"Lacika, el kell mondanom valami fontosat az apádról. Mennyire nagylelkű ember volt! Mindig a család jövője foglalkoztatta, mi lesz veled, velünk. Húsz év telt el, de még mindig annyira hiányzik...Kicsi voltál, talán kétéves, mikor megtörtént. Napszámban dolgozott, a gazda birtokán lévő három méter magas, lándzsás kerítést festette, de szegénykém megcsúszott és a kerítés átszúrta a torkát. Fennakadt, nehezen kapott levegőt, alig bírt beszélni, de akkor is csak te jártál a fejében. Azt suttogta, ne kérjünk segítséget, eszünkbe ne jusson mentőt hívni, mert nincs 750 ezer forintunk erre, nem akarja, hogy teljesen eladósodjunk. Sikítottam, üvöltöttem, de nem tehettem mást, ott hagytam a kerítésen. Ahogy kérte. Hát nem volt csodálatos, Lacikám?"
2020 szeptember 10.
