NEM

Nyolc óra alatt megtörtént minden. Tényleg minden. Este tíztől reggel hatig.

K. Zsombor megszületett, majd négyéves korában beadták az oviba. Aranyos kislánynak nézték, hosszú, szőkés tincseit örömmel simogatták az óvónők. Babáztak vele. Hatévesen már ő kérte, hogy rózsaszínű lányruhát hordhasson. Anyja engedte volna, katonatiszt apja azonban ordított vele. Az anyjával is. Az általános iskola hetedik osztályában lett először szerelmes. Egy fiúba. Nem értette, miért. Pocsékul érezte magát. A gimnáziumban már sejtette, hogy baj van vele. Szenvedett.

Homoszexuális lenne? A puszta gondolat is rémülettel töltötte el. Menekült maga  elől. Megnősült, két gyereke született. De nem lett jobb. Sőt, egyre jobban gyötrődött.

Aztán találkozott egy felvilágosult, lelkiismeretes orvossal. Ő mondta el neki. Nem homoszexuális. Transznemű. Férfi testbe született nő.

Két út állt előtte: élete végéig titkolózni fog, vagy vállalja saját magát és belevág a kínokkal teli folyamatba. Utóbbi mellett döntött.

Pszichológusok, pszichiáterek vizsgálták, majd amikor az orvosi konzíliumok meggyőzödtek a diagnózis helyességéről, annak megkérdőjelezhetetlen hitelességéről, engedélyezték számára a nemváltást. Hónapokig tartó hormonkezelések következtek, utána pedig a fájdalmas műtétek sora. Eltávolították a nemiszerveit. Herét, péniszt. Aztán kialakították a női nemiszerveket.

A hormonkezelések következtében mellrákja lett. Újabb műtétek, és rettegéssel teli évek következtek. Meggyógyult. A sebei begyógyultak. A lelke is. Végre önmaga lehetett. A nevét is megváltoztatta. Már nem Zsombor, hanem Zsófia.

K. Zsombor ekkor ébredt fel. Amikor az álomban először nevezték Zsófinak. Ez többé nem történhet meg, sem vele, sem mással, gondolta Zsombor, majd a munkahelyén törvényt iratott, amit azonnal elfogadtak.

Nyolc óra alatt megtörtént minden. Tényleg minden.