van.
- És mi van a férfival, akiért bementetek?
- Nem tudom.
- Keresd meg és hozd ki!

Laci reszkető kézzel tapogatta ki, merre lehet az elvesztett elemlámpája. Tihamár megcsonkított, véráztatta mellkasán találta meg. Bekapcsolta a lámpát, majd a fénycsóvában végre meglátta a keresett férfit. Intett neki, majd a maradék életösztönüket és erejüket összeszedve kirohantak a barlangból.

- Maga megőrült! Miért ment be a medvékhez?
- Nem akartam bajt okozni.
- Meghalt egy emberünk.

Haraszti Péter Zsolt nem először került ilyen helyzetbe. Négy évvel ezelőtt a veresegyházi medverezervátumba mászott be, akkor is az utolsó pillanatban mentették ki. Legutóbb a prágai állatkert medvebarlangjába hatolt be, és sikerült két hetet eltöltenie ott, majd Londonban egy teljes hónapig élt az állatok mellett, úgy hogy senki sem vette észre.

Az orvosi műszereket forgalmazó cég 39 éves karbantartó technikusa azért mászott be rendszeresen a medvékhez, hogy alaposan megismerje és megtanulja, miként tudnak az állatok téli álmot aludni, mivel ő maga is éppen erre készül. A magyarországi országgyűlési választások után, ha a helyzet úgy hozza, maga is téli álmot szeretne aludni, de nem csupán a téli hónapokban, hanem minimum négy teljes évig lenne öntudatlan állapotban. A vérkeringés lelassításával, az energiafelhasználás minimalizálásával érhetné ezt el, de az ellene indított eljárás miatt vélhetően nem szenderülhet álomba. Barlang helyett bíróság, mélyalvás helyett pedig ébrenlét vár vár. Haraszti Péter Zsolt máris megkapta a legnagyobb büntetést. Látni és hallani fog mindent.

STERILITÁS NAGYDÍJ

Bensőséges, baráti hangulatú ünnepségen köszöntötték társai Timonka Györgyöt, a műtéti kötözőszereket, gézpárnákat és gyógyászati tamponokat előállító kisüzem munkatársát. A negyvenes évei közepén járó férfi immár harmadik éve dolgozik a nemzetstratégiai jelentőségű gyáregységben Minőségi kifogás sosem érte a tevékenységét, hiszen az ott töltött idő alatt mindig a tőle megszokott precizitással és szorgalommal állt a munkapad mellé. Sőt, az utóbbi években számos találmány fűződött a nevéhez, így méltán vívta ki kollégái, továbbá a kormányzat elismerését. A vénaitató géztekercset immár az ő tervrajzai alapján készítik (egy milliméterrel vastagabb anyagot használnak, és a rácsozatot is sűrűbbre vették) , ennek köszönhetően jelentős mértékben növekedett a géz vérszívó/szárító hatékonysága. Timonka György ma tehát átvehette a Steril tisztaság mestere nagydíjat és a mellé járó két karton cigarettát, valamint a 20 darabos barackos teafilter készletet. Timonka, az üzemi újság munkatársának elmondta, örül a nagydíjnak, leginkább persze a ciginek és teának, mert sajnos az utóbbi időben már nem jön hozzá beszélőre egyetlen rokona sem, így nem jut hozzá ezekhez a cikkekhez. A nehéz napokban azonban az ad erőt az adócsalást, befolyással való üzérkedést, hivatali korrupciót elkövetett Timonkának, hogy régi kollégái, nem feledve korábbi teljesítményét, felterjesztették az ÉV FELTALÁLÓJA megtisztelő címre, valamint követelik az azonnali szabadlábra helyezését.

AC/DC

A Sony Music közleményben cáfolta azt a híresztelést, miszerint Brian Johnson énekes visszatérne az AC/DC zenekarba. Az ausztrál rockbanda korábban ugyan fontolgatta ezt, de végül, egy a birtokukba került felcsúti videofelvétel alapján M.Lőrinc léggitáros-énekest választották az együttesbe. A magyar sztár máris jelezte, érdekli a frontemberi poszt, egyúttal ő is ajánlatot tett, mégpedig a zenekar felvásárlására.

KIÉGÉS

Már el sem olvasom azokat a cikkeket, Dunát lehetne rekeszteni velük, melyek a kiégésről szólnak, na meg arról, hogy ez az új népbetegség szegény magyarokat is sújtja. Hát, hogy a francba ne sújtaná, mikor az újkori rabszolgaság visszatért a világ e kicsiny és jelentéktelen földsávjára. Itt aztán lehet kiégni rendesen, rendőrök, mentősök, orvosok, tanárok, okmányirodai dolgozók (és még hosszan sorolhatnám) lelke ég el naponta, ha lenne füstje a burnout-nak messziről látnánk e pusztító belső tüzeket. Persze nem látunk semmit, csak a csendes és alattomos, mindent elemésztő változásokat érzékeljük, meg a temetésekről szóló értesítéseket olvashatjuk.

De mi lenne, ha végre azokról is szólna egy hosszú elemzés, akik tevőlegesen maguk is hozzájárulnak a dolgozók kiégéséhez? Arról a sok kreténről, ejtőernyősről, ilyen-olyan okból főnökké tett nímandról, akikre egy juhnyájat sem bíznék, nemhogy embereket. Mert bizony, ezek a senkik manapság azt csinálnak a "gondjaikra bízott" munkavállalókkal amit csak akarnak. Nincs teszt, alkalmassági vizsga, hozzáértés, csak jönnek a semmiből, pofáznak, intézkednek, kirúgnak, haverokat hoznak, aztán, mint akik jól végezték a dolgokat, elmennek máshova és kezdik előlről.

Ezek a cikkek, és nevek érdekelnének. Más nem.

ÜVÖLTÉS

A sors úgy hozta, hogy mostanában elég sokat ülök egy széken. Hogy hol van ez a szék, miből készült, fából, vasból, műanyagból, van-e rajta párna, vagy nincs, nos ez éppoly lényegtelen, mint az, miért is kerültem ebbe a mozdulatlan állapotba. Majd egyszer írok arról is. Megnyugtatásul csupán annyit közlök, nem lettem beteg, nem törtem össze magam, mindenem ép, tehát nem egy őrült autósnak, vagy egy csúszós lépcsőnek köszönhetem e viszonylagos röghöz kötöttséget.

Most is itt vagyok a széken, csak az ujjaim mozognak, aztán ha befejeztem a gépelést, megint azt csinálom amit mostanában napi rutinnal szoktam. Ha éppen nem olvasok, akkor nézem a madarakat. A kajájukról mindig gondoskodom, ezért percenként jönnek, eszegetnek, csicseregnek, elrepülnek, visszajönnek, hozzák a gyerekeiket, együtt bekajálnak, annak örülök, hogy ők jól vannak. Óvatosan, egészen halkan nyomkodom a klaviatúrát, nehogy megzavarjam őket, éppen két sárga trikós madár érkezett. Dehogy, máris öten vannak. Kergetőznek a levegőben, aztán pihenésképpen ráülnek az etetőre és énekelnek.

Nem szívesen nézek a madártetőn túlra. Őszintén szólva, értelmetlennek látok itt mindent. A folyamatos és immár állandósult elmebajt, az intézmények szétverését, az emberek nem kis részének teljes elhülyülését, a növekvő agressziót, a szinte már háborús retorikát.

Megint érkezett egy csapat. Kicsi, barna madarak. Lármásak. Éhesek. Ettek, elrepültek.

Most már üvölthetek is akár.

TIBOR PIACA

Tibor, élő szerszám, tökéletes rabszolga. Húzza az igát, mint egy barom, sosem szól vissza senkinek, és ha beteg akkor is széthajtja magát, csakhogy lássák, azért mert ragyás az arca, még lehet rá számítani. Ő pedig tudvalévőleg nem feketehimlőt, hanem vírust kapott be, vagy valami aktuális baktériumot. Ezért köhög már harmadik hete, és hörög fel zöld színű ragacsot a tüdejéből. Éjjelente vér is feljön neki, az orrából szivárog kifelé, de a háziorvos megnyugtatta, hogy neki is véres a köpete és az orrváladéka, de ez nem pusztán a vírusnak köszönhető, hanem a város rossz levegőjének is. Szóval semmi ok a pánikra.

Tibor, a krumpliárus hörög, a csapba köpköd vagy a klozettba, zsebkendőbe törli vérző orrát, de Varjú doktor szavai lenyugtatják. Beveszi az antibiotikumot, meg a köptetőt, és várja, hogy tisztuljanak a hörgői, Korábban lábon hordott ki egy infarktust, észre sem vette, most sem fog megijedni a vértől és a fullasztó, fémes hangú krákogástól.

Amióta felolvadt a korcsolyapálya a piac bejáratánál, megint pörög az üzlet, óránként két-három kiló burgonya is elmegy. Egész nap gályázik, cipel, emel, hajol, de panaszos szó nem hagyja el az ajkát. Az ókori rabszolgákra gondol ilyenkor, hozzájuk képest neki aranyélete van.

Zárás után gyalog indul haza. A Westend útba esik, de nem megy be, egyrészt hó vége van, ilyenkor már alig van pénze, másrészt fullasztja a hely. A Nyugatinál ráfordul a körútra, ahol lelassítja a lépteit, és ráérősen nézelődni kezd. Persze azzal tisztában van, senkit sem szabad túl hosszan figyelni, kitartóan szemezni a másikkal, mert könnyen beszólhat egy vadbarom, " nézed a nőmet köcsög?", innentől kezdve pedig bármi megtörténhet. Villanhat a penge, bele Tibi tüdejébe vagy lépébe, és ha szerencséje van, jó esetben megússza egy Blikk címlappal: "Megkéselték a Danton arcú zöldségest a Blahán".

Tibor tehát óvatosan bámulja az utca népét, és arra gondol, milyen kár, hogy megrekedt a műszaki rajznál, és nem Hieronymus Boschnak született, mert akkor ez a város aranybánya lenne a számára. Megfesthetné a földi poklot, a torz alakjaival együtt. "Tökéletes" modellek bármerre néz. Szürreális látvány, kiábrándító, félelmetes, szomorú emberi kavalkád. Ennyi rossz sorsú, lerobbant, beteg külsejű, csúnya embert még sosem látott egyszerre.

Roncsország. Népszínház utcai infernó. Féllábú, elhízott, fogatlan hajléktalan fekszik a megállóban leterített mocskos takarón, mellette tócsa, gőzölgő húgy. Valamivel arrébb borotválatlan, mosdatlan, bűzlő emberi lény, aki éppen átkot fröcsög egy másik lecsúszott szerencsétlen alakra. Őket nézik unottan a villamosra várók, akik kivétel nélkül közömbösek, kiábrándultak, fáradtak, meggyötörtek. A hátuk mögött, fent a falon óriásreklám. A pszichológusnak tanuló sikerember, a mindenkit legyőző vívóklasszis mosolyogva buzdít az olimpiára. A Mekiből kilép egy szétfolyt alak, derekán felcsúszik az ing, látszik a rettenetes hurkája, de ez nem zavarja. Kiéhezett vadállatkéntt harap rá a marhahúsos puffancsra, majd eltűnik a tömegben.

A karján fehér botot tartó vak lufiárus az egyetlen szerethető ember, akit Tibor ma délután észrevesz az utcán. Azon gondolkodik miért lett ilyen szerencsétlen és undorító itt minden? A látványos romlás, megromlás, lepusztulás miként következhetett be? És mindezt a többség hagyja, eltűri? Törvényszerű, hogy úgy nézzenek ki az emberek, mint torzszülöttek a festő képein? Vagy idő előtt meghaljanak úgy, hogy semmi jó nem történt velük? És ebbe szó nélkül beletörődnek?

Tibor legszívesebben becsukná a szemét, csakhogy ne lásson semmit. Már nincs kedve sétálni. Köhögni kezd, fújja az orrát, papírzsebkendője megint elszíneződik a vértől. Az antibiotikumot és köptetőt reggel fogja bevenni.

2017 február 14.