Már el sem olvasom azokat a cikkeket, Dunát lehetne rekeszteni velük, melyek a kiégésről szólnak, na meg arról, hogy ez az új népbetegség szegény magyarokat is sújtja. Hát, hogy a francba ne sújtaná, mikor az újkori rabszolgaság visszatért a világ e kicsiny és jelentéktelen földsávjára. Itt aztán lehet kiégni rendesen, rendőrök, mentősök, orvosok, tanárok, okmányirodai dolgozók (és még hosszan sorolhatnám) lelke ég el naponta, ha lenne füstje a burnout-nak messziről látnánk e pusztító belső tüzeket. Persze nem látunk semmit, csak a csendes és alattomos, mindent elemésztő változásokat érzékeljük, meg a temetésekről szóló értesítéseket olvashatjuk.
De mi lenne, ha végre azokról is szólna egy hosszú elemzés, akik tevőlegesen maguk is hozzájárulnak a dolgozók kiégéséhez? Arról a sok kreténről, ejtőernyősről, ilyen-olyan okból főnökké tett nímandról, akikre egy juhnyájat sem bíznék, nemhogy embereket. Mert bizony, ezek a senkik manapság azt csinálnak a "gondjaikra bízott" munkavállalókkal amit csak akarnak. Nincs teszt, alkalmassági vizsga, hozzáértés, csak jönnek a semmiből, pofáznak, intézkednek, kirúgnak, haverokat hoznak, aztán, mint akik jól végezték a dolgokat, elmennek máshova és kezdik előlről.
Ezek a cikkek, és nevek érdekelnének. Más nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése