GÓLÖRÖM ÉS ELÉGTÉTEL

Az egész nyarat a Virgin-szigeteken töltötték St.Thomas közelében, a varázslatos kék vízre néző villában. Bérlik, de bármikor megvehetnék. Minden évben elmennek oda, utána Hajdúszoboszlóra, mert Icának jó a termál. Józsi imádja fitten kerekded asszonyát, ezért mindenből a legjobbat akarja neki. Még véletlenül sem mondja, hogy adjon le abból a százhét kilóból, mert ha így érzi jól magát, akkor legyen. A tengeri-óceáni levegőn Icus még többet kíván, de a házhoz személyzet is jár, szakáccsal természetesen, szerencsére ezt is megengedhetik maguknak, így bármikor ehet kedvére.

A szexből azonban Józsi nem enged, naponta kétszer, de inkább háromszor összebújik Icával. Legjobban azt szereti, ha kint, a medence melletti nyitott bungalóban szeretkeznek. Ica e téren kevésbé lelkes, mint amikor felszolgálják neki a helyi specialitásokat. Olyankor Ica csak elterül és hangtalanul megadja magát. Néha kihajóznak, körbevitorlázzák a közeli szigeteket, de valójában édes semmittevéssel telnek a napjaik.

Ilyeneken mélázik Józsi, amikor könyökével rádől és megtámasztja magát a szénázóvillán. Álmodozó alkat volt világéletében, most is mozdulatlanul bámul a semmibe, és gondolatban valahol nagyon messze jár, talán megint a karibi vizeken. Kívülálló számára félelmetesnek tűnhet ez a réveteg kizökkenés, a percekig tartó bénultság, pedig nem az.

A disznóröfögés rántja vissza az igazi univerzumába. Teszi tovább a dolgát, etet, ganajoz, tápot kever, aztán felhajt egy felest, de csak amikor Ica nem néz oda. Bár már ez sem számít. Nem sokat beszélnek, valójában szinte semmit, meztelenül pedig legutóbb talán harminc évvel ezelőtt látták a másikat.

Józsi ugyanilyen régóta mosolytalan, szánnivalóan mélabús, szakember nyilván azt mondaná, hogy középsúlyos depressziós, de ez tabu, meg hát kivel is beszélhetne a gondjairól. Vele aztán nem konzultál senki, semmiről. Ő csak úgy van.

Most azt hallotta, mert a Sokolja még működik teleppel, szóval ott a rádióban mondták be a soron következő baromságot, hogy a "futball mindig vigasz és elégtétel volt a magyar embernek". Józsi ugyan dermesztően közömbös a közélet dolgai iránt, szinte már retardáltan apatikus, az idegen szavakat, mint például a bullshit, a fakenews nem ismeri, nem érti, réges régen eltévedt a hazug mondatok labirintusában, nem is töpreng rajtuk, de azért egyetlen pillanatra, nem többre, ezúttal elgondolkodott mikor is járt utoljára meccsen, aztán bevillant neki, amikor egy kopasz lecigányozta a lelátón, majd leütötte. Elégtételt azóta sem kapott.

Neki a vasvilla a támasza, a vigasza, amely órákig is képes megtartani, amint kizökken, s gondolatban a Virgin-szigeteken, a lágy szelek fújta helyen szereti Icát.

KILENC ÉV, HÉT HÓNAP, HUSZONKÉT NAP

Kilenc év, hét hónap és huszonkét nap telt el a koronavírus járvánnyal vívott utolsó nagy csata óta. A COVID 19-et akkor tették hidegre a tudósok és a nemzeti kormányok generálisai. Egy utolsó nagy rohammal legyőzték, majd bepakolták a biztonságos mélyhűtőbe. A gyilkos vírus móresre tanítása óta pedig az életünk ismét oly mámorosan könnyed és felszabadító, mint egykoron volt az ókori Róma félhomályos, buja szegleteiben, ahol nem léteztek tabuk, a test test hátán, vagy inkább a test a testben jelentette a napi hajtóerőt, meg persze az édes bor, amit víz helyett fogyasztottak a szerelemittas, erősen verejtékező, párolgó bőrű meztelen nők és férfiak.

Ismétlem, nekünk sincs okunk panaszra, csodálatos, nyitott, barátságos, kiszámíthatóan biztonságos életünk van, igazi dolce vita. Ám ahelyett, hogy ezt mindenki önfeledten élvezné, itt járkálnak közöttünk olyan visszataszító alakok, akik pestis korabeli vészmadárként emlékeztetnek a múltra, és naponta hozzák ránk a frászt azokkal az undorító szájmaszkjaikkal.

Tihamér, a földszinti lakó is ilyen. Őszintén szólva nem is emlékszem az arcára, fogalmam sincs hogy néz ki, mert hát kilenc év, hét hónap és huszonkét nap nagy idő. A házban lakókra nem jellemző az előítéletesség, sőt kifejezetten toleránsak, elviselik a cigányokat, zsidókat, négereket, melegeket, persze jobb ha azért máshol vesznek ingatlant maguknak, szóval az itt élők szerint visszataszító lehet a Tihamér, letaglózóan bűnronda, és éppen azért visel még mindig maszkot, hogy leplezze a természet kegyetlen művét. Nyilván szar érzés ocsmány arccal élni, de nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint én. Jól nézek ki, nem ez a kérdés, inkább csak az, hogy ilyen férfiasan tökéletes fizimiskával mégis miért utasítottam vissza a leghíresebb divatcégek ajánlatait. Tényleg nem tudom. Annak azonban nagyon örülök, hogy nekem valóban nincs takargatnivalóm, értendő ez elsősorban az arcomra.

Legutóbb tegnap reggel láttam Tihamért. Éppen kimentem az erkélyre és onnan figyeltem, amint táskáját a vállán lazán átvetve, gyűrött, ugyanakkor mégis vonzóan trendi öltönyében sietően kilépett a ház kapuján, majd a spártai módon lecsupaszított, Hajtás-pajtás-jellegű bringáján elhajtott. Természetesen akkor is maszkot viselt, és mivel péntek volt, ezért a méregzöld, pókokkal díszített szájfedőjét használta. Feltűnt, minden napnak megvan a maszkja, mintha csak Tihamér ezzel is jelezni szeretne valamit. Hétfőn mindig fehér maszkot tesz a szája elé, az átlagos méretnél jóval nagyobbat, nemcsak a száját és az orrát takarja el, hanem a szövet felmegy egészen a szeméig, alig lát ki szinte, szóval kedden sárgát, szerdát okádékbarnát, csütörtökön már fekete, halálfejes maszkot, pénteken a tarantulást viseli, hétvégén pedig a Metallica-s következik. De miért? És ki a franc ez a Tihamér?

Mivel nem vagyok egy barátkozós fajta, ezért nem tudom hogyan nyerhetném el a bizalmát, miként kerülhetnék annyira közel Tihamérhoz, hogy elárulja, miért visel még mindig maszkot, mikor minden normális ember már réges régen kivágta a szemétbe. Arra nem is merek gondolni, hogy esetleg Tihamér levegye előttem a maszját. Beérem a titok megfejtésével. Tartozom magamnak ennyivel.

Nem bírok kétségek közt élni. Végül úgy döntöttem, varratok magamnak egy Motörhead, vagy Metallica feliratú maszkot, és azt a szám elé húzva mégis megszólítom Tihamért. Az ajtót résnyire nyitva hallgatóztam a lépcsőházban, majd amikor meghallottam a kulcszörgést a földszintről, azonnal rohantam lefelé. A kapuban értem utol Tihamért.

- Mégis? - kérdezte váratlanul Tihamér.
- Mi, mégis?
- Hát már maga is? Megint?
- Én? Mit?
- Maszkot.
- Milyen maszkot? - annyira váratlanul értek Tihamér záporozó kérdései, hogy igazi ütődöttként csak hebegni tudtam és elfelejtettem, hogy magam is felvettem.
- Ezt a Motörhead-es maszkot - válaszolta Tihamér. Kellemes hangja volt.
- Ismeri a Motörheadet?
- Persze, hogy ismerem. Én is basszusozom.

Ez igazán meglepett. Nem gondoltam volna, hogy Tihamér egy rockbandában zenél. Azt hittem könyvelő. Vagy fogtechnikus.

- Holnap lesz koncertünk. Van kedve eljönni? Leadom a nevét a bejáratnál.

Eszelős koncert volt, ki hitte volna, hogy egy kispesti, borgőzös, bűzös kocsmában ilyet adnak, de Tihamér Metallica tribute bandája valóban az őrjöngésig fokozta a hangulatot. Mint egy részeg rocker, úgy dobáltam a fejem és lelkesen léggitároztam a tömegben. De ami igazán megdöbbentett, Tihamér ezúttal nem viselt maszkot. Fájó kimondani, Tihamér kibaszottul jól néz ki. Jobban, mint én. Olyan, mint Brad Pitt a Volt egyszer egy Hollywoodban. Amikor a koncert után, hátul a backstageben együtt söröztünk, négy gruppieszerű nő ölelgette és nyalta egyszerre. Nem válogatottt, lelkesen valamennyivel mély és érzéki nyelves csókot váltott. Mindegyikre hagyott időt. Hosszan smárolt velük. Végül rámutatott az utolsóként érkezett negyvenes, MILF-es csajra. Egyértelmű volt, ezúttal őt viszi haza. Még volt pár perce indulásig, ezért kihasználva a helyzetet, gyorsan rátértem küldetésem legfontosabb céljára, megtudni, miért hord maszkot Tihamér.

Elárulta.

Mert minden a pofámra volt írva, mondta. Az építészmérnök-közgazdász, informatikus, bikram jóga és síoktató, hegyimentő Tihamért korábban rendszeresen azért rúgták ki a munkahelyeiről, mert a főnökei eszetlen döntéseivel kapcsolatban ugyan soha nem nyilvánított véleményt, bölcsen hallgatott, de a gesztusai, arcának apró rándulásai mégis elárulták őt. Ez pedig nagyon nem tetszett az aktuális munkaadóinak, így mindig elküldték. Végül a koronavírus mentette meg az újabb elbocsájtástól. Felvette a maszkot, amely már az első napon elrejtette őt. Onnantól kezdve senki sem tudta leolvasni az arcáról, hogy valójában mit gondol. És ez mindenkinek nagyon jó. A lehető legjobb.

Tihamért hétfőn reggel láttam legközelebb. A szokásos, hétindító fehér maszkjában indult a munkahelyére. Állítólag most egy oligarcha cégénél tervez Balaton-parti lakóparkokat. 

Tényleg kell az a kurva maszk.

A TERELÉS NAGYMESTERE

József politikai agytröszt. Spin doctor. A fél világ a zsebében. Ha nem az egész. A notesze tele van fontos nevekkel. Bárkit felhívhatna, de nem teszi.. Őt keresik. Vérprofi. Dolgozott Venezuelában, Észak-Koreában, Kim neki köszönheti Dennis Rodmant, a Férget. Összehozta őket. A hetvenes években Chilében és Kubában adott tanácsokat, manapság főként a Fülöp szigeteken, Szíriában, Iránban és persze Moszkvában. A köztes időben mindig itthon maszekol. Szükség van rá. A héten Budán járt, a Karmelitában.

Én még azokból az időkből ismerem, amikor hajnalonta szenet lapátolt Kelenföldön. Cimbik vagyunk, időnként elmond ezt, azt. Nincs üldözési mániája, de mégis azt kérte, olyan helyen találkozzunk, ahol garantáltan nem tudják lehallgatni. Komlóra mentünk, egy bezárt tárnába. „Hallottál már a Békateknő-völgyről? – kérdezte tőlem, 800 méterrel a föld alatt. A védősisakján az elemlámpa éles fénye az arcomba világított. Nemmel válaszoltam. „Na, figyelj, elmondom neked a tutit. De aztán hallgatsz róla, mint a sír! Fogod? Szóval, már tíz évvel ezelőtt volt egy balhé a bakonybéltekiekkel, de azt eltussoltuk. Az történt, hogy akkoriban, bármennyire szerettük volna, nem vitték a disznót a ruszkik, de még Kubának sem kellett, Kim-ék pedig szokás szerint nagyon benne voltak a rakétázásban, kurvára nem akartak húst, pedig magam repültem ki Phenjanba rádumálni őket. Pechemre, azon a héten besült egy nagy hatótávolságú rakétájuk, a helyzet reménytelenné vált. Szóval beszart a húsexport. Bakonybélteken már állati nagy cirkusz volt, végül Békateknő-völgyben robbant az egész. Ismered az ilyet, lehangoló zsákfalu, talán ez volt az egyik baj, az elzártság, nyomasztó egy hely, szóval a helyi sertéshizlaldában kitört a forradalom. Elegük lett a bizonytalanságból, az örökös várakozásból. Mehet a hús, nem mehet a hús. Korábban biztos jövőképük volt, tudták, ha sokat esznek, rendesen feltuningolják magukat, akkor mehetnek a vágóhídra, utána szépen becsomagolják őket, celofán, műanyag doboz, húspult, és ők erre büszkék voltak. A húsexport kényszerleállása miatt azonban kezdték magukat feleslegesnek érezni. A fiatal sertések, franc se tudja honnan szerezték, inni kezdtek, aztán drogozni, az öreg disznók cirkuszoltak velük, hogy álljanak le, de hiába, szinte már minden süldő kábszerezett, végül a legöregebb disznó, talán Morzsa volt a neve, vagy Kukorica, szóval az ő vezetésével kitörtek a hizlaldából. A közeli városokban lakásokat foglaltak el, és utcai tüntetéseken követeltek maguknak vágóhídi lehetőséget. Végül le kellett lőni mindegyiket.” „Nem hallottam erről.” „Még szerencse! Ha kiderül, jöttek volna a Trancparency-től, meg a Csiga-Biga Állatmenhelytől....kinek kell egy vizsgálat? Erre tessék, megint beütött a krach. Nem megy a disznóhús, mert a vegánok beleköptek a moslékba. Láttam a statisztikákat, már műhúst zabálnak az emberek, nem disznót. Azok a szerencsétlenek meg ott röfögnek, sivalkodnak. Mit csinálhat ilyenkor egy felelős kormányzat?” „Felhív téged?” „Naná. És megint nekem kellett tüzet oltanom! Parragh is basztatott, hogy a szakképzés, meg a szakmunkások, mi lesz a húsipari tanulókkal, a belügy is szólt, hogy építeni kellene a munkahelyeken a belső elhárítást, érted, a nyakamba borították az összes szarukat. Kellett két nap, mire kitaláltam a megoldást. Kis lépés egy iparágnak, de óriási ugrás egy kormányzatnak! Zászlócskák! Fröccsöntve! Tegnap a Karmelitában magyaráztam el mindent. Műanyag zászlókat kell gyártatni, azokat a sertéshúsba beletűzni, az importhúst pedig kiűzni! Mintha a Mount Everesten csinálnánk! Csányi megtapsolt amikor elmondtam neki a mestertervet. A zászlógyártást viheti Tiborcz egyik haverja, vagy akár ő maga. A boltokat törvényben kötelezzük, hogy átvegyék, valamint jelöljenek ki zászlófelelősöket (ők lesznek a belügyi összekötők is egyúttal) a munkanélküliségtől rettegő disznók pedig elégedettek lehetnek, hiszen ismét úgy érzik majd, hogy szükség van rájuk. Minél több zászlót kap egy sertéscsalád, annál patinásabb lesz! A hírnévnél nincs fontosabb, ezt ők is tudják. Vetélkednek majd egymással, kinek lesz több műanyag zászló a lapockáján!” „És mi lesz a környezetvédőkkel? Ők biztosan tiltakoznak majd a műanyag zászlók ellen.” „Bekussoltatjuk őket is. Jövő héten kijön a közlöny, abban benne lesz a lényeg.” Hamar felérünk a bányából. Mikor levesszük fejünkről a védősisakot, kikapcsoljuk az elemlámpát, még mond valamit, de azt már szinte suttogva. Felkérték, készüljön a 2022-es kampányra. Zászlókkal, ingyen disznóhússal, bármivel. Bíznak benne. Hiába, na, Józsi tényleg zseni. 

DUGULÁSELHÁRÍTÁS

DUGULÁSELHÁRÍTÁS

Gellért András: Befalazott csőgörény

5 csillag4.5 csillag4 csillag3.5 csillag3 Stars2.5 csillag2 csillag1.5 csillag1 csillag0.5 csillag

Gellért szemlélete következetesen groteszk. Legjobban megformált alakjait, a mai percemberkéket bizarrul, torzan láttatja, s ugyan a szereplői zöménél főként a beszéd és a tettek jellemeznek a külső megjelenés helyett, mégis olyan világba csöppenünk a Csőgörényben, melyet mintha középkori bestiáriumok képzelt lényei és szörnyetegei, másfelől pedig az anyanyelvet redukált/retardált, gyakran vakkantásszerű tőmondatokká silányító véglények népesítenének be.

Évszázadokon keresztül szinte közhelynek számított teológiai és filozófiai traktátusokban, sőt, fikciós művekben, hogy a földi életnek létezik egy mennyei és egy pokoli dimenziója. A gondolat megfogalmazódik már Marlowe Faustusában, bővebb kifejtést kap többek között Sir Thomas Browne Religio Medicijében, amely mű szerint az istenes életet élők a földi mennyországban tartózkodnak, míg az istentagadók, illetve azok, akik istentelen életet folytatnak, voltaképp saját poklukban senyvednek. Egy évszázaddal később Daniel Defoe hasonlókat gondolt az ördögről szóló könyvében. Később is sokaknál felelevenedik a földi menny és pokol gondolata. Vörösmarty verset írt az előbbiről, Schopenhauer egyik híres aforizmája szerint pedig a földi világ maga az ördög birodalma, s mi vagyunk benne a szenvedő lelkek.

A Befalazott csőgörény se sugall kevesebbet a fentieknél. Szerzője, Gellért András rádiós újságíró azonban már nem hisz az evilági ember életét benépesítő démonokban és angyalokban, mint a 17. századi norwichi orvos vagy a Robinson szerzője: kiiktatja a világból a mennyei dimenziót, s a világot álruhásan járó ördögöt is száműzi, mivel úgy gondolja, mi emberek tökéletesen elegendőek vagyunk saját poklaink megteremtéséhez, illetve a bugyrok üzemeltetéséhez. Nincsenek transzcendens távlatok; az élet hagymaszerű képződmény – e rövidtörténetek szereplői megszállottan vagy akaratlanul egymás után hámozzák le a hagyma héjait, rétegről rétegre haladnak a mag felé, ahol már csak a nyers és gyógyíthatatlan őrület létezik, gyakran egy olyan állapot, melyet valami pokolbéli malom működtet, s ezért a változtathatatlanság benyomását kelti. A Lány a zuhany alatt című, alig húszsoros szöveg, egy önjelölt call girl életrajzát sűríti néhány mondatba, de a narrátor kétszer is szükségét érzi hangsúlyozni: „Semmi nem változik.” Mivel a földi helyszínnek álcázott pokolban járunk, természetesen a Sun cikkét helyreigazító közlemény (Neymar Erzsivel) se vállalkozik többre a képes „női” magazinok intim ásatásainál: a világhírű brazil futballista nem Palvin Barbarával, a magyar „csodanővel”, hanem a Londonban pénztárosnőként dolgozó középkorú Kovács Erzsébettel beszélt meg randevút. A nevek felcserélhetők, nem jelentenek semmit, a név többé nem feleltethető meg egy személyiségnek. Bíborka és Erzsi ugyanaz a személy, Carlo pedig megkülönböztethetetlen Ottótól. Hasonlóképp nyüzsögnek a kötetben a mai Magyarország tipikus karakterei (démonok, akiket e kor megérdemel), például a minden jel szerint ártatlan (értsd: nem cigány, nem zsidó, nem kommunista) Kavics bácsi ellen a gangon bosszút forraló Béla, vagy a Jelentés a lépcsőházból névtelen, házmesternek jelentkező „hőse”, az örök magyar besúgó: semmi nem változik.

Gellért András írásainak talán legközelebbi ősei Örkény egypercesei, illetve Karinthy görbe tükrei és Bálint György negatív látleletei a 20. század derekának Magyarországáról. Gellért szemlélete következetesen groteszk. Legjobban megformált alakjait, a mai perc-emberkéket bizarrul, torzan láttatja, s ugyan a szereplői zöménél főként a beszéd és a tettek jellemeznek a külső megjelenés helyett, mégis olyan világba csöppenünk a Csőgörényben, melyet mintha középkori bestiáriumok képzelt lényei és szörnyetegei, másfelől pedig az anyanyelvet redukált/retardált, gyakran vakkantásszerű tőmondatokká silányító véglények népesítenének be. De ebben a könyvben nem találni egyetlen olyan rémformát sem, mint amilyeneket a gótikus katedrálisok tornyaira vízköpőnek faragtak a késő középkor szobrászmesterei. Innen hiányzik a groteszkség fenséges dimenziója. Moreau doktor szigete települt át Magyarországra, csak napjainkban nem a hiénasertés és más, élveboncolással összeoperált állatfajok dadognak-motyognak a felületesen elsajátított embernyelven, hanem mi magunk, az „Elégtételt fogunk venni!” országának lakói.   

HIRDETÉS

Gellérttől távol áll mindenfajta moralizálás, ezért megelégszik azzal, hogy nyelvileg belehelyezkedjen a hirdetések, reklámok, képes újságok és párkereső oldalak világába, miközben megrajzolja karikatúráit. Éles újságírószeme mindenhol észreveszi a tipikusat, füle meghallja az épp divatos kifejezéseket. Több nyelven ért és beszél: tud zsúrfiúul, viceházmesterül, prostituáltul és NAT-rajongó pedagógusul. Erős a parodisztikus képessége, ennek segítségével tudja megalkotni dermesztően ismerős figuráit. Azok az írásai a leghatásosabbak, melyek egy semmitmondó kis történetben, az átlagos, mindennapi esetecskében is sejtetni tudják, hogy az üres szavak és gesztusok mögött démoni fantáziák munkálnak. Egyesek nem vesznek róluk tudomást, mások elfojtják őket, de emez árnyékok alaptulajdonsága, hogy előbb-utóbb a felszínre törnek. Ilyenkor érezzük úgy, hogy az irracionális elem tört be hirtelen az életünkbe, valójában azonban az árnyak mindig is ott lappanganak a felszín alatt. Képletesen: a láthatatlan csövekben, a lefolyókban, a csatornákban. Kékszakáll várában a mennyezetről lógó lefejezett nők nyújtanak groteszk látványt. Gellértnél nem a látnivaló, hanem a helyzet a groteszk. És a helyzetek szereplői. Ahogy egy molnárlegényből brandet „építenek föl”. Ahogy a kulturális hagyományokkal, következésképp tiszteletreméltó ősökkel se rendelkező politikai hatalom a „643 és fél évvel ezelőtt élt” Vasgerincű Jánosból példaképszerű elődöt farag. Kísérteties kórkép az írás utolsó bekezdése: „Vasgerincű arca elárasztotta az utcákat, a buszmegállókat. Kétmilliárdból elkezdődött az életéről szóló film forgatása, és társadalmi célú tévéreklámokban is megjelent. A pénz nem számít. Már épül a lápi malom.”

Lösz vögösz? Mivel tudja vigasztalni Gellért az olvasót ebben a kissé fekáliaszagú (Tibor szart szippant), elhanyagolt pöcegödörre emlékeztető honi terepen? Ha egyáltalán létezik vigasz, akkor az a nevetés adománya. A szerző olyan mesékkel szórakoztatja magát és olvasóit, melyeken sírunk és nevetünk egyszerre. Gellért legalábbis jókat nevet abszurd helyzetein és groteszk figuráin. Minden történetén érezhető, hogy a maga kedvéért is írta, néha kíméletlen szatirikusként, néha csupán jókedvű humoristaként.

A kötet címével visszajutunk a jó magyar fekáliaszaghoz. A csőgörény hasonlóan működik szerzőnkhöz: felszínre hozza a rejtett szennyeződéseket. A befalazott csőgörény azonban funkciótlan, képtelen többé a mocsokdugaszok eltávolítására. Amennyiben ragaszkodunk az írói munka és a cím párhuzamához, akkor az utóbbi alighanem szkepszist jelent be az írói tevékenység sikerét illetően. A befalazott csőgörényként (ön)működő író hiába próbálja megtisztítani a csatornákat, azok hamar visszakoszosodnak, jönnek újabb dugók, újabb ricsaj, újabb perc-emberkék. Ideje falat bontani.

ORVOSOK BILINCSBEN

Csodálatos tavaszi reggelre ébredt a birodalom fővárosa. Felhőtlen égbolt, ragyogó napsütés, temperált klíma, kellemes hőmérséklet (24 Celsius), valamint a gall hódítás során szerzett királysasok látványos kötelékrepülése teszi felejhetetlenné a kegyes istenek által is megáldott napot. Boldognak tűnő polgárok, kezükben virág, fejükön babérkoszorú, fogadják a közeli és távoli provinciákból érkező sok száz érdeklődőt.

Decembrius Vincitrix, a senatus által örökös dictatornak kinevezett uralkodó bölcsességének és nagyvonalúságának köszönhetően tizedik éve egymást érik a stadionjátékok és vásárral egybekötött gigantikus kiállítások. Vadászati, cukrászati, esküvői, hajózási, ingatlanfejlesztési, hifi és high end show-k szórakoztatják a birodalmi arisztokrácia varázslatosan bájos, tehetséges tagjait, kik örömmel költekeznek e jeles alkalmakkor. Ezúttal azonban még a szokottnál is nagyobb a figyelem, a jóleső izgalommal teli várakozás, hiszen először szerveznek Hippo-Kratész Expo-t, amely az évtized legjobban várt eseménye.

Decembrius császár, örökös dictator bölcs előrelátása, valamint vakmerő egészségügyi reformja elnyerte az istenek tetszését. Az uralkodó, nem várva meg a barbárok földjéről érkező rejtélyes kór újabb támadását, eképpen készül fel a ragály elleni harcra. Megvédi azokat, kik fontosak a birodalom, de elsősorban az ő számára.

A birodalom legnagyobb nyitott tetejű ispotálya, a Franciscus Fucilieris Colosseum, ahol a béke ásítóan unalmas, politikailag eseménytelen évtizedeiben kocsiversenyek, gladiátorjátékok, tengeri csaták, nyilvános kivégzések szórakoztatják a plebejus tömegeket, ezúttal a Hippo-Kratész Expo helyszíneként fogadja a vagyonos társadalmi osztály képviselőit. Az FFC-ben (Franciscus Fucilieris Colosseum) azoknak jut babér, kik képesek és mernek is költeni az egészségükre. Decembrius csakis miattuk szervezte meg ezt a májusi vásárt.

Nézzünk is szét hát gyorsan az FFC küzdőterén, ahol igazán bőséges a kínálat. Egykori ispotályvezető főorvosok, tapasztalt professzorok, specialisták, szakvizsga előtt álló ifjú reménységek, saját praxissal rendelkező háziorvosok, fogorvosok és gyógyszerészek várják jövendő gazdáikat. De vajon miként és miért kerültek ide, a szemmel láthatóan agyonhajszolt, kizsigerelt, pótlék nélkül dolgoztatott orvosok és apotechariusok a stadion gyepén felállított, fából ácsolt emelvényekre? És miért vannak mind bilincsbe verve?

Decembrius császárnak elege lett a renitenskedő orvosokból, a köptető leveket keverőkből, a központi rendeleteknek örökösen ellentmondó gyógyítókból, hallani sem akarta többé okoskodó érveiket, ezért elrendelte, fogják el a birodalom összes háziorvosát, egyébként velük volt a legtöbb baja a dictatornak, de ha már belekezdenek a Fehér Tóga hadműveletbe, akkor hozzák be a többit is, a birodalom határain túl munkát vállaló, hazátlan, kufárszemléletű, nyerészkedő doctorokat, patikusokat.

A legendásan kemény, hithű, a dictatorért akár az életét is feláldozni kész császári testőrsereg egy hét alatt foglyul ejtette az összes gyógyítót. Heves ellenállásba nem ütköztek, hiszen váratlanul, általában a reggeli órákban érkeztek a kórházakba, rendelőintézetekbe. Az egyetlen igazán nagy csata a Hegyvidék nevű tartomány apró rendelőjében történt, ahol a nyugdíj előtt álló agg háziorvos ellenállt, neki már elege volt mindenből, alig várta, hogy örökre elhagyhassa a pályát, de a katonák erőszakkal elhurcolták, hogy majd a vagyonnal bíró újnemesek örökké tartó kényszermunkára foghassák. A letartóztatottt orvosok központi újraelosztása történik tehát a Franciscus Fucilieris Colosseumban, a Hippo-Kratész Expo-n, amely valójában egy egészségügyi kiállításnak álcázott rabszolgavásár.

A három napig tartó eseményen végül minden orvost eladtak, megvettek. Új gazdája lett az Aesculapius Központi Idegkutató egykori birodalmi főigazgatójának is, őt egy harci szekerek kerekeit összeszerelő üzem tulajdonosa vásárolta meg, állítólag hysterias felesége mellé keresett valakit 24 órás felügyeletre. Ahogy mindig, ezúttal is vissza nem térítendő birodalmi hitelt kapott e rendhagyó befektetésre. Elvitték a Háziorvosok Szövetségének elnökét is, igaz rá többen is licitáltak, végül egy gályarab importőr, a hadihajók pácfestékeit gyártó nagyvállalkozó vásárolta meg. A birodalom távolabbi tartományaiba is vettek gyógyítókat, de többé ők sem hagyhatják el gazdáik palotáit, csakis új tulajdonosaikat és a patriciusok családtagjait gyógyíthatják. Egyelőre. Decembrius Vincitrix császár ugyanis azt tervezi, napokon belül engedélyezi majd az új tulajdonosoknak, hogy ezt követően saját díjszabás szerint dolgoztathassák orvosaikat.

A Hippo-Kratész Expo igazi siker. Az istenek is örülnek. Mosolygva nézik, amint jövő héten ismét benépesül a Franciscus Fucilieris Colosseum. Jó látni ilyen sok vadállatot, gladiátort.

NEM

Nyolc óra alatt megtörtént minden. Tényleg minden. Este tíztől reggel hatig.

K. Zsombor megszületett, majd négyéves korában beadták az oviba. Aranyos kislánynak nézték, hosszú, szőkés tincseit örömmel simogatták az óvónők. Babáztak vele. Hatévesen már ő kérte, hogy rózsaszínű lányruhát hordhasson. Anyja engedte volna, katonatiszt apja azonban ordított vele. Az anyjával is. Az általános iskola hetedik osztályában lett először szerelmes. Egy fiúba. Nem értette, miért. Pocsékul érezte magát. A gimnáziumban már sejtette, hogy baj van vele. Szenvedett.

Homoszexuális lenne? A puszta gondolat is rémülettel töltötte el. Menekült maga  elől. Megnősült, két gyereke született. De nem lett jobb. Sőt, egyre jobban gyötrődött.

Aztán találkozott egy felvilágosult, lelkiismeretes orvossal. Ő mondta el neki. Nem homoszexuális. Transznemű. Férfi testbe született nő.

Két út állt előtte: élete végéig titkolózni fog, vagy vállalja saját magát és belevág a kínokkal teli folyamatba. Utóbbi mellett döntött.

Pszichológusok, pszichiáterek vizsgálták, majd amikor az orvosi konzíliumok meggyőzödtek a diagnózis helyességéről, annak megkérdőjelezhetetlen hitelességéről, engedélyezték számára a nemváltást. Hónapokig tartó hormonkezelések következtek, utána pedig a fájdalmas műtétek sora. Eltávolították a nemiszerveit. Herét, péniszt. Aztán kialakították a női nemiszerveket.

A hormonkezelések következtében mellrákja lett. Újabb műtétek, és rettegéssel teli évek következtek. Meggyógyult. A sebei begyógyultak. A lelke is. Végre önmaga lehetett. A nevét is megváltoztatta. Már nem Zsombor, hanem Zsófia.

K. Zsombor ekkor ébredt fel. Amikor az álomban először nevezték Zsófinak. Ez többé nem történhet meg, sem vele, sem mással, gondolta Zsombor, majd a munkahelyén törvényt iratott, amit azonnal elfogadtak.

Nyolc óra alatt megtörtént minden. Tényleg minden.

A HALÁL TORKÁBÓL

Eltűnhet-e valaki nyomtalanul, egyik pillanatról a másikra? Csak úgy, minden előzmény nélkül? A kérdés indokolt, hiszen a totális nyilvánosság előtt éljük pokolbéli víg napjainkat (© Faludy Gy.). Lépéseinket kamerák követik az utcákon, a lépcsőházakban, digitális mozgásainkat, kapcsolatainkat precíz és fegyelmezett szakemberek ellenőrzik . Ha indokolt, de csakis akkor, beleolvashatnak titkos feljegyzéseinkbe, levelezéseinkbe. Bárhova megyünk, bármit teszünk, tudnak rólunk. Nem bújhatunk el.

Maracskó Sándor nyugalmazott dandárparancsnoknak azonban mégis sikerült.  Eltűnése hetekig izgalomban tartotta az Emberi Erőforrás Központot, valamint egykori egységét, a monorkevélyi 22-es számú honvédségi laktanya tűzszer-vegyész századát, ahol Maracskó parancsnok haditetteit a díszteremben lévő üvegvitrinben összegyűjtött relikviák őrzik az utókor számára.

A kalandos életű katonatiszt korábban a szolnokgerendási légibázison teljesített szolgálatot oktató és berepülő vadászpilótaként. Bizonyára sokan emlékeznek arra, mikor 1982-ben ő hiúsította meg az albán légierő légtérsértését. A riasztást követően MIG-21es harci gépével azonnal felszállt, majd Vecsés légterében mind az öt gépet lelőtte. Akkor kapta meg a Légierő Hőse kitüntetést. Repülőbalesete után helyezték át Monorkevélyre, ahol évekkel később egy vegyibomba hatástalanítása közben súlyosan megsérült. A robbanásban 17 aknász vesztette életét, Maracskó parancsnok megvakult és elveszítette mind a négy végtagját.

A hadirokkant katonatiszt egészsége a közelmúltban drámai módon romlani kezdett. Kórházba szállították, ahol azonnal szívműtétet hajtottak végre rajta, majd ezt követően kivették a fél veséjét. Orvosai tüdőtranszplantációra is előjegyezték, katonai múltja miatt pedig a várólista legelejére tették. Maracskó már nem akart semmit, csak békés elmúlást, de orvosai valósággal könyörögtek neki, ne dobja el magtól az életet. A miniszter is levelet írt neki, csak hogy meggyőzze, élnie kell még. Maracskónak óriási szerencséje volt, mert két nappal később Szerbia jelezte, tud donorszervet küldeni. A koronavírus okozta veszélyhelyzet sem jelentett akadályt, hiszen az agyhalott szerb hegymászó tüdeje gyorsan megérkezett a nyugat-pesti szuperkórházba. 

Az intézmény igazgatója, személyes jó barátja Maracskónak, maga szerette volna közölni a jó hírt, de az egyszemélyes, makulátlanul tiszta kórterembe lépve csak az üres ágyat találta. A közvetlen életveszélyben lévő egykori berepülőpilóta, a vak, végtagcsonkolt, komplikált transzplantációra váró, 96 éves beteg eltűnt.

Mindez nem maradhatott titokban, a sajtó azonnal tudomást szerzett az esetről. Az újságírók szokásukhoz híven megint hazudtak, azt írták, az idős férfit a kórházi ágyak központilag elrendelt azonnali kiürítése (felszabadítása) miatt tették ki a szuperintézményből. Ebből azonban egyetlen szó sem igaz. Senkit sem tettek ki a kórházakból, legkevésbé az élet és halál között lebegő Maracskó Sándort.

A katonatiszt maga szervezte meg a szökését. Sok pénzébe került, lefizetett mindenkit, de megérte, mert mindenképpen menni akart. Hihetetlen történet, de igaz.

A tervezett nagyműtét előtti éjszakán K.Sándorné ügyeletes nővér egy nagyméretű Budmil sporttáskát helyezett el a kórteremben. Pár perccel később T.Károly betegszállító érkezett, aki becsomagolta a 45 kilóra fogyott nyugalmazott katonatisztet a táskába, majd azt a vállára helyezve kivitte a szennyesruhák és használt ágyneműk raktárába. Ott felnyitotta a mosodához vezető csőrendszer tetejét, és ledobta a táskát. Három emeletnyi zuhanás után  F.Nándor kórházi futár a furgonjába tette a beteggel teli sportszatyrot, majd Fót közelében, egy kiserdő szélén kitette. Ezt követően Maracskó Sándor kimászott a táskából, majd kúszva megközelítette a hetvenes évek végén vásárolt kiskertjét. Öt napot töltött ott magányosan. Száraz szőlőszárat és apró rovarokat evett, vizet a pocsolyából ivott. A hatodik napon a felesége talált rá, aki locsolni ment az apró birtokra. 

Maracskó Sándor ma délelőtt sajtótájékoztatón tárja a nyilvánosság elé túlélésének történetét. Mert az igazságnál nincs fontosabb.

UTÁLÓKÖNYV

Régóta kínlódott. Senki sem akarta kiadni. Olyat akart írni, amit végre kinyomtatnak. De mit írjon?

Füveskönyvet? Ugyan már! Kinek kell ez?  Harminc évvel ezelőtt még próbálkozott egy Márai idézettel, de nem értették. Azt sem.

Szeretetkönyv? Itt? Ebben az országban? Kiröhögnék azzal is.

Utálókönyv! Az igen! Azzal már lehetne valamit kezdeni. Megírná, hogy kiket utál. Persze azt is, hogy miért.

Hol kezdje? Kivel? Mikor érzett ilyet először? Kivel szemben?  Leült a gép elé és írni kezdett. Jöttek elő a nevek, történetek.

Aztán rájött, hogy ezt is mennyire utálja.

NAGYON EGYSZERŰ TÖRTÉNET

Kaja "Ibrahim" Imre kisvállakozó, fürkész és autószerelő nagy tételben vásárolt kórházi lélegeztetőgépre hasonlító tárgyakat. Nem sokkal később ezeket a  Tot "Joszip" József által forgalmazott stadion beléptetőrendszer alkatrészeire elcserélte. Az évtized üzletéről egyik fél sem kívánt nyilatkozni.

VESZÉLYES EMBER

Utálom a pestieket. Nem bírom a pofájukat. Nagyképűek. Lenéznek minket. Hogy miért? Csak. Mert vidéki vagyok. A csajom is az. Tanyasi. Erős, mint egy bika. Nem gond neki arrébb tenni a traktorkereket. Mindent emel. Farönköt, boronát, mikor mit. Szánt, vet, arat. Ha kell, disznót öl. De nem ám szögbelövővel! Késsel. Tudja hova kell szúrni. Visít a jószág, de őt ez nem hatja meg. Együtt szoktunk belezni. Füstölünk is. Friss vért iszunk, közben pálinkázunk. Egy liter lemegy ölés közben. Imádom a némbert. El sem tudnám képzelni, hogy egy budai picsával járjak.

Nem is költöztem el a faluból. Csak heti két napot vagyok fent. Muszáj. Hogy hol? Hát abban a szemét városban. Pesten. De csak akkor teszem be oda a lábam, amikor leadom az anyagot. Újságot írok. Korábban Tüzép telepen voltam mindenes, de most leállt minden. Még szerencse, hogy a keresztapám talált nekem állást a lapnál. Ott irogatok. Minden héten másról. Megadják a témát. Most azt kérték, mutassak be egy veszélyes embert. Egy pestit. Lehetőleg koronást. Olyat aki fertőz.

Hol a francba találjak ilyet? Veszélyes is legyen, meg koronás is. Nagy meló, de megoldom. A legegyszerűbb, ha a szállásadómról írok. Beteg egy figura. Halkan beszél. Gyilkos a tekintete. Szerintem ölt már embert. Ez kell nekem. Estére várom. Jön a pénzéért. Majd akkor kifaggatom. Aztán megírom.

Már el is ment. Engedett a bérleti díjból. Nem én kértem. Ő ajánlotta. Azt mondta, rendes embernek tart, meg nyilván nekem sem egyszerű mostanában. Neki pedig nem kell már gyűjtögetnie. Nincs mire. A gyerekei, unokái mind külföldön élnek. Tíz éve mentek el. A tanári nyugdíjából éppen kijön. Csak az egészségére kell figyelnie. Nem is vette le a maszkot. Rajtam nem volt. Zavar. Próbáltam kérdezgetni, hátha kiderül valami a múltjából. Lopás, sikkasztás, erőszak. Valami. Bármi. A bűnt kerestem. De semmi. Csak az iskola volt neki és a család. Többet vártam tőle. Nagyon untam az öreget.

Ezek után mi a francot írjak? Kirúgnak, ha holnap nem adom le a cikket.

Érthető, hogy utálom a pestieket.

-

-

STADION NÉPE

Arcát adta legkedvesebb klubjának János, vagy ahogy a B-közép sportemberi közössége becézi, Pengés Jani. A stadionhoz legközelebb eső kutyasétáltatónál várt rám a legendás sportember, aki a beszélgetés közben is keményen trenírozta argentin masztiffját.

A csapatomért mindenre kész vagyok - mondta rekedtes hangján a harcedzett drukker. Emlékeztetett arra, mikor tizennyolc évvel ezelőtt a belgrádi ősellenség katlanjában, a saját életét kockáztatva rontott be az ottani B-közép területére, csontokat tört, szúrt is, és hősiesen addig küzdött, mígnem az ellenség egyik katonája petárdát döfött a szájába. A detonációt túlélte, de a fél arcát sertésbőrrel, az állkapcsát pedig műanyaggal kellett pótolni.

Megnyugtatott, ez az apró szépséghiba egyáltalán nem zavarja, mint ahogy a klubvezetést sem, amely megtisztelő kéréssel fordult hozzá, valamint az irányítása alatt működő félkatonai jellegű, szurkolói alakulat tagjaihoz. A sereg harcosait egyenként lefotózták, majd portréikat nagyméretű kartonra ragasztották. Az első zártkapus meccsen ők, vagyis a papírmasé alakjaik fogják benépesíteni a szerény, a közzétett adatok szerint mindössze 14.735 milliárd forintból felépült stadion lelátóit. Ez pszichológiai szempontból ösztönzőbb lehet a játékosok számára, talán fontosabb is, mint a havi több milliós fizetés, plusz a szponzori jutalékok, valamint a rendelkezésükre bocsájtott márkás autók.

Pengés Jani annyit még elárult, a mérkőzés közben sem hagyják majd magára kedvenc focicsapatukat. Az utcákon fognak drukkolni. Úgy fogalmazott, "elszántan, nem múló kegyetlen harci kedvvel és pusztító erővel". Ha kell, zöld vér fog hullani - tette hozzá Pengés Jani, majd mélyen, szinte már fenyegetően a szemembe nézve, keményen megszorította a kezemet.

Nagy csaták jőnek.

NAGYON FONTOS TUDNI!!

NAGY HÍRT JELENTETT BE MAJKA ÉS CURTIS

- Gyereket várnak?

MEZTELENÜL ÉNEKELT A KÁDBAN TÓTH ANDI

- Ruhában kellett volna?

LEÁLLT AZ ÉPÍTKEZÉS! A JÁRVÁNY MIATT NEM KÖLTÖZNEK KIS GRÓFOÉK

- Most mi lesz?

VAJNA TÍMEA EGY SZÁL BIKINIBE BÚJVA MUTATTA MEG A TETOVÁLÁSÁT

- Nem fánk. Pálmafa.

HAZAHOZTÁK DZSUDZSÁK BALÁZST

- Minek?

A DEBRECENI REKTOR SZERINT A MÁDI SZŐLŐBEN VAN A KORONAVÍRUS ELLENI CSODASZER

- Amit az UFÓ-k hoztak ajándékba.

Ha nem akar tudatlannak tűnni, sikerekre, elismerésekre vágyik, a társasági élet jól informált Jolly Jokere szeretne lenni, követni akarja hazai hírességek szerelmi ügyeit, fogyásait, étkezési szokásait, képes legyen eligazodni a világ dolgaiban, valamint ne vegyen mindent halálosan komolyan, akkor továbbra is keresse és olvassa a Nagyon fontos tudni! hírösszefoglalóit.

NAGYON FONTOS TUDNI!!

NAGY HÍRT JELENTETT BE MAJKA ÉS CURTIS

- Gyereket várnak.

MEZTELENÜL ÉNEKELT A KÁDBAN TÓTH ANDI

- Ruhában kellett volna?

LEÁLLT AZ ÉPÍTKEZÉS! A JÁRVÁNY MIATT NEM KÖLTÖZNEK KIS GRÓFOÉK

- Most mi lesz?

VAJNA TÍMEA EGY SZÁL BIKINIBE BÚJVA MUTATTA MEG A TETOVÁLÁSÁT

- Nem fánk. Pálmafa.

HAZAHOZTÁK A DIPLOMATA ÚTLEVÉLLEL RENDELKEZŐ DZSUDZSÁK BALÁZST

- Államtitkár lesz?

A DEBRECENI REKTOR SZERINT A MÁDI SZŐLŐBEN VAN A KORONAVÍRUS ELLENI CSODASZER

- Amit az UFÓ-k hoztak ajándékba.

Ha nem akar tudatlannak tűnni, sikerekre, elismerésekre vágyik, a társasági élet jól informált Jolly Jokere szeretne lenni, követni akarja hazai hírességek szerelmi ügyeit, fogyásait, étkezési szokásait, képes legyen eligazodni a világ dolgaiban, valamint ne vegyen mindent halálosan komolyan, akkor továbbra is keresse és olvassa a Nagyon fontos tudni! hírösszefoglalóit.

TANÉVZÁRÓ

Kedves végzős diákok!

Szeretettel köszönetelek benneteket ezen a szép és megható ünnepen! Arra kérlek titeket, vegyétek elő azt fotósorozatot, amelyet még márciusban készítettünk számotokra az alma materről. Képzeljétek magatokat a képre!

Iskolánk történetében rendhagyó e ballagási ünnepség, melyben lássátok meg a jót! Röviden fogok szólni hozzátok, amit bizonyára nagyra értékeltek majd, valamint nem kell elegánsan felöltöznötök, drága öltönyöket beszerezni, és nincs szükség virágcsokrokra sem. Ugye mennyit spóroltatok így! Bevallom, most én is csak egy piros tréningruhában vagyok.

Holnap felveszitek a szájmaszkokat, amit természetesen nem fogunk ellenőrizni, azt tesztek bele amit csak akartok. Így, vagy úgy, de leérettségiztek és kiléptek a nagybetűs életbe.

Őszinte leszek hozzátok. Egyikőtöket sem áltatom azzal, hogy az álmok mindig valóra válnak, és csak akarni kell. Az akarás immár kevés. A tudás is. Nem a lehetőségek, hanem a lehetetlenségek sora vár rátok.

Most pedig képzeljétek el, amint megfogjátok az előttetek álló társatok vállát, majd szép lassan induljatok el. Ha akartok, énekelhettek is.

Ma még igazgatóként búcsúzom tőletek. Holnaptól azonban már biciklis futárként dolgozom, ám szívemben megőrzöm a veletek töltött szép éveket.

Vigyázzatok magatokra.

VASMAROK

Hol vannak már azok az idők, mikor a gyerekek tudósok, orvosok, tanárok, szobrászművészek szerettek volna lenni, és izgatottan várták az egyetemi pontszámok kihirdetését? Végre elmúlt a stressz, a bizonytalan jövő miatti aggódás. Manapság a katonai pálya a legvonzóbb, sőt a munkanélküliség réme is rossz álomnak tűnik, hiszen a hadsereg immár minden ambiciózus tizenévesnek biztos pályát, sőt, szédítő karriert kínál. Éppen ezért, az immár hétköznapinak tekinthető influenszerkedés mellett a legtöbben a laktanyákba jelentkeznek.

A Nemzeti Katonaelosztó Központtól megkaptam az engedélyt a riport elkészítéséhez. Azonnal útnak indultam. Fűtött a kiváncsiság.

Csillogó tekintetű, daliás termetű, egészséges lelkű fiatalemberekkel beszélgethettem. Elsőként Kadar Rajmund tizedessel, az országosan ismert Harangvirág élelmiszerbolt parancsnokával. A raktárban fogadott. Nehéz napja volt az ifjú katonai vezetőnek, hiszen ma három raklap babkonzerv, valamint üveges csemegeuborka érkezett, ezek bevételezése pedig nem mindennapi feladat.

- Fáradtnak tűnik.

- Jól látja, az vagyok - mondja Rajmund.

- Hogyan került Káptalanrecére, a helyi kisboltba?

- Április elején kaptam a parancsot, hogy itt teljesítek majd szolgálatot boltparancsnokként.

- Ezt előléptetésként értékelte?

- Egyértelműen.

- Nagy kihívás lehet ez egy ifjú tizedes számára.

- Óriási megtiszteltetés. Nemzetstatégiai fontosságú, hogy egy kisbolt megbízhatóan működjön.

- Tisztában volt a kiskereskedelemmel? Tanulta ezt korábban?

- Persze. Diákként, nyári munkán. Sörös és boros üvegeket mostam.

- És most?

- Átvettem a napi ügyek intézését.

- Úgy hallottam, két hét elteltével már ön lett a bolt tulajdonosa.

- Nem volt más megoldás. Korábban gondok adódtak a pékáruval, hiány mutatkozott a kakaóscsigáknál. Ezt jelentettem a parancsnokságra, ők döntöttek a tulajdonosváltásról. Azt mondták, ha enyém lesz a bolt, akkor nem lesz hiány kifliből és sajtos levélkéből.

A Harangvirágban, köszönhetően a katonai irányításnak, immár minden kapható. Disznósajt, mosószappan, lekváros bukta. Rajmund vasfegyelemmel irányítja a boltot. A kézfogása is kőkemény, olyan érzés, mintha a vasmű présgépében szorulna a tenyerünk. Fájdalmas, egyúttal biztonságot sugárzó boldogság.

Káptalanrecéről Fuvarosdombra indultam, a Nyugodt Naplemente idősek otthonába, melynek katonai parancsnoka a 22 éves Gyoma Oszkár. Előre közli, pár percet tud csak rám szánni.

- Mi változott, amióta ön a parancsnok?

- Nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra. Kötelezővé tettem a reggeli tornát. Hat órakor ébresztő, negyed hétkor pedig már az udvaron futnak az öregek. Héttől tízig erőnléti gyakorlatok következnek. Nincs is már beteg közöttük.

- Délután mi a program?

- Hadtörténeti előadásokat tartok, majd háromtól ötig fegyvereket tervezünk.

- Bámulatos!

- Nagyon tehetséges bentlakóink vannak, ők már három D-s nyomtatókkal pisztolyokat is tudnak készíteni.

- Lőgyakorlat?

- Természetesen azt is kötelezővé tettem. A közeli erdőben alakítottunk ki egy lőteret, oda járunk minden nap. A jövő hónapban pedig harckocsivezetői tanfolyamot indítunk.

- Az idős emberek hogy fogadják ezt?

- Nem kérdezem őket. Csinálniuk kell és kész.

- Mi a helyzet a koronavírus járvánnyal?

- Minket is érintett, de hamar elintéztük a dolgot.

- Hogyan?

- Katonai titok, erről nem beszélhetek.

Harmadik beszélgetőpartnerem Asztalos Z. János őrvezető. Vele a megyei kórház műtője előtti folyosón találkoztam. Nem a szokásos katonai egyenruhát viselte, hanem világoskék orvosi műtősruhát. Néhány perc türelmet kért, majd behúzta maga mögött a műtő ajtaját. Mikor ismét feltűnt, vérfoltokat láttam a ruháján.

- Mi történt? - kérdeztem a kórházparancsnoktól.

- Volt egy kis komplikáció, de megoldottam. A betegnek belső vérzése volt.

- És ön műtötte?

- Most éppen én. Szeretek bent lenni, jó érezni az éter szagát.

- Ön orvos?

- Irodagépműszerész a szakmám, de parancsnokként hamar beletanultam a dolgokba.

- Nem remeg a keze?

- Maga szerint mi történne, ha a távcsöves puska is remegne a kezemben? Mesterlövészként kerültem ide parancsnoknak.

- Mik a tervei?

- Élvezem amit csinálok. Szeretem a katonaságot, a fegyelmet. Itt a helyem.

A fegyelem katonái ők. Rajmund, Oszkár, János, és rajtuk kívül még sokan mások, e békés, szelíden gyönyörűséges országban. Éber tekintetük, acélos erejük vigyázza a kisboltokat, idősek otthonait, a kórházakat.

Jó kezekben vagyunk mindannyian.

/ Képzelt riport a Katonás élet című hetilap legfrissebb számából /

A FEGYELEM MESTEREI

Hol vannak már azok az idők, mikor a gyerekek tudósok, orvosok, tanárok, szobrászművészek szerettek volna lenni, és izgatottan várták az egyetemi pontszámok kihirdetését? Végre elmúlt a stressz, a bizonytalan jövő miatti aggódás. Manapság a katonai pálya a legvonzóbb, sőt a munkanélküliség réme is rossz álomnak tűnik, hiszen a hadsereg immár minden ambiciózus tizenévesnek biztos pályát, sőt, szédítő karriert kínál. Éppen ezért az immár hétköznapinak tekinthető influenszerkedés mellett a legtöbben a laktanyákba jelentkeznek.

A Nemzeti Katonaelosztó Központtól megkaptam az engedélyt a riport elkészítéséhez. Azonnal útnak indultam. Fűtött a kiváncsiság.

Csillogó tekintetű, daliás fiatalemberekkel beszélgethettem. Elsőként Kadar Rajmund tizedessel, az országosan ismert Harangvirág élelmiszerbolt parancsnokával. A raktárban fogadott. Nehéz napja volt az ifjú katonai vezetőnek, hiszen ma három raklap borsókonzerv érkezett, ezek bevételezése pedig nem mindennapi feladat.

- Fáradtnak tűnik.
- Jól látja, az vagyok - mondja Rajmund.
- Hogyan került Káptalanrecére, a helyi kisboltba?
- Április elején kaptam a parancsot, hogy itt teljesítek majd szolgálatot boltparancsnokként.
- Ezt előléptetésként értékelte?
- Egyértelműen.
- Nagy kihívás lehet ez egy ifjú tizedes számára.
- Óriási megtiszteltetés. Nemzetstatégiai fontosságú, hogy egy kisbolt megbízhatóan működjön.
- Tisztában volt a kiskereskedelemmel? Tanulta ezt korábban?
- Persze. Diákként, nyári munkán. Üvegeket mostam.
- És most?
- Átvettem a napi ügyek intézését.
- Úgy hallottam, két hét elteltével már ön lett a bolt tulajdonosa.
- Nem volt más megoldás. Korábban gondok adódtak a pékáruval, hiány mutatkozott a kakaóscsigáknál. Ezt jelentettem a parancsnokságra, ők döntöttek a tulajdonosváltásról. Azt mondták, ha enyém lesz a bolt, akkor nem lesz hiány kifliből és sajtos levélkéből.

A Harangvirágban, köszönhetően a katonai irányításnak, immár minden van. Disznósajt, mosószappan, lekváros bukta. Rajmund vasfegyelemmel irányítja a boltot.

Káptalanrecéről Fuvarosdombra indultam, a Nyugodt Naplemente idősek otthonába, melynek katonai parancsnoka a 22 éves Gyoma Oszkár.

- Mi változott, amióta ön a parancsnok?
- Nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra. Kötelezővé tettem a reggeli tornát. Hat órakor ébresztő, negyed hétkor pedig már az udvaron futnak az öregek. Héttől tízig pedig erőnléti gyakorlatok következnek. Nincs is már beteg közöttük.
- Délután mi a program?
- Hadtörténeti előadásokat tartok, majd háromtól ötig fegyvereket tervezünk.
- Bámulatos!
- Nagyon tehetséges bentlakóink vannak, ők már három D-s nyomtatókkal pisztolyokat is tudnak készíteni.
- Lőgyakorlat?
- Természetesen azt is kötelezővé tettem. A közeli erdőben alakítottunk ki egy lőteret, oda járunk minden nap.
- Az idős emberek hogy fogadják ezt?
- Nem kérdezem őket. Csinálniuk kell és kész.
- Mi a helyzet a koronavírus járvánnyal?
- Minket is érintett, de hamar elintéztük a dolgot.
- Hogyan?
- Katonai titok, erről nem beszélhetek.

Harmadik beszélgetőpartnerem Asztalos Z. János őrvezető. Vele a megyei kórház műtője előtti folyosón találkoztam. Nem a szokásos katonai egyenruhát viselte, hanem világoskék orvosi műtősruhát. Néhány perc türelmet kért, majd behúzta maga mögött a műtő ajtaját. Mikor ismét feltűnt, vérfoltokat láttam a ruháján.

- Mi történt? - kérdeztem a kórházparancsnoktól.
- Volt egy kis komplikáció, de megoldottam. A betegnek belső vérzése volt.
- És ön műtötte?
- Most éppen én. Szeretek bent lenni, jó érezni az éter szagát.
- Ön orvos?
- Irodagépműszerész a szakmám, de parancsnokként hamar beletanultam a dolgokba.
- Nem remeg a keze?
- Maga szerint mi történne, ha a távcsöves puska is remegne a kezemben? Mesterlövészként kerültem ide parancsnoknak.
- Mik a tervei?
- Élvezem amit csinálok. Szeretem a katonaságot, a fegyelmet. Itt a helyem.

A fegyelem katonái ők. Rajmund, Oszkár és János. Éber tekintetük vigyázza a kisboltokat, idősek otthonait, a kórházakat.

Jó kezekben vagyunk mindannyian.

/ Képzelt riport a Katonás élet című hetilap legfrissebb számából /