UTÁLÓKÖNYV

Régóta kínlódott. Senki sem akarta kiadni. Olyat akart írni, amit végre kinyomtatnak. De mit írjon?

Füveskönyvet? Ugyan már! Kinek kell ez?  Harminc évvel ezelőtt még próbálkozott egy Márai idézettel, de nem értették. Azt sem.

Szeretetkönyv? Itt? Ebben az országban? Kiröhögnék azzal is.

Utálókönyv! Az igen! Azzal már lehetne valamit kezdeni. Megírná, hogy kiket utál. Persze azt is, hogy miért.

Hol kezdje? Kivel? Mikor érzett ilyet először? Kivel szemben?  Leült a gép elé és írni kezdett. Jöttek elő a nevek, történetek.

Aztán rájött, hogy ezt is mennyire utálja.