Régóta kínlódott. Senki sem akarta kiadni. Olyat akart írni, amit végre kinyomtatnak. De mit írjon?
Füveskönyvet? Ugyan már! Kinek kell ez? Harminc évvel ezelőtt még próbálkozott egy Márai idézettel, de nem értették. Azt sem.
Szeretetkönyv? Itt? Ebben az országban? Kiröhögnék azzal is.
Utálókönyv! Az igen! Azzal már lehetne valamit kezdeni. Megírná, hogy kiket utál. Persze azt is, hogy miért.
Hol kezdje? Kivel? Mikor érzett ilyet először? Kivel szemben? Leült a gép elé és írni kezdett. Jöttek elő a nevek, történetek.
Aztán rájött, hogy ezt is mennyire utálja.
2020. május 20., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT
Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...
-
Debrői Elemér, korának egyik legnagyszerűbb riportere. Több ezer politikamentes mélyinterjú, magával ragadó, tanulságos és fe...
-
Napok óta retteg és szörnyülködik a város. Beazonosítatlan fajtájú rágcsáló zuhant egy kórházi folyosóra, a repedezett járólapokra. A sző... -
Történelmi léptékű bejelentést tett Peremte Z. Csongor, a Nemzeti Közérzetért, valamint a Befizetendő Közüzemi Számlák Ellenőrzéséért és Beh...