BUNKER

FILMHÍRADÓ 1953 nyara.

Narrátor:

Békeidőben sem pihen nemzetünk büszkesége. Lábfeje a vason, erős karjaival és felsőtestével ránehezedik a szerszám nyelére, így az ásó, mint kés a vajban könnyedén hatol a földbe. Szorgos munka zajlik a falusi porta udvarán. De miért-e sietség? Talán a híres sztahanovista elvtárs a saját korábbi rekordját akarja megdönteni?

- Látom, nagy munkában van. Mi készül itt, Feró elvtárs?

- Alapot ások, aztán betont öntök.

- Mindent egyedül csinál, Feró elvtárs?

- Mindent.

- Miért?

- Nincs nálam jobb e vidéken.

- De mégis hol van a többi elvtárs, kik kalákában segíthetnének?

- Dolga van mindnek. Fronton vannak ők is.

- Ne ijesztgessen, Feró elvtárs! Milyen fronton?

- A munka és agitáció frontján.

- Feró elvtárs, netán egy új akkumulátorgyárat épít?

- Nem. Bunkert.

- Kitört a háború, Feró elvtárs?

- Nem tudok róla, de nyilván majd szólnak az elvtársak. Szerintem bármelyik percben lőhetnek.

- Kik, Feró elvtárs?

- Nem én, az biztos.

- Mivel lőnek majd, Feró elvtárs?

- Gondolom, nem csúzlival.

- Miből gondolja, Feró elvtárs?

- Nem gondolok én semmit.

- Akkor mégis, ezt most hogy, Feró elvtárs?

- Úgy.

- És milyen bunker lesz?

- Atombiztos.

- Atomháború lesz, Feró elvtárs?

- Nyilván.

- És nem fél, Feró elvtárs?

- Hogy félnék már, építem a bunkert. És ezért agitálok, hogy ne ágaskodjunk már annyit, elvtársnő! De ha ledobják az atomot, én akkor is vígan el leszek, iszogatok, olvasom a Szabad Népet, oszt majd csak vége lesz a háborúnak.

- Nem is zavarom tovább, jó egészéget kívánok Feró elvtársnak.

- Én is magának, elvtársnő. Ha majd akar jönni a bunkerbe, csak szóljon!

Narrátor

A Nap lassan, méltóságteljesen lenyugszik. Az alkony fényei halványan még így is megvilágítják a sztahanovista arcát. Felemelően szép látvány. Biztonságot sugárzó. Népünk büszke lehet arra, hogy ilyen munkások építik számunkra a fényes jövőt.

BUENOSZ ÁJRESZ

Igen, én vagyok ott. Vagyis voltam. Ott fent. Ez az utolsó mosolygós kép rólam. Mennyire boldog voltam még akkor, édes istenem. Csodálatos emberek vettek körül, Erzsike, Ilonka, Emília, és Tivadar. A digitális csipet csapat.

Felejthetetlen nap volt. Szinte észre sem vettük, elrepült az idő, amit az utazással töltöttünk. Csak mentünk az úton, suhant velünk a busz, s máris ott voltunk a pompázatosan szépséges csarnokban. Meghallgattuk a gyönyörű beszédeket, tapsoltunk, örültünk a sok okosságnak. Napokig tudtam volna még magamba szívni a műsort.

Aztán vége lett. Átszellemülten, szívemben meghitt melegséggel mentem le a lépcsőn, visszaszálltam a buszba, Tivadar mellé ültem, majd este filmszakadás. Nem emlékszem semmire.

A lányom annyit mondott, anyuka legyen nyugodt, Buenos Aires-ben van, és itt is marad. Egy szót sem értettem ebből, mi az, hogy buenosz, meg ájresz, az hol a fenében van, meg mit keresek én itt, mikor Kazlánymonostoron élek.

Közölte, nagyon kimérten, hogy pár nappal ezelőtt Argentínába csempésztek. A vejem külföldi, szerintem izraeli, és csupán annyit tudok róla, hogy egy különleges egységnél dolgozik, de előttem mindig csak suttogtak. Állítólag hónapok óta megfigyeltek, lehallgattak, minden lépésemről tudtak, információjuk volt arról, hogy digitális polgári körös lettem, és amikor elolvasták a leveleimet döntöttek arról, hogy elrabolnak. A saját érdekemben!! Ezt mondta! Mert, hogy szerintük megőrültem, és csak úgy tudnak megmenteni az agyhaláltól, értik, az agyhaláltól, ezt volt képes mondani a saját lányom, hogy ha elrabolnak és ide hoznak.

Kazlánymonostorban a házacskám előtt kaptak el, autóba tuszkoltak, elkábítottak, majd egy szőnyegbe csavarva kicsempésztek imádott hazámból. Ahol mindenem megvolt. De tényleg mindenem! Huszonnyolcezer forintos nyugdíjam, három tyúkom, két cicám, és ebben a hónapban ingyen kaptam öt kiló krumplit is. Karácsonyra.

És most itt kell élnem. Ezen a rettenetes helyen. Az utcán egész nap szól a tangózene, aludni sem tudok ettől a kolompolástól, minden hétvégén a vízpartra cipelnek és tengeri szarságokkal tömnek, süt a nap, itt vannak az unokák, azok is rohangálnak, idegesítőek, na.

Hontalan lettem. Nincs jövőm. Csak nézem naphosszat a képet, az utolsót, amin még látszik, hogy mennyire boldog voltam a tribünön.  

BETEGES IGAZMONDÁS

Én egész életemben erre készültem. Én semmi más nem akartam lenni, csak ez. Én erre születtem. Nekem a véremben van. Én el nem tudnám képzelni az életemet hidegkonyhai áruszállítóként vagy biztonsági őrként! Vagy egyetemi tanárként! Huhh. De orvosként sem! Még csak az kellene! Én mindig az igazat mondanám a betegnek, az meg kinek kell? Bele is halna azonnal, ha közölném vele, hogy már csak hónapjai vannak hátra. Én betegesen őszinte vagyok, de hát milyen legyen egy vérbeli újságíró, ha nem ilyen?

Én a szakma csúcsán vagyok. Nem adták könnyen, de én mindent, tényleg mindent megtettem az elismerésért, a sikerért. Én a legjobbnak számítok és ezt szerénytelenség nélkül, ezerötszáz százalékos biztonsággal jelenthetem ki. Én óriási sztorikat írtam meg, első kézből természetesen. Mindegyik írásom mestermű. A gyöngyszemek sorából nehéz kiemelnem akár egyet is, igazságtalan is lenne a többi cikkemmel szemben, de azért könnybe lábad a szemem ha arra az exluzív interjúmra gondolok, amit a hazai színjátszás élő legendájával, felkent istennőjével Bors Boruskövi Szilviával készítettem tavaly decemberben. Csak nekem mutatta meg az egy méter tizenöt centi magas ezüstfenyőjét, amit a saját két kezével díszített fel. Ott álltunk a fa mellett és csak mesélt és mesélt a színes gömbökről, díszes szalagokról, szaloncukrokról, kínai piacon vett csillagszórókról. Utána elkísérhettem a templomba, majd a nagygyűlésre is. Nagy élmény volt számomra. És mega megtiszteltetés! Vagy említhetném a híres influenszerről írott cikkemet, akinek elveszett a görög sziámi ékszerteknőse, egész nap kereste, majd este megtalálta a szekrényben az alsónadrágok közé bújva. Milyen megható riport volt az is! Istenem!

Persze írtam tényfeltáró dokumentum riportokat szaftos szerelmi afférokról, megcsalásokról, válásokról, ittas vezetésekről, de ha megkértek ellenzéki politikusokról is bármit képes voltam összehozni. Legutóbb a főnököm arra kért, dobjak össze, akár a mesterséges intelligencia segítségével egy tanulmánynak tűnő anyagot a tervezett jövő évi adózásról. Pikk-pakk megcsináltam, szigorúan egyedül, kell a fenének az intelligencia, mesterséges pláne nem, mindent magam agyaltam ki, szerintem Pulitzer díjas anyag lett. De a VWW, azaz az Ötödik Világháborúról szóló békemissziós beszélgetéseim a szívfacsaróak, azok a megható, okos interjúk az aggódó hírességekkel, akik nem akarnak bevonulni katonának a tengerészgyalogsághoz! Klasszis munkák azok is, remélem átveszik majd a világlapok! És erre mi a köszönet? Na, tényleg, mi? BETILTOTTAK!!!! A bíróság tette ezt ráadásul!

Nem engem egyedül, hanem az imádott lapomat! Az igazság forrását! A tiszta és és értelmes párbeszéd fórumát! A főszerkesztőm is egy csodálatos ember, fantasztikusan tud riposztozni, soha nem hazudna senkinek és semmiért! Nincs az a pénz. Elvei vannak. Ahogy nekem is. Most küzdünk, nagyon, hogy a szabad szó utolsó csírája megmaradjon! Minket nem tilthatnak be! Mi nem fogjuk be! Én nem azért lettem újságíró, hogy csak úgy lelakatolják a számat, kicsavarják kezemből a tollat! Nem és nem! Teszünk a törvényekre!

A média kereszteslovagjaiként minden nap harcba indulunk! Ez a küldetésünk. Én ezért lettem újságíró. Ismétlem: a legjobb.

ZSÁK FOS A LEVEGŐBEN

- Gazdám!
- Bűzös a leheleted. Menj távol úri asztalomtól!
- Csak egy szó, Gazdám!
- Ruhád is förtelmetes, trágyaszagú. Mit akarsz már megint, Zsákfos?
- Szeretnék repülőgépet vezetni!
- Szamárháton sem tudsz megülni, nyomorult szolga. Egyél paraszt, és kussolj.
- Magasra vágyom, gazdám!
- A budi pereméig sem érsz fel, mihaszna. Úr akarsz lenni, vagy mi, fajankó?
- Az ám! Dárdám bátran ágaskodna!
- Nem való neked asszonyállat. Istállóban a helyed, együgyü barom.
- Gazdám! Hasznodra vagyok, nem ellened.
- Olvasni sem tudsz, iskolázatlan senkiházi. De mondd, elárvereztél-e nekem ma valamit?
- Sokat! Rengeteget. Elégedett lehetsz, gazdám.
- Jól van, Zsákfos. És milyen repülőgépet szeretnél vezetni?

SUPER RABBIT

FRISS HÍR + 1 bejegyzés: "2,8 milliárdos keretből osztják a bölcsikben a játékmotorokat a fideszes politikusok. Közel 55 ezer gyermekhez jutnak el az eszközök”, és a szerződés fent van az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben. Megkerestük a dokumentumot, ami egy 2,8 milliárd forintos keretszerződés Balásy Gyula cégeivel." Átlátszó.hu

SUPER RABBIT

- Segíthetek?

- Igen. Motort szeretnék venni.

- Első motor lesz?

- Dehogy. Ide is azzal jöttem.

- Akkor öné az a szép Harley Davidson a bolt előtt?

- Ja. Magában egy Poirot veszett el.

- Ez a 2025-ös Oklahoma B-12-es modell?

- Limitált szériás, négyezer köbcentis.

- Mehet vele, mint állat. Bocsánat, csak annyira lenyűgöz ez a gép. Mindig ilyen motorról álmodtam.

- Ha majd egyszer eladom, szerintem a hónap végén, akkor szólok magának.

- Ezek a vasak százéves korukban is megfizethetetlenek.

- Hét Harley Davidsonom van. Meg két Neiman Marcus Limited Edition Fighter. Darabja száztízezer dollár.

- Uramisten! Az több, mint harminckétmillió forint.

- A minőségnek ára van. Kellett egy tűzálló csarnokot is építenem ezeknek.

- Ön tényleg nagy motoros. Nem is tudom, hogy ezek után milyen járművet kereshet.

- Olyat, ami megbízható, egyszerű, nem igényel szervízt.

- Ezt is magának venné?

- Lehet, hogy majd megtartok belőle egy-két darabot a gyűjteményembe.

- Kisfiának szánja?

- Hagyjuk, jó.

- Van több típusunk, de én ezt ajánlanám az úrnak. Enduro. Nagyon jól megy terepen.

- Mennyibe kerül?

- Ennek a listaára ötezerötszáz forint, de ugye ez naponta változhat az euró árfolyam miatt.

- Mi van még?

- Super Bike 4-es. Ez nagyon megbízható darab. És még olcsóbb is pár száz forinttal. Vagy a Cross 8-as is kedvelt modell.

- Rabbit típusú van?

- Nyuszimotor?

- Ha magának nyuszi, akkor az.

- Miért nem ezzel kezdte az úr? Persze, hogy van!

- Ára?

- Négyezernyolcszáz forint, de adhatok rá kedvezményt is.

- Gyanúsan olcsónak tűnik.

- Szerintünk meg drága. Jeleztük is a gyártónak, hogy ilyen magas áron nehéz lesz értékesíteni.

- Nézze, nem vagyok kispályás, tudom mi mennyit ér. Ezek papíron kurva drága gépek.

- Értem.

- Milyen extrákat tud adni?

- Amit csak kér az úr.

- Jó, akkor a két kerék más színű legyen.

- Az plusz tízezer lenne.

- Visszapillantó tükör?

- Lehet kérni természetesen, darabja ötezer. Ugye kettő kell a kormányra, egy jobbra, egy balra, akkor az újabb tízezer. Csak szólok, már huszonötezer forintnál tartunk.

- Még nem végeztünk. Nyuszifejet lehet kérni rá?

- Hogyne. Az ugyan húzós kicsit, de megoldható. Nyolcezer darabja. Így harminckétezer.

- Az ülésmagasság pedig olyan legyen, hogy a motoros lába leérjen a földre.

- Ez a legdrágább extra rajta, és ha kéri, akkor hetvenezerből kijön a kismotor.

- Papíron.

- Persze, én is így értettem. Hány darabot vinne az úr?

- Ötvenötezret.

- Rendben, akkor írhatom a számlát?