NEM BÚCSÚ

 

"A nevetést ne tiltsuk be!" - mondta Cserhalmi György, aki augusztus 20-án vette át a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, majd a Népszavának adott interjújában kendőzetlenül beszélt az ország megosztottságáról, az SZFE-ügyről, a Nemzeti Színház vezetői posztjáról és saját egészségi állapotáról.

A színész azt is elmondta, őt idézem, én olyan boldogan leülnék egy olyan körben, ahol jó sokan vagyunk, és árnyaltan fogalmazunk, kíváncsiak vagyunk egymás érveire, és a beszélgetés egy szakaszában véletlenül elmondanám azt, hogy amikor a nyolcvanas évek végén elkezdtünk nevetni, akkor megszűnt Magyarországon a szocializmus. Hozzátette, hogy „amikor már tudtunk azokon az abszurditásokon is röhögni (nem az áldozatokon!), akkor az igazgatónőnek lement a függöny. Amikor az elmúlt tizenhat éven elkezdtünk röhögni, akkor a Fidesznek befellegzett. A nevetést tehát ne tiltsuk be! Inkább azt mondanám, hogy nulla Révai József és nagyon sok Karinthy Frigyes. Minden, ami nevetségessé válik, előbb-utóbb a kukában landol. De a kukát sem lehet megúszni valódi beszélgetés nélkül”.

Cserhalmi György iránti tiszteletem mellett azért is idéztem őt, mert magam is hasonlóképpen gondolom, a nevetést ne tiltsuk be.

Kilenc évvel ezelőtt két ok miatt kezdtem el abszurdokat írni. Egyfelől szükségem volt egy olyan terápiás eszközre, amellyel levezethettem a bennem lévő feszültséget, töretlenül hittem, hiszek abban, hogy a nevetés gyógyít, reméltem, ezekkel a szövegekkel másoknak is segíthetek, továbbá ha ezeken tudunk nevetni, talán hamarabb véget lehet annak rémálomnak amiben éltünk. 

A Befalazott lélek blog továbbra is él, az archívumát, benne kilenc év termésével, bárki olvashatja, gondolkodom egy harmadik köteten is, amely lezárhatja a magunk mögött hagyott időszakot, viszont a közeljövőben ritkábban jelentkezem majd abszurdokkal. Ennek magyarázata hogy néhány héttel ezelőtt megtisztelő felkérést kaptam. Egyik szerkesztője lehetek a megújuló Kossuth Rádió délutáni közéleti műsorsávjának. Ennek volt/van előzménye, 2007-2010 között a Közelről című műsort indíthattam el Vizy Dorottyával, valamint nagyszerű budapesti és vidéki riporter kollégákkal közösen. Az induló adás bizonyos elemeiben sokakban felidézheti a múltat, ugyanakkor ebben erőteljesebben jelenik majd meg egyfajta női személet is. 

Erre a minden hétköznap jelentkező műsorra szeretnék száz százalékosan koncentrálni, remélve, hogy ez is sokak érdeklődését felkelti majd.  

 

DPK AKADÉMIA

- Boldog vagy, Zsuzsikám?

- El sem tudom mondani, mennyire.

- Megértelek. Csodálatos hír, tényleg.

- Még fel sem fogtam, hogy sikerült.

- Én mindig is hittem benned, Zsuzsikám.

- Drága vagy, nagyon.

- Már el is újságoltam Pistának a nagy hírt! Férfi létére sírva fakadt! Annyira örült, de tényleg.

- Jaj, de édesek vagytok.

- Ha ezt elvégzed, még sokra fogod vinni. Vezető leszel, hidd el!

- A próféta szóljon belőled, Icukám!

- Megérdemelted ezt a sikert. Megdolgoztál érte.

- Nem tagadom, sokat készültem.

- És sokat is dolgoztál már érte.

- Igen, a gyakorlat, a terepmunka rengeteget segített.

- Te, és mondd, nagyon nehéz volt a felvételi?

- Nagyon.

- Írásbeli vagy szóbeli felvételi volt?

- Mind a kettő. Az írásbeli kőkemény volt.

- És a szóbelin kik felvételiztettek?

- A teljes vezér, akarom mondani, tanári kar ott volt. A legnagyobb nevek.

- Szakács Pisti is?

- Persze. Ő például nagyon megizzasztott a kérdésekkel.

- Dopi?

- Dopeman?

- Aha.

- Ő cuki volt. Ő a tiktokos bejelentkezésekről kérdezett.

- Mit?

- Azt kérte, hogy mondjam el, hogyan készítenék el egy videót arról, hogy Magyar Péter elsüllyeszti a magyar tengeri flottát.

- Megtudtad csinálni?

- Két perc alatt összedobtam a mobillal. Meg is tapsoltak utána.

- Akkor maximális pontszámmal vettek fel az akadémiára?

- A maximálisra még kaptam húsz plusz pontot.

- Csodálatos! Büszke vagyok rád, Zsuzsikám. Akkor most már akadémista vagy?

- Ösztöndíjjal!

- De jó!

- Meg is vettem a tankönyveket. Jövő héten kezdődik a suli!

- Drágám, jó tanulást!

- Köszönöm. Mindig van mit tanulni.

PISTI

A nepáli Serpa Szövetség legtapasztaltabb hegyimentői érkeztek Magyarországra, hogy segítsenek a jég fogságába szorult magyar családapának. A férfi augusztus elején, csak hogy megbénítsa a hazai energiaellátási láncot, hét darab, nagy teljesítményű, ipari méretű légkondicionálót szereltetett fel otthonában. Ezt követően a gépeket csúcsra járatva hűtötte le lakását. A készülékek tökéletesen működnek, így órákkal később már hatalmas jégsziklák torlaszolták el otthona bejáratát.

A rendkívüli hideg valamint a hófehérré vált lakókörnyezet miatt a férfi hóvakságban szenvedett, drámai módon lelassult, fokozatosan egyre nehezebben koordinálta mozdulatait, végül a kezei elfagyása miatt a légkondicionálók távkapcsolóját sem tudta működtetni. A jobb lába két ijesztő méretű jéghegy közé szorult, maradék erejével megpróbálta ugyan kihúzni onnan, de kudarcot vallott e kísérlet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az egyre nagyobb jéghegyek a fallal együtt kirobbantották az ablakokat. Ezt vette észre az egyik szomszéd, aki azonnal értesítette hatóságokat. A nepáli serpák ezekben a percekben próbálják kimenteni a jéggé dermedt apát, még lélegzik szerencsére, akinek nem pusztán a mentőakció költségeit kell majd kifizetni, hanem vélhetően horribilis villanyszámlát is kézhez kap majd. A nehéz helyzetbe került férfi abban reménykedik, hogy a Védvonal támogatni fogja merész vállalkozását, melynek valós célja, az ország teljes elsötétítése.

ORBÁN SZERBIÁBAN

Paks bármelyik pillanatban leállhat, a Dunában, ahogy a legtöbb hazai folyóban, szinte alig csordogál víz, fenyegetően, napi közelségben az energiahiány, rendszeresek a tarlótüzek, a Fidesz óráról órára porlik atomjaira, mindeközben Orbán, akinek nem kis részben köszönhetjük a córeszt, és akit megmaradt hívei kétségbe esve keresnek, hol lehet a főnök, mindenki nyugodjon le, önfeledten sörözget valahol Szerbiában. Igaz, már nem "vezénylő tábornok", megengedhet hát magának ennyi luxust.

Erről a férfias mulatságáról eszembe jutott egy régi, közel húszéves történet.

Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klárával (akkor még) kéz a kézben, 2009-ben elment a Bécsben fellépő Tina Turner koncertjére. A Magyar Nemzet azonnal megírta, hogy "a miniszterelnök és felesége a VIP-páholyból hallgatta meg az előadást, ahová 98 és 200 euró között lehetett jegyet kapni."

Az akkor még ellenzékben lévő, ám a remélt kormányváltásra készülő Fidesz ebbe a két koncertjegybe kapaszkodva támadta őket. Bernáth Ildikó, a Fidesz országgyűlési képviselője (ki emlékszik már e névre?) képmutatónak nevezte a kormányfő viselkedését. Ezt követően folyamatosan és szünet nélkül "tüzeltek", minden fórumot felhasználva Gyurcsány és a kormánypárt lejáratásra.

Azokban az években éppen a Közelről című rádióműsor felelős szerkesztője voltam, ezért kollégáimmal készítettünk egy sok szereplős összeállítást erről az esetről, azt vizsgálva, megengedhet-e magának egy miniszterelnök ennyi "luxust", lazíthat-e néhanapján, ráadásul nem közpénzből fizetve, mint ahogy az is kérdésünk volt, vajon nem éppen a Fidesz magatartása-e a képmutató, hiszen egy miniszterelnök miért ne élvezhetne egy rockkoncertet. Az ellenzéki megszólalók szavai árulkodók, és persze önleleplező módon képmutatók voltak.

Az adás másnapján a rádió udvarán összefutottam az akkori elnökkel Such Györggyel, aki szikáran annyit közölt velem, "nem szeretnék többé ilyen összeállítást". Magyarázat nem volt, de enélkül is egyértelművé vált számomra, az zavarta, hogy az összeállításból kiderült kik az igazi képmutatók.

Such immár a múlté, Bernáth Ildikó szintén, Gyurcsányról nem is beszélve, csak Orbán maradt, aki Szerbiában sörözget. De az is lehet, hogy bort iszik.

 

PAKS

 Egy győri panelház tizedik emeletén vagyok, B. Elemér, vagyis a magyar Alan Turing lakásában, aki hamarosan szabadalmaztatja speciális kódfejtőgépét. Ennek az eszköznek a segítségével bármilyen közlemény, politikainak tűnő üzenet, fenyegető hangvételű követelés, komoly arccal előadott videós bejelentkezés könnyen értelmezhetővé válik. Mit gondol valójában a megszólaló?

Érkezésemkor B.Elemér a fidesz legújabb parlamenti frakcióvezetőjének Bóka Jánosnak a facebook bejegyzését futtatta le a gépén. A betáplált szövegtöredék a következő: "a Tisza párt vezetői nem készültek fel a Duna rekordalacsony vízállása miatt kialakult energetikai problémákra. A politikus felkészületlenséggel és felületességgel vádolta meg a kabinetet, miközben a Paksi Atomerőműben a csökkenő vízszint miatt már jelentős kapacitáskiesésekre került sor."

B. Elemér pár másodperccel később máris elém tette a lefordított szöveget.

"Ezt elkúrtuk! Nem kicsit. Nagyon! Négy plusz tizenhat évünk lett volna megépítenünk azokat a kurva hűtőtornyokat, de mi már Paks 2-ről deliráltunk. Persze, saját zsebbe megint nyertünk volna rajta, de most mindent visszaszednek tőlünk. Pedig mennyit térköveztünk! És a vizek! Irtottuk a nádast ahol csak tudtuk, a Fertő tónál betonoztunk, a Tisza-tónál bulizgattunk. Mindegy, megírom a közleményt, aztán hadd szóljon."

Na, mit szól hozzá? - kérdezi tőlem B. Elemér, de nyilván anélkül is tudja a választ, hogy egyetlen szót is kinyögnék. Ezt követően hideg citromlével kínál, majd hajnalig szövegeket fordít nekem.

MILLIÓS ÉJSZAKÁK

Ne álmodozz, és ne is reménykedj, mert nem történhet meg. Bármennyire szeretnéd. Soha. Mert hát, ugye az ízlés, a józan belátás, és persze a mértékletesség. Benyit a titkárnő, vagy a titkárságvezető, kezében paksaméta. Köszön, de a hatalmas asztal mögött ülő rá sem néz. Csak rideg tárgyilagossággal kérdez.

- Találtál szobát?

- Igen, többet is.

- Hat csillag alatt nem érdekel.

- Van négy csillagos is, luxusszálló természetesen, és ott kapunk ötven százalék kedvezményt.

- Ismétlem, hat csillag.

- De az ötször annyiba kerül, hat és fél millió egy éjszakára.

- Nem érdekelnek a részletek.

- Foglaljam?

- Nem fogalmaztam elég világosan?

- De, mint mindig.