Régóta kínlódott. Senki sem akarta kiadni. Olyat akart írni, amit végre kinyomtatnak. De mit írjon?
Füveskönyvet? Ugyan már! Kinek kell ez? Harminc évvel ezelőtt még próbálkozott egy Márai idézettel, de nem értették. Azt sem.
Szeretetkönyv? Itt? Ebben az országban? Kiröhögnék azzal is.
Utálókönyv! Az igen! Azzal már lehetne valamit kezdeni. Megírná, hogy kiket utál. Persze azt is, hogy miért.
Hol kezdje? Kivel? Mikor érzett ilyet először? Kivel szemben? Leült a gép elé és írni kezdett. Jöttek elő a nevek, történetek.
Aztán rájött, hogy ezt is mennyire utálja.
2020. május 20., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
HIDEG FEJJEL
- Van még esélye? - Hogy a fenébe ne lenne! - De komoly tiszthátránya van. - Ez nem jelent semmit. - Szerintem szarrá verik. - A Pistát? Ki...
-
Az önmagát a béke apostolának tekintő, antialkoholista, lisztérzékeny, kutyabarát, brit felsőházi felmenőkkel rendelkező közéleti ember, Pen...
-
Arcát adta legkedvesebb klubjának János, vagy ahogy a B-közép sportemberi közössége becézi, Pengés Jani. A stadionhoz legközelebb eső kutya...
-
Csoda történt abban a magyarországi iskolában, ahol a helyi plébános megszentelte az iskolatáskákat. Az egyházi szertartást követően az isko...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése