IRÉNKE TÉSZTÁJA 2.0

Irénke csendes asszony. Szerény fizetéssel ugyan, de békében lehúzott negyvenkét évet a tésztagyárban. A nyolctojásos csigatésztáért felelt, hogy mindig sárga legyen, minőségi, a zacskó pedig ne szakadjon ki. A tészta sárga volt, minőségi, a zacskó pedig sosem szakadt ki. Egyszer sem. Amikor utolsó munkanapján Irénke beállt az automata mellé, majd lemeózta a gépből kijövő nyolctojásost, a kollektíva megtapsolta, utána pedig kisebb ünnepséget tartottak a tiszteletére. Nyugdíjba vonulása alkalmából megkapta Kert Tivadar amatőr helytörténész, A tészta története című könyvét, amit az üzem minden tagja dedikált, kivéve a szerzőt, aki nem volt brigádtag, továbbá, sajnálatos módon néhány évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Irénke, az ünnepség végén elköszönt a lányoktól és az üzemvezetőtől, a cégtulajdonos 22 éves fiától, majd felült a váltó nélküli dinamós Csepeljére és hazabiciklizett. Lassan ment, mintha szándékosan húzná az időt. Igaz, normális ember sosem siet a pokolba. Vacsoraidőben ért haza. A konyhában égett a hatvanas izzó. Levette a kiskabátját, majd belenézett férje parázsló tekintetébe. Béla azonnal támadásba lendült, mintha egész nap erre várt volna.

- Mi ez a szarság? Betont baszol elém bazdmeg?
- Tészta. Túrós.
- És ki a faszom eszi ezt? Mert én nem, bazdmeg.
- Friss a túró, Béluskám - próbálta nyugtatni az urát.
- A dákóm friss, azt szagolhatod bazdmeg, nem ezt a fost amit elém baszol.
- Bélám, ne kiabálj velem.
- Ki a fasszal kiabáljak? A tésztával?

Irénke élete hét évvel ezelőtt változott meg. Az ő drága Bélája, a világ legszelídebb embere 2010 tavaszán vetkőzött ki emberi mivoltából. A választások másnapján káromkodott először és azóta képtelen emberi hangon beszélni.

- Basszák meg mind - ennyit mondott aznap reggel, de Irénke nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a mondatnak. Mindenkinek lehet nehéz napja, nyugtatta magát. Sajnos azonban Béla azóta nem képes normálisan beszélni. Már voltak pszichológusnál, jósnőnél, a polgármesternél, csináltak agyi CT-t, de nem találtak magyarázatot erre a megváltozott idegállapotra. Irénkének azt mondták, ez népbetegség, tiszta ideg mindenki, és mások még mocskosabb módon beszélnek, de hogy mi váltja ki, nem jöttek rá. Adtak ugyan tablettát, és gyógyteát, de semmi hatása.

- Béluskám, bevetted a nyugtatód?
- Mit basztatsz a nyugtatóval? Hagyjál már élni bazdmeg.

Irénke így élt hát napról napra, hónapról hónapra, évről évre, a választások éjszakája óta, az egykoron kedves és drága Bélájával, aki vélhetően megőrült. Munkája, pénze nincs, nem érdekli már semmi, csak a káromkodás. Az lenyugtatja. Ennyi maradt neki.

Pár hónappal később Irénkével is történt valami. A következő választások másnapján, a hírek után az asztalra csapta a tésztás bödönt.

- Zabálj bazdmeg,.

Béla ekkor felnézett az asszonyára. Ismét a régi fény csillogott a szemében. Az élet szép - gondolta magában.

Tényleg az. Őrülten szép.

ÁTOK HELYETT

Ha hinnék az átokban, könnyű dolgom lenne, csak szórnám ezeket, és ezzel letudnám a dolgot. A névsor a fejemben van, sőt, naponta újabb és újabb undorító alakok kerülnek elém (pontosabban szólva, elénk) akik megkapnák tőlem a személyre szabott átkot, de ahogy a woodoo bábukban, úgy ebben sem látom a megoldást. Pedig előbb vagy utóbb, helyre kell majd tenni ezt az egészet. Az elkövetett töméntelen bűnért bűnhődniük kell.

De ami jelen pillanatban ennél sokkal fontosabb, mi legyen azokkal, akik szenvednek, menekülnek, lelépnek, feladnak mindent, és (távoli, idegen országokban) keresik azt a helyet, ahol végre békén hagyják őket, nem kell állandóan résen lenniük és azt figyelni, mikor csapnak le rájuk. Csak egy nyugodt zug, ennyire vágynak. Nem többre. Hogyan éljék, hogyan éljük túl e korszakot?

Barátaimnak két dolgot szoktam tanácsolni. Egyfelől, felejtsék el, töröljék a szótárukból azt a szót, hogy megalázó. Senkik nem tudnak valakiket megalázni. Ez nagyon fontos felismerés kell hogy legyen azok számára, akik úgy érzik, megalázóan bánnak velük. Úgy kell felfogni, most a senkik kezében van a pénz, paripa, fegyver. De nem lesz ez örökké így.

Másik: örömforrásokat kell találni. Bármi lehet ez, csak örüljünk. Egy jó filmnek, könyvnek, zenének, sportnak, egy jó bornak, baráti beszélgetésnek. Mindenki maga választhat.

És nem feladni.

Az átok nem segít.

TALÁLMÁNY

Patási László tervező-mérnök, a műszaki tudományok doktora megkönnyebbülten nagyot sóhajtott és megitta a szokásos reggeli banános-epres-mangós turmixát, megette a hét tojásból készült, hagymás-kolbászos rántottáját, mellé négy szelet fehér kenyerét, majd felhívta kebelbarátját, a szintén jó húsban lévő hobbibirkózót, akinek felfelé ívelő pályája (megdobták pár milliárddal, abból épít újabb birkózócsarnokot) bátorítólag hat Patásira. Most, hogy sikerült a legjobb tudósokat, szakembereket ravaszsággal, erővel megszereznie, nem lesz akadálya annak, hogy megalkossák azt, amiről már kicsiny gyermekként is álmodott.

Elővett egy rajzlapot, majd sietősen felskiccelte a terveket. Ezt még ma beviszi a kutatóintézetbe és ráállítja a legjobb embereket. Innováció, tömeggyártás, a végén pedig a profit. A handabandázásnak, az öncélú kutatgatásnak, a múltba forduló javaslatoknak vége. Célirányosan fognak alkotni. Először a vegyészekkel beszél, aztán a robotikával foglalkozó doktori gárdával.

Patási agyában, bár küzdött ellene, megint feltolultak a kínzó emlékek, mikor anyja a szárszói szabadstrandon elővette táskájából a 49-es méretű gumipapucsot, majd ráparancsolt a fiára, hogy vegye fel, anélkül egyetlen lépést se tegyen, mert felfázik, megcsúszik a kövön, összeszed valamilyen undorító körömgombát. A diktátor anya szava szent volt, így Lacika belebújt a papucsba és elindult a víz felé.

Minden lépése maga volt a megszégyenülés, legszívesebben messzire rúgta volna a papucsot, de ehhez sem volt mersze. Így megadóan vonszolta magát, miközben a szabadidős lábbeli hangosan és feltűnően klaffogott. A papucs, bárhogy helyezte el benne méretes lábfejét, próbált szöget és tempót váltani, szörnyű hangokat adott ki magából. Ha víz érte, akkor a klaffogás máris cuppogásnak tűnt. Persze mások is cuppogtak és klaffogtak, hiszen a gumipapucs ilyen.

Ebből lett elege Patásinak. A gusztustalan, megalázó zajból. Eldöntötte, megalkotja a halk, észrevétlen, korszerű strandpapucsot.

Sikerülni fog. Eljött az ő ideje. Itt van.