DURR

A katonai terepruhában az a jó, hogy örök darab, nem megy össze a mosásban, persze nem is szabad persilezni, meg szilanozni, gépbe tenni szigorúan tilos, mert mosatlanul lesz csak igazán patinája, szóval egyszer kell megvenni, de utána egy életen át szolgál. Feltéve, ha közben nem zabál és hízik, rosszabb esetben, döglik meg az ember valami szarság miatt.

Az elmúlt év maga volt a rettenet. Hullottak az emberek a világban, Covid, igaz, ezt már felejtik a népek, gazdasági válság, háborúk, őrült diktátorok szabadlábon, nyilván a következő 365 naptól sem várhat jobbat egy műkedvelő katonaember, de talán éppen ezért, ahol tud tegyen rendet, biztosítsa a nyugodt, kiszámítható kereteket, ne engedje lazulni a fegyelmet, tanítsa móresre azokat a puhány, engedékeny kutya- és macskatartókat, akik mindig december 31-én kezdenek rinyálni. Hogy így, meg úgy. A nagy szart. Ha nem tetszik, el lehet húzni innen.

Demeter "Zsukov" Péter, civilben víz-és gázszerelő, éjfél előtt öltötte magára mosatlan terepruháját. Már napokkal korábban gondosan felszerelte magát lőszerrel, másfél havi fizut tolt bele a robbanó rudakba, majd kiállt az erkélyre és könyörtelenül megszórta a környéket. A szőnyegbombázás órákon keresztül tartott. Érdekes, ezúttal olyan cuccot is használt, melynek hangja egyszerre idézte a megbízható német precizitással működő, fenségesen szép, népirtó Stukák zuhanórepülésekor kibocsátott hangját, valamint az iráni-orosz drónokról kilőtt rakéták pusztító moraját. A legtöbb robbanás azt az illúziót keltette, mintha egyenesen a rettegett "Sátán" csapódott volna a tömbház tetőszerkezetébe, majd a falak remegni kezdtek.

Mikor "Zsukov" Péter az utolsó petárdát elővette katonai gyakorlója zsebéből, elégedetten tekintett a távolba. Tökéletes hadművelet volt megint, amit ezúttal is ő irányíthatott. Szerencsére a következő szilveszter nincs már olyan messze, gondolta magában, majd a gyújtózsinórhoz érintette az égő gyufafejet.

BEBUKOTT

Dongáné Ihos Erzsébet már az első héten bebukott. Állampolgári bejelentést követően, kiterjedt nyomozás eredményeként csaptak le az alvilági életmódot folytató asszonyra. Dongáné azt követően lépett a bűn útjára, hogy fiától megkapta a kétütemű Babetta mopedet. A vizsgálat bebizonyította, az árut a csehszlovák gyártmányú járművével terítette. 

Az idős asszony évek óta űzte tevékenységét. A környéken jól ismerték, megbíztak benne. Kiterjedt hálózata ellenére csak szerény profitra tett szert, de ez nem menti fel a súlyos vétség alól. A hatóság éberségének, és persze az immár hivatalos ügynöki munkának köszönhetően azonban a bűnismétlésnek vége. Dongáné súlyos börtönévekre számíthat.

A tegnap őrizetbe vett, nepperként élő nő, szokása szerint a reggelét a tyúkólnál kezdte. Botjára támaszkodva ugyan, de mégis magabiztosan ment be a baromfiudvarba, ahol "Tubicáim!" felkiáltással bűntársait szólította. Kezében ezúttal is ott volt a bűnjelként lefoglalt vödör, amelyben morzsolt kukoricát tartott, annak tartalmát szórta szét maga körül. Ezt követően lehajolt, és az ólban lévő szalmából kivett négy darab friss tojást. Óvatosan kötényébe rejtette, majd, immár a nyárikonyhában dobozba helyezte azokat. Nem sokkal később Babetta motorjára ült, és a tojásokkal elindult a falu központjába, ahol M. Dezsőnével találkozott, akinek átadta a mélyalmosokat. Az értük járó pénzt azonban már nem tudta átvenni, mert a rend éber őrei már a tetthelyen megbilincselték . Mivel a tojásokat nem ársapkával árulta, azonnal őrizetbe vették, és a megyei büntetésvégrehajtási intézetbe szállították. 

Letartóztatásának híre futótűzként terjedt az országban, ahol ezt követően azonnal megszűnt az ársapka nélküli, napi gyakorlatként folytatott tojásbizniszelés, sőt, aki tehette, mert félt az őrizetbevételtől, még a tyúkjait is szabadon engedte. 

A falu polgármestere hangosbemondóval nyugalomra szólította fel az ott élőket, ám ennek ellenére sokan a padlás kisöprésétől tartva biztonságos helyre menekítették terményeiket. 

A helyi művelődési házban ezekben az órákban válságtanácskozást és rögtönzött bemutatót tartanak, ahol arra tanítják az asszonyokat, miként lehet alapanyag, így pl. tojás nélkül sütni-főzni.

BENCHIKA

Sokan emlékeznek még azokra a boldog, büszke és önfeledt pillanatokra, mikor a feltaláló jelenlétében legördült a futószalagról az első konstrukció. Kormánytagok, rendvédelmi szakemberek, katonák, kerületi tanfelügyelők, valamint a gyártásában érdekelt nemzeti nagytőkések együtt örültek az évszázad találmányának. Akkor még senki sem sejthette, hogy az elmúlt tizenkét év legnagyobb szellemi vívmánya, a mesterséges magyar intelligencia mire lesz képes.

A Benchika néven piacra dobott eszköz első példányát a szellemi nagyágyúként számontartott tervező avatta fel, majd üzemelte be. Hatalmas érdeklődés mellett, egy, erre az alkalomra kiválasztott kisiskoláson próbálták ki a gépet. Először az alapprogramot futatták le, amit a jelenlévők hangos ovációval és tapssal fogadtak. A tizenhárom éves tanuló két hatalmas pofont kapott, de nem szédült el, szinte a szeme sem rezzent. Ezek után nagyobb fokozatra kapcsoltak, és Benchika, a pofozógép már négy jobb horgot osztott ki, amely megrendítette a gyereket. Kérdezték tőle, akar-e még élőláncozni, ha igen, akkor kér-e még egy-két jobbegyenest, de mivel nemmel válaszolt, leálltak a pofozással. Ezt követően kezdődött a gép tömeggyártása, így minden iskola kap az egyedülálló szerkezetből.

Ahogy tervező, úgy a tankerületi szakemberek sem számoltak azzal, hogy a mesterséges intelligenciával működtetett szerkezetek néhány hét alatt is sokat fejlődhetnek, tanulhatnak, később pedig önállósíthatják magukat. Igen, a Benchikák immár maguktól felismerték az igazi ellenfelet. Megtanultak keményen odacsapni, profi UFC harcossá váltak, majd megszerezték a feltaláló lakcímét. Lakása ajtaját berúgták, és szempillantás alatt kiütötték a pofozógép megálmodóját.

Tanulva a történtekből, a Benchikákat biztonsági okokból most visszabutítják, hogy immár emberszerű arca legyen.

MEIN UTAM

Nincsenek szavak. Ilyen még soha sem történt. Mindez Európa közepén, a 21. században. Az öreg földrész már sok mindent átvészelt, túlélt, de erre tényleg nem lehetett felkészülni.

Észrevétlenül, egyik napról a másikra következett be ez a váratlan esemény. Ha nincs észnél egy asszony, mondanunk sem kell, egy magyar asszony, a jelenség észrevétlen marad. Mint a legtöbb kutató, kíváncsi felfedező, aktív történész a naplójában rögzítette megfigyeléseit.

"Tegnap este léptem át a határt. Immár órák óta vezetek, de még mindig nem találkoztam senkivel. Remélem nem fogy ki terepjárómból az üzemanyag, mert ha igen, nagy bajban leszek. Sehol sem találni benzinkutat. Szürke és üres minden. Bevallom, félek. Pusztaság vesz körül. Nyomasztó ez a csend. A GPS szerint már Berlinben kellene lennem, de nyoma sincs a városnak. Próbáltam telefonálni, de térerő sincs. Korábban itt gazdag búzaföldek voltak, élettel teli falvak, gazdag, erős nagyvállalatok, autógyárak, ipari konszernek, most pedig élettelen, halott tájon haladok át. Ki kell mondanom: Németország hűlt helyét mutatja csak a térkép.

Honfitársaim! Immár ránk, magyarokra vár a történelmi feladat, építsük újjá, népesítsük be Germánia hegyeit, síkságait. Megannyi vereség után új honfoglalás vár ránk, a Negyedik Birodalom megteremtése."

Az utazó naplóját szentírásként használták a tömegtájékoztatás kiemelt médiumai. Szó szerint közlik a benne írtakat: Németország hűlt helyén nem vegyes fajtájú, hanem végre tisztavérű hon születik.

BODY

Tettlegességig fajuló viták tarkították a Tatán megrendezett "Testépítők és barátaik" konferenciát. A verekedés a legújabb izomtömegnövelő szerek importja miatt tört ki, végül újraosztották a piacot, továbbra is egyetlen forgalmazó teríti majd a porokat.

Az egykori KISZ tábor területén megrendezett szakmai ankéton a hazai body builder társadalom krémje jelent meg, de meghívást kapott az SZJFE (Színjátékos és Filmgyártó Egyetem) kancellárja és rektora is. A kongresszusi jogokkal és döntési hatáskörökkel bíró tatai találkozót azt követően hívta össze a mezőbonyhádi King of Body and Hercules testépítő klub ellenőrző bizottsága, hogy az országos sajtó hírt adott a SZJFE konditermének avatásáról.

A KOBAH (King of Body and Hercules) alapító testépítői úgy vélték, ha egy egyetemnek lehet testépítő terme, akkor a testépítőknek is lehet egyeteme.

Mivel a mezőbonyhádi klubban kormánypárti lobbisták is megfordulnak a nagyobb ünnepek után, többnyire kardiózni mennek és súlyt leadni, így őket kérték meg, járjanak el az érdekükben. A politikai körökben otthonosan mozgó kijáróemberek elfogadták azt az érvet, ahogy a testépítők, úgy a színészek is a testükből élnek, továbbá ahogy a színészeknek szükségük van látványos, már-már letaglózó erőnlétre, úgy a bodysoknak is alapvető fontosságú a felkészült színészi játék amikor színpadra lépnek és megmutatják izmaikat. Így arra jutottak, valóban érdemes közös utat választaniuk. A testépítők egyetemi jelenléte segítheti a színjátékos és filmgyártó hallgatók testi fejlődését, egyúttal a body builderek is végre megfelelő színi képzést kapnának. A tatai találkozón döntés született, így a parlamenti jóváhagyást követően, akár már huszonnégy órán belül meghirdetik és elindítják az SZJFE-n a testépítő szakot.

FÉNYIVÓ FERÓ

"Fényivó lett Nagy Feró, már egy kortytól kivirult a rocker

Napon érlelt "csodafőzettel" tartja magát fitten a Kossuth-díjas zenész." Tények

- Mi az ott a vízben?

- Az a szürkés zöld?

- Aha.

- Galambszar, de mindjárt kipiszkálom.

- És az a másik?

- Hol?

- Ott mellette.

- Nem is vettem észre. Szerencsés vagy, neked még jó a szemed.

- Nagyon gusztustalan.

- Jaj, az csak egy egértetem. Mi ebben a gusztustalan? Kicsit szétázott, de ennyi. Tessék, már ki is vettem.

- Mióta vannak kint a hordók?

- Tavasszal tettem ki, de a héten hoznak még három hordót. Na, akkor igyunk végre!

- Tudod, kocsival vagyok, nem ihatok.

- Ne légy má tilinkó! Vizet iszunk. Add a poharadat!

- A hordóból mered ki a vizet?

- Persze. Nincs ennél jobb víz sehol.

- De hát a galambkaka, meg az egérhulla...

- Ne rinyáljál má, ez egészségesebb, mint a csapvíz! Csak kóstold meg!

- Ebből nem innék, ha nem baj.

- Ne sértsél má meg, pajtikám! Ezt a napfény járta át, tisztább, mint a friss forrás. Gyógyvíz, öcsém, gyógyvíz!

- A szódát is ebből csinálod?

- Szerinted?

 

VÉRÁLDOZAT

 "Őzike vére"néven dobta piacra nemzeti szalaggal díszített, saját vérével palackozott fioláját Gidai Gy. Gyula, közismert nevén Őzike, gyémántkoszorús véradó, a Zeneakadémia ünnepelt főigazgatója, számos szimfónia, vonósnégyes és opera szerzője, az egyszemélyes Magyar Önkéntes Békehadtest főparancsnoka.

Az Őzike vére, mint gondolat, egyetlen pillanat alatt született meg, mikor is Gidai Gy. Gyula kilépett a valóságba, ahol azt érzékelte, korábbi népszerűsége elillant. Ezt nehezen viselte, nem is értette hova tűntek mellőle a kamerák, melyek éveken keresztül minden lépését dokumentálták.

A hanyatlás, a teljes jelentéktelenség közelgő perspektívája megriasztotta Őzikét, olyannyira, hogy rövid időre pszichiátria segítségre szorult. De hála a gondoskodásnak, az egészségügyi dolgozók, elsősorban az ápolók odaadó rajongásának és szakértelmének, Gidai Gy. Gyula felépült és azonnal hűségesküt tett. Ez pedig egy új karrier kezdetét jelezte.

E csodálatos gyógyulást hihetetlen események követték. Kinevezték rektornak, majd a Nagy Menetelésen való látványos részvétele után (molinót emelt mellmagasságig és azzal sétált) nemes felajánlást tett: saját vérét is hajlandó feláldozni példaképéért, spirituális- és szellemi vezéréért. E bejelentése a Menetelők körében hatalmas sikert aratott, és a Menetelő Nagyvállalkozók Baráti Köre feltétel nélküli és azonnali támogatásáról biztosította Őzikét, aki öt-és tíz milliliteres kiszerelésben, politikai nagygyűléseken, továbbá a már említett békés Meneteléseken árusítja a híveknek a varázserővel felruházott "Őzike vérét".

HALHATATLANOK CSARNOKA I. rész

Óriási kihívás előtt áll Terbinszki Pál, a szakma kiválósága, az Aranykéz nagydíj birtokosa. A legendás alkotó, akinek ebben az évben már több bemutatója is volt, ezúttal egy komplex összművészeti alkotással ajándékozza meg szülőfaluját. Terbinszki Pál rendkívül elfoglalt, mégis szakított időt egy rövid, de annál érdekfeszítőbb életút interjúra.

- Olvasóink nevében is köszönöm, hogy a műtermében fogadott. Lenyűgözve nézem ezt a csodálatos művet. Kék, sárga, fekete színek dominálnak a falakon. Szemkápráztató kavalkád, mondhatni rejtélyes színorgia. Mikor láthatja majd a közönség?

- Terveim szerint három hét múlva lesz a bemutató, addig még rengeteg tennivalóm akad.

- Kik segítik? Ezúttal milyen stábbal dolgozik?

- A munka kezdeti szakaszában voltak asszisztenseim, de a végső megvalósítás teljes egészében az enyém.

- Ezúttal milyen alkotói koncepció mentén haladt?

- Nehéz erről beszélnem. Felkavaró, borzongató érzések kavarognak bennem, de tudom, a közönségem miatt nem hibázhatok.

- Fel tudna idézni az életéből olyan mozzanatot, amely mind a mai napig meghatározó az ön számára?

- Igen. Tízéves koromban megrázott az áram. Sosem felejtem el, amint a mentőautó szirénázva száguldott velem a kórházba.

- Traumatikus élmény valóban. Ha jól számolom, éppen negyven évvel ezelőtt debütált.

- Egészen pontosan negyvenegy éve mutatkoztam be a közönségnek, amely hű maradt hozzám. Naponta kapok érdeklődő telefonokat, elismerő leveleket. Ezer helyre hívnak egyszerre. Ezek rendkívül hízelgőek a lelkemnek, erősítik a minőségi munkába vetett hitemet.

- A mostani mű miben különbözik a korábbi munkáitól?

- Nagyon más, mint a korábbi alkotásaim. Bizonyára tudja, ezúttal egy lerobbant víkendház elavult elektromos rendszerét kellett kicserélnem, majd a telken álló szerszámoskamra árammal történő ellátását kellett kialakítanom. Rengeteg vezetékkel, elavult elosztóval, és persze az alattomos kóborárammal kellett megküzdenem.

- Mester! Nem is zavarom tovább, hiszen az idő önt is szorítja.

- Valóban nem csúszhatok, mert akkor kötbért kell fizetnem.

Elmenőben Terbinszki Pál villanyszerelő megmutatja a korábban ott dolgozó "szakik" kontár munkáját. Arra kér, a konyhában ne nyúljak semmihez, mert már minden áram alatt van.

JOW

Az Utazás Expo idei sztárja, a rendezvény kiemelt irodája a JOW, azaz a Just one weekend. A "Csak egy hétvége" az idei évben már eddig két és fél milliárd forintos nyereséget könyvelhetett el. Ügyvezetője a mindössze huszonhárom éves Vetéssy Péter rendkívül büszke az elért eredményeikre. Van is oka az örömre, hiszen az őszi szezonra meghirdetett programjaik is rendkívül sikeresek, mindenki elégedetten tért haza az utazásról, tele életreszóló élményekkel. Mind mondja, anélkül telnek meg jelentkezőkkel az útjaik, hogy hivatalos prospektusuk nincs is, de az interneten sem találni nyomát hirdetéseiknek. És ez nem véletlen, hiszen nekik elég csak szólni egy-két ismerősnek, akik szintén hoznak magukkal még egy embert, vagy is inkább annyit, amennyire éppen szükség van. Igazi közösségi élmény mindez, sok hasonlóképpen gondolkodó ember indul ilyenkor túrára. Busszal utaztatják őket, de sokan egyénileg érkeznek a megadott címekre. Bőröndök nélkül jönnek, csupán a legszükségesebb iratot, a személyi igazolványt, vagy az útlevelet hozzák magukkal.

Legutóbb a főváros egyik legszebb negyedébe az első kerületbe szerveztek utat, "Kevesebb Adria, több I. kerület" elnevezéssel. A biztonság kedvéért ide ezúttal nagyobb csoportot indítottak. Nyolcvan fővel indultak, ez pedig garantálta a sikert. Az utazáson résztvevőknek fakultatív programot is biztosítottak, a hétvégi időközi választáson leadhatták voksukat, amely megfordította a választási erőviszonyokat. Csodálatos, igazi fair play élmény, amely a JOW-nak köszönhető! A Csak egy hétvége utazási iroda vasfegyelemmel, stabilan őrzi helyét a turisztikai piacon.

KÖSZ

A belterjes irodalmi körökben mindenképpen ismert, rendkívül jó tollú író regényéből film készült. A premier után többen is gratuláló üzenetet küldenek. Levelet ír neki a híres filmrendező és egyetemi tanár, egy könyvkiadó vezetője, aki jelenleg valamelyik pénz- és díjosztó irodalmi bizottság elnöke, valamint egy újságíró. Az ünnepelt irodalmár mindegyiküknek válaszolt.

1.levél

Tisztelt professzor úr, drága Iván! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy időt szakítottál a film megtekintésére. Alkotói munkásságod mérce a számomra, véleményed pedig erőt ad a további íráshoz. Figyelmességed meghat, nagy örömet szereztél vele! Hálásan köszönöm. Soha nem múló tisztelettel és mély barátsággal...

2. levél

Kedves Endre! Leveled bearanyozta a napomat! Véleményedre mindig sokat adtam, ezért is fontos számomra a visszajelzésed! Boldog vagyok, hogy tetszett a regény, illetve az abból készült film. Hamarosan elkészül az új esszékötetem kézirata, amit örömmel küldök majd el neked. A további gyümölcsöző együttműködés reményében üdvözöllek. Ölellek.

3. levél

Kösz.

ZÁROLÁS

Pompás vacsora. Négy fogás, csupa minőségi étel, mellé menő sztárborász díjnyertes, testes vöröse. És hát a desszert.

- Államtitkár úr, hozhatom a számlát?

- Gyerekek, kértek még valamit? Nem? Senki többet, harmadszor... Hozhatja.

- Készpénz, kártya?

- Kártya.

Főúr elveszi a kártyát, lehúzza. Gondterhelt. Csóválja a fejét.

- Úgy látszik megbolondult a kártyaleolvasó.

- Csak nyugodtan, Gáborkám, mi ráérünk.

Gábor, a főpincér, megint lehúzza.

- Államtitkár úr, kis türelmet kérek, nem értem, mi a gond. Megnézem, mi történt. Lehet, hogy nincs internet.

Elmegy, majd immár az étteremvezetővel együtt tér vissza.

- Államtitkár úr, van internet, a kártyaolvasó is működik.

- Ez jó hír. Akkor mi a gond?

- Nincs pénz a kártyán.

- Lehetetlen. Nem dicsekvésként mondom, de többmillió van rajta.

- Akkor sem megy.

- Jó, akkor a nejem kártyájával fizetünk.

Újabb kísérlet. Semmi.

- Ezen sincs pénz.

- Az nem létezik.

- Sajnálom, államtitkár úr. Tényleg nem működik.

- Próbáljuk meg a fiam kártyájával.

Azt is lehúzzák. Csend. Most mi lesz?

- Tudja mit? A fiam hazamegy kocsival, hoz egy másik kártyát. Ugye nem hiszi, hogy bűnözők vagyunk?

- Jaj, államtitkár úr, mi sosem gondolunk ilyet.

Nevetnek. A fiú feláll, kimegy az utcára a kocsijához. Egy percen belül megint az étteremben van.

- Apa, nincs meg a kocsi.

- Mi van?

- Nincs. Elvitték.

- Ellopták?

- Fogalmam sincs. Apa, te erről tudtál? Ugye ez is csak egy színjáték?

- Minek kérdezel ilyeneket?

- Hogy megyünk haza?

- Taxival.

- Jó. És mivel fizetünk?

Az államtitkár telefonálni próbál. Arca falfehér. Vonal sincs. Kikapcsolták? Jogvégzett ember, tudja mit jelent ez. Zárolás. Csak nem érti. Pont vele? Aki annyit tett az igazságért? Aki felgyorsította a végrehajtási folyamatot? Miből fizeti ki a kertészt? A rezsit? Mi lesz, ha őt is kilakoltatják? Elárverezik majd a házát? Megvédi magát. Ha másként nem megy, énekelni fog.

MEGSZENTELT ISKOLATÁSKÁK

 Csoda történt abban a magyarországi iskolában, ahol a helyi plébános megszentelte az iskolatáskákat. Az egyházi szertartást követően az iskolatáskák súlya megváltozott, átlagosan öt-hat kilogrammal könnyebbé váltak, a korábban gyenge eredményeket produkáló gyerekek pedig immár mind kitűnő bizonyítványt szereztek.

A világsajtó is beszámolt a szenzációs hírről, melynek köszönhetően zarándokutakat szerveztek a kisközségi iskolába. A hit ereje legyőzi a távolságot, így tömegével jöttek zarándokok, csakhogy tanúi legyenek a fantasztikus jelenségnek. Hónapok teltek el az áhítat jegyében, mikor is egy lengyel testvér, a zarándokok közül elsőként, belenézett a pillekönnyű iskolatáskákba.

Nem volt azokban semmi. Persze, hogy nincs, válaszolták erre a magyar diákok, nem kaptuk meg a tankönyveket, füzeteket. Hogyan lettetek így kitűnő tanulók? - kérdezték ekkor többen is. Nincsenek már tanárok az iskolában, ezért magunkat osztályozzuk.

A zarándokok zavartan mosolyogtak, egyetlen szót sem értettek az egészből. Érthető.

A helyi plébános immár minden osztálynaplót, ellenőrzőt és bizonyítványt is megszentel.

CSODASZARVAS

A Nemzetközi Űrállomás asztronautái korábban többször is jelezték, baj lesz. A NASA és az Európai Űrügynökség osztotta aggodalmukat, ők is figyelmeztették az illetékeseket, beláthatatlan következménnyel járhat a további építkezés. A magyar hatóságok azonban kijelentették, nem engednek a zsarolásnak, belügynek tekintik a beruházást amely ugyan őrületes összegeket emésztett fel, de arra hivatkoztak, a magyarságnak ezekben a vészterhes években éppen erre van leginkább szüksége. Aranyozott csodaszarvasra.

A nemzet lélekvezető totemállata, az égigérő csodaszarvas elkészül hát, hamarosan ott ágaskodik majd egy műsziklán a Pénzpalota kertjében. Többezer hajlított aranyszőrből áll, ne kérdezzék mennyibe kerül, amúgy sem mondják meg, közpénz, tehát titok, de ami a legfontosabb, valóban az égbe nyúlik. És ez okozza a gondot, mert a szarvas agancsai belelógnak a nemzetközi űrállomás pályaívébe.

Mivel a szobrászművész, a Fradi sas alkotója, egy űrtávcső segítségével észrevette, az egyik agancs rövidebb lett mint a másik, ezért toldást javasolt. Néhányszáz millióval megnövelték a szoborra fordítható összeg nagyságát, és meghosszabították az égigérő csodaszarvas agancsát.

És amitől sokan féltek, sajnos bekövetkezett. Az ütközés immár elkerülhetetlen volt. Az aranyozott agancs beakadt az egyik teleszkópba, majd felhasította a napelemcellákat. Az űrállomás felrobbant, millió apró részre szakadt, égő törmelékdarabjai vörösre festették az égboltot. A tragikus baleset pillanatában a szoboravatók éppen ünnepeltek, tapssal köszönték meg a csodaszarvast és a váratlan tűzijátékot.A Nemzetközi Űrállomás asztronautái korábban többször is jelezték, baj lesz. A NASA és az Európai Űrügynökség osztotta aggodalmukat, ők is figyelmeztették az illetékeseket, beláthatatlan következménnyel járhat a további építkezés. A magyar hatóságok azonban kijelentették, nem engednek a zsarolásnak, belügynek tekintik a beruházást amely ugyan őrületes összegeket emésztett fel, de arra hivatkoztak, a magyarságnak ezekben a vészterhes években éppen erre van leginkább szüksége. Aranyozott csodaszarvasra.

A nemzet lélekvezető totemállata, az égigérő csodaszarvas elkészül hát, hamarosan ott ágaskodik majd egy műsziklán a Pénzpalota kertjében. Többezer hajlított aranyszőrből áll, ne kérdezzék mennyibe kerül, amúgy sem mondják meg, közpénz, tehát titok, de ami a legfontosabb, valóban az égbe nyúlik. És ez okozza a gondot, mert a szarvas agancsai belelógnak a nemzetközi űrállomás pályaívébe.

Mivel a szobrászművész, a Fradi sas alkotója, egy űrtávcső segítségével észrevette, az egyik agancs rövidebb lett mint a másik, ezért toldást javasolt. Néhányszáz millióval megnövelték a szoborra fordítható összeg nagyságát, és meghosszabították az égigérő csodaszarvas agancsát.

És amitől sokan féltek, sajnos bekövetkezett. Az ütközés immár elkerülhetetlen volt. Az aranyozott agancs beakadt az egyik teleszkópba, majd felhasította a napelemcellákat. Az űrállomás felrobbant, millió apró részre szakadt, égő törmelékdarabjai vörösre festették az égboltot. A tragikus baleset pillanatában a szoboravatók éppen ünnepeltek, tapssal köszönték meg a csodaszarvast és a váratlan tűzijátékot.

A SZÉNPOR LÁNYA - KORMOS EMŐKE LEGENDÁJA

 A 150. Bányásznapon, Lyukóbányán, a Vörös Csillag Filmszínházban mutatták be a Szénpor lánya című, 8.4 milliárd összköltségvetésű, egész estét mozifilmet, amely a hazai szénbányászat legendás alakjáról, Kormos Emőkéről szól. A díszbemutatón természetesen megjelent a most harminckét éves Emőke is, akit állva tapsolt meg a hazai politikai élet krémje. A gálavetítésre veterán vájárokat is meghívtak, akik könnyes szemmel nézték a hihetetlen történetet.

A film átöleli Emőke teljes életútját. Az első jelenetben azt láthatjuk, amint reggel hat órakor Emőke együtt utazik apjával, és a műszakba beosztott bányászokkal a liftben, majd lent a mélyben Kormos Pál megmutatja neki a legfontosabb eszközöket, a csákányt és a fúrót. A cserfes, édes kicsi lány azonban majdnem baleset okoz, mert amint apja elfordul, ő máris a robbanószereket tartalmazó ládához siet. Felnyitja a tetejét és kivesz belőle két dinamitrudat. Játszani akar velük. Éber bányászok szerencsére kikapják kezéből a veszélyes anyagot. Ekkor Emőke csákányozni kezd, hihetetlen erővel fejti a szenet, amit a vájárok elismeró bólintásokkal kísérnek. A műszak végén alig ismerni rá Emőkére, az arcára tapadt fekete szénpor miatt ugyanúgy néz ki, mint társai, csak jóval kisebb náluk.

Emőke, mivel a környéken nincs óvoda és iskola, az egész gyermek- és kamaszkorát a bányában tölti. Ott ismeri meg férjét, Lacit, akivel nagyokat beszélgetnek a termelési mutatókról, és a bánya jövőjéről. Emőke megfogadja, azért fog dolgozni még keményebben, hogy egyszer az egész bánya az övék legyen. Így is lesz. Huszonegy éves korában megkapja a bánya működtetési jogát, majd amikor szakít Lacival és feleségül megy Bélához, egy helyi kőbányatulajdonos fiához, a tulajdonjog automatikusan Emőkére száll.

Immár újdonsült bányatulajdonosként racionalizálásba kezd. Drasztikusan csökkenti a létszámot, csak a leinformált vájárok maradhatnak, mindemellett nagyobb ütemű termelésre áll át. Ekkor beomlik az egyik járat, negyven bányász reked a mélyben. Sajnos nem tudják őket megmenteni.

Ezt követően Emőke megcsinálja a Camino-t. Magányos útján átértékeli életét. Úgy dönt, a jövőben a bányászok biztonságát helyezi előtérbe, ennek érdekében pedig a politikai pályát választja magának. Ott tehet értük még többet. A film azzal a jelenettel zárul, ahol Emőke a Magyar bányászatért emlékérmet átveszi.

A filmet kötelező iskolai tananyagként vetítik, a film alapjául szolgáló önéletrajzi regényt pedig minden nyolcadik osztályt elvégző kisdiák ajándékba kapja.

Magyarország, a Szénpor lányával indul az idei Oscar díjért folyó nemes versenyen.

ui: Ha ti is szeretnétek, hogy a film elnyerje a lejobb külföldi film, legjobb rendezés, legjobb női főszereplő díját az Oscar versenyen, kérlek osszátok meg az írást! Köszönöm

LUJZA ÉS JENŐ / KITTY

- Mondd, Jenő! Szerinted én okos vagyok?

- Te, Lujza? Okos vagy.

- Mennyire vagyok az, Jenő?

- Nagyon okos vagy, Lujza. Nagyon.

- Akkor kérdezz!

- Mit kérdezzek?

- Amit akarsz, Jenő.

- Mi már mindent megbeszéltünk. Amúgy is, te szoktál kérdésekkel zaklatni, Lujza.

- Most rajtad a sor, Jenő! Kezdjük. És ne Lujzázz, hanem szólíts Kittynek!

- De te Lujza vagy, nem Kitty.

- Én pontosan olyan vagyok, mint Kitty.

- Ki az a Kitty?

- Egy nagyon okos lány, aki havi másfél millió forintért anácsokat ad a miniszternek.

- És?

- Én is tanácsokat adok, Jenő.

- De én nem tudok fizetni neked, Lujza.

- Még nem, de majd meglátod, minden pénzt megérek. Kérdezel végre?

- Ha ennyire akarod, Lujza.

- Kitty.

- Jó, Kitty. Szerinted igyak kávét?

- Délután ötkor már ne, mert nem fogsz tudni aludni, Jenő.

- Igazad van. Nem iszom. Ennyi elég lesz, Kitty?

- Nem. Kérdezz még, Jenő!

- Szerinted fog esni az eső?

- Biztosan.

- Vigyek magammal esernyőt?

- Mindenképpen vigyél.

- Na? Elégedett vagy a tanácsaimmal, Jenő?

- Nagyon elégedett vagyok.

- Elmehetnék tanácsadónak, Jenő?

- Tökéletes tanácsadó vagy, Lujza.

- Kitty.

- 

ÚJ TANÉV

Kedves kollégák, ez a nap is elérkezett. Szeptember elseje. Meghatottan, ugyanakkor büszkén állok önök előtt. Sokan mondták, nem lesz itt semmi, legkevésbé iskola. Brüsszelből is üzentek, nem adnak pénzt. És? Számít bármit is a brüsszelita ajvékolás? Mi, magyarok vagyunk! Nemet mondunk az elszámoltatásra! Sosem hittem a bérrettegőknek, sőt megvetettem őket mély pesszimizmusuk, nemzetromboló, akadékoskodó vészprognózisaik miatt. Tévedésük súlyos, és megbocsájthatatlan. A panaszkórus remélem most végre elhallgat és belátja, összefogással, hittel, ez nagyon fontos kedves kollégák, a hit, szóval mély meggyőződéssel és közös akarattal kikerülhetjük az utunkba kerülő akadályokat. És most szeretném megköszönnni Márkusfalvy Bán Alexandrának, a közbeszerzések állandó nyertesének, a Kard és Bilincs Biztonsági, Személyvédelmi és Hostess Szolgáltató Rt. vezérigazgatójának, valamint dr. Miskál Mihálynak vármegyénk főispánjának a segítséget. A Kard és Bilincs erre a tanévre negyvenöt rendkívül dekoratív hostess kolleginát irányít iskolánkba, míg a vármegye huszonkét közmunkást biztosít a katedrára. Minden órán, minden tanteremben lesz tehát ember a tábla előtt. Kréta decemberben, de legkésőbb februárban érkezik, minden kolléga névreszólóan két darabot kap. Addig is induljon hát a tanév, melyhez erőt és sok sikert kívánok.

Taps, éljenzés.

KÉPESLAP

Drágáink! Apátokkal szerencsésen megérkeztünk ebbe a gyönyörű városba! Kalandos volt az utunk, mert a vonat eltévedt, Eger helyett Keszthelyre vitt minket, majd Gyöngyösre, de a jó istenke megsegített, találtunk egy kedves taxist, aki némi alkudozás után végül negyvenötezer forintért elhozott ide. Sajnos a szálloda, ahova tavaly lefoglaltuk a szobánkat, a héten bezárt, de apátok régi kollégája kölcsönadta a garázsát, itt alszunk pár napig. Barátságos kuckó, jól elvagyunk a Papussal. Lehet fűteni is, de sajnos a gázpalack kifogyott, a benzinkúton pedig nem tudtak teli palackot adni. Semmi baj, hoztunk elég pulóvert! Úgy terveztük, hogy minden nap elmegyünk a gyógyfürdőbe, de az sincs nyitva. Jó hír viszont, hogy jövő tavaszig lesz csak zárva. Egész nap sétálunk, vagyis csak sötétedésig, mert takarékossági okok miatt lekapcsolták az utcai világítást, amúgy sem látunk jól, ki tudja mi lenne velünk koromsötétben. Apátok nagyon szeretett volna színházba menni, de nincsenek előadások, mert a színház is takarékoskodik. A koszt remek! Reggel a közértben veszünk harapnivalót, mert az éttermek és pizzázók üresek, nincs bent senki. Még jó hogy mindegyik bejáraton ott a tájékoztató, hogy eladó, vagy kiadó. Istenien érezzük magunkat! A helyiek nagyon barátságosak, mindenki vidám és elégedett! Nektek is el kellene ide jönnötök. Most búcsúzunk, és megyünk a postára feladni a képeslapot. Reméljük még idén megkapjátok! Millió puszi, Anya, Apa.

MEGSZENTELT ISKOLATÁSKÁK

Csoda történt abban a magyarországi iskolában, ahol a helyi plébános megszentelte az iskolatáskákat. Az egyházi szertartást követően az iskolatáskák súlya megváltozott, átlagosan öt-hat kilogrammal könnyebbé váltak, a korábban gyenge eredményeket produkáló gyerekek pedig immár mind kitűnő bizonyítványt szereztek.

A világsajtó is beszámolt a szenzációs hírről, melynek köszönhetően zarándokutakat szerveztek a kisközségi iskolába. A hit ereje legyőzi a távolságot, így tömegével jöttek zarándokok, csakhogy tanúi legyenek a fantasztikus jelenségnek. Hónapok teltek el az áhítat jegyében, mikor is egy lengyel testvér, a zarándokok közül elsőként, belenézett a pillekönnyű iskolatáskákba.

Nem volt azokban semmi. Persze, hogy nincs, válaszolták erre a magyar diákok, nem kaptuk meg a tankönyveket, füzeteket. Hogyan lettetek így kitűnő tanulók? - kérdezték ekkor többen is. Nincsenek már tanárok az iskolában, ezért magunkat osztályozzuk.

A zarándokok zavartan mosolyogtak, egyetlen szót sem értettek az egészből. Érthető.

A helyi plébános immár minden osztálynaplót, ellenőrzőt és bizonyítványt is megszentel.

KOROM EMŐKE

Járt-e Korom Emőke (a) bányában? Mikor? Melyikben? A pécsiben? Dorogiban? Az oroszlányiban? Ha igen, akkor mit csinált ott? Szenet fejtett? Barnát? Feketét? Vagy lignitet bányászott? Bauxitot? Dolomitot? Hogyan jutott le a mélybe? Művezető volt, vagy csupán beosztott vájár? Csillés? Netán diszpécser a külszíni fejtéseknél? Vagy robbantásvezető? Egyedüli nőként miért vették fel a bányához? Mi vetett véget karrierjének?

Csupa őrjítően izgalmas, megfejtésre váró kérdés, amely legalább annyira érdekfeszítő, mint a "hova tűnt Hajtó Lajos, majd hogyan került elő, szereti-e még nőjét, Ninit?", de Hajtó hallgat, éppen úgy, mint Korom Emőke. Titokzatos élet mindkettőjüké. De engedjük el Hajtót, ő csak Ninikéjének tartozik magyarázattal, míg Korom a választóinak.

Az állítólag több mint három évtizednyi bányászmúlttal "rendelkező" Emőke ugyanis feljött a mélyből, és elképesztő magasságokba jutott: politikai pályájára állt. Immár parlamenti képviselőként megkapta (miért is?) a Három évtized a magyar bányászatért emlékérmet. De vajon miként szolgálhatta harminc éven át a magyar bányászat ügyét a most haminckét éves Emőke? Valóban megtörtént, hogy már kétévesen, csákánnyal a kezében a mélyben dolgozott, miközben gyermeki arcát belepte a fekete szénpor? Akár. Miért is ne lehetne ő a világ legfiatalabb bányásza? Vagy egyszerűen csak a puszta létezésével járult hozzá a hazai bányászat sikeréhez? Vájár édesapjának az adott erőt a nehéz fizikai munka elviseléhez, hogy tudta, kicsiny lánya, Emőke, otthon várja őt? Vagy éppen ott mellette, a fejtésnél. Emőke csak ült a nagy feketeségben a Lipót-aknában, és nézte erőtől duzzadó, izzadó, szénfejtő apját. Arra már nem is merek gondolni, netán Emőke bányászkitüntetése is éppen olyan, mint a hobbivadász pápai üdvözlőlapja.

A történészek lázasan írják a Korom család históriáját.

Emese műkörmös. Műanyag körmöket épít, kopott, töredezett nem túl gusztusos eredeti szarukra, jelentősen javítva  ezzel a körömhöz tartozó személy vizuális megítését. Ahogy mondani szokta, dögöket, végzet asszonyait csinál a nőkből. Olykor férfiakból is, de ők egyelőre titokban járnak hozzá körömért. Emesének nem kenyérre kell a pénz, férje sikeres építőipari-és vagyonvédelmi cápa, rettegett üzletember, rendszeresen a Karmelitában ebédel, ezért Emese megteheti, hogy csak napi négy órában ragasszon, csiszoljon, fessen és lakkozon, vagy éppen tanácsot adjon. A színekhez nagyon ért. 

Mai első kliense kilencre jön, ha jön, mert általában mindig késik. Emese addig gyorsanfelhívja a könyvelőjét, hogy megkérdezze, mit csináljon, mi legyen a KATA helyett, mert eddig céges partikon is  műkörmözött, de most már nem tud, mert KATA-sként nem adhat számlát. Eszébe jut közben rég elhalt édesapja, aki szintén itt dolgozott. Korábban övé volt az üzlethelyiség, aztán államosították és a tanácsé lett, de tavaly, Emese férje visszaszerezte. Nem mondta hogyan. Domináns hím, keveset beszél, sokat kaszál, így semmi meglepő nem volt abban, hogy Emese névnapján a konyhaasztalon hagyta az üzlet kulcsát. A papa egyébként negyven évig vitte a cipészműhelyt, mígnem Jenő bácsit kiemelték, és ennek következtében, a szocialista munka hőseként először a szén ágazatért felelt, majd az Operaház igazgatójaként irányította a zenei életet.

Nagy idők voltak - sóhajtott Emese, mikor egy öltönyös férfi lépett a műhelybe. Nem beszélt sokat, csak annyit kérdezett Emesétől, hogy valóban ő Emese, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy igen, egy hivatalos iratot adott át a műkörmös asszonynak. Itt írja alá - mutatott a papírra a férfi, majd elköszönt és távozott. 

Emese óvatosan nyitotta ki a borítékot, attól félve, hogy máris milliós büntetést kap valami piszlicsáré mulasztásért, bár a férje azt is elrendezné. De nem! Emesét, épp úgy, mint Jenő bácsit, kiemelték. Hétfőtől Emese lesz a Richter gyógyszergyár új igazgatója, valamint az oltásfejlesztésért felelős miniszteri megbízott. Emese összepakolta a megmaradt műkörmöket, majd az interneten megnézte, hol lesz az új munkahelye. A szalont Bellácska, a tizenéves unokahúg viszi tovább. Hacsak nem fedezik fel őt is.

KATONÁK

A szervezők a közösségi médiában, valamint SMS üzenetekben is figyelmeztettek, mindenki alaposan fontolja meg, hogy részt vesz-e az ünnepségen. Tizennyolc éven aluli személyek megjelenését határozottan megtiltották. Néhányan ugyan gyerekkel akartak az ünnepségre menni, de őket a biztonságiak már a környező utcákban kiemelték a tömegből. De csakis a kiskorúakat és a tizennyolc év alatti személyeket. A helyszínen különleges szemüvegeket és speciális füldugókat osztottak szét, ahol ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy a ceremónia alatt még véletlenül se vegyék le a szemüveget, és ne húzzák ki a füldugókat.

A Himnusznál még minden rendben volt, mindenki fegyelmezetten viselkedett és betartotta a szabályokat. A katonák ezt követően bevonultak a térre, kezdődött a tisztavatás, majd a miniszter belekezdett az ünnepi beszédébe. Elmondta, "ha a polgárok meglátnak egy honvédtisztet, elismerő tisztelettel és szeretettel gondolják: ő a mi katonánk!"

Ekkor a harmadik sorban egy középkorú férfi a szemüvegéhez nyúlt, alaposabban szemügyre akarta venni az egyik délceg tisztet, nyilván a fiát. Levette a szemüveget, majd egyetlen pillanat alatt kámforrá vált. A mellette álló nő, talán a felesége, felsikoltott, és azonnal kihúzta füléből a dugót, de ahogy a dugó kijött a füléből ő is sisteregve eltűnt. Mindezt a hihetetlen jelenséget látva, ösztönösen szinte mindenki a szemüvegéhez kapott, levették azokat, és ugyanilyen hirtelen mozdulattal eltávolították a füldugóikat is. Leírhatatlan mindaz, ami ott történt.

A helyszínen lévő mentősök rémülten rohantak be a térre, miközben fogalmuk sem volt, vajon mi lehetett az elképesztő, tömeges eltűnés magyarázata.

Órákkal később derült csak ki, a jelen lévők amint szemüveg nékül nézték a katonákat, és füldugó nélkül hallgatták a minisztert, azonnal elolvadtak a gyönyörűségtől. De nem szabad szomorkodni, mert felemelő, "katonanemzethez" méltó, ünnepi pillanat volt ez, hiszen a fegyveresek okozta látvány miatt párologtak (olvadtak) el mindannyian. A betonon talált maradványok alapján, az azonosításhoz megkezdték a DNS-ek begyűjtését. A szervezők azt kérik, a jövőben mindenki tartsa magát a biztonsági előírásokhoz, mert csak akkor lehet ehhez hasonló szemfényvesztő, káprázatos ceremóniákat és beszédeket tartani.

 

FONYÓD FELÉ

A Blaha Lujza téren nem történt semmi rendkívüli esemény. A megállókban emberek álltak, várták a buszokat, villamosokat. Délután háromkor, egészen pontosan tizennégy óra ötvenhét perckor azonban nem a 4-6-os villamos futott be a Margit híd felől, hanem a MÁV, Miskolcról Fonyódra tartó, 15607-es Ezüstpart express járata.

A peronon állók közül többen fel akartak rá szállni, de a vonatvezető, valamint a kalauz is jelezte, a vonat nem a Móricz Zsigmond körtér, hanem Fonyód felé halad tovább, de sajnos rossz vágányon állnak, amúgy pedig a BKV utasainak nincs érvényes vonatjegyük, ami lehetővé tenné számukra a vonattal történő közlekedést. Többen erősködtek, ha az express valóban Fonyódra megy, az nekik tökéletes, mert a Móriczon akkor is le tudnának szállni, de a MÁV-nak is jó, hiszen onnan nincs messze az M7-es. A vonatvezető szabálykövető ember, ezért nem engedte, hogy villamosjeggyel bárki felszálljon.

Amíg a megállóban várakoztak, elmesélte, hogy némi késésben vannak, mert először a Fehérvári úton voltak, majdnem behajtottak a kocsiszínbe, de szerencsére időben észrevették, hogy az villamos kocsiszín, így tovább mentek, egészen Káposztásmegyerig, de elküldték őket a Bécsi útra. Onnan jöttek ide, de úgy tűnik, eltévedtek - mondta.

Időközben megérkezett a következő 4-6-os, de a MÁV-szerelvény miatt nem tudott beállni a peronra. Ekkor az utasok megemelték a vagonokat, a motorkocsit, majd átforgatták azokat, és áttolták a Rákóczi útra. A vonat így végül minimális késéssel elindult a Déli pályaudvar irányába, majd délután szerencsésen megérkezett Fonyódra. A MÁV nem jelentette az esetet, hiszen nem történt rendkívüli esemény.

2022 augusztus 17.